Igaz ugyan, hogy a Nemzetközi Valutaalap más országokban is viszonylag könnyedén befektethetné a pénzét, de aligha annyi haszonnal, mint eddig Magyarországon, ahol különben az így elért biztonsági háló – senki által nem igazolt – fontosságáról beszélnek. S ha érzékelhető is, hogy az IMF- és az EU-küldöttséggel a napokban folytatott tárgyalások – akár kényszerűnek is nevezhető – felfüggesztését követő forintgyengülés nyilván nemcsak az államháztartást sújtja, hanem főleg azokat a devizahiteleseket, akiknek amúgy a törlesztőrészletei közel egymilliárd forinttal növekednek. Ezúttal nem említve az államadósság utáni kamatfizetésből származó, szintén csaknem százmilliárdnyi kockázati felárat, amit nagyobbrészt azért fizetünk, mert a gazdaságpolitika hitelessége végképp megrendült. Kétségtelen ugyanakkor, hogy bármiféle állami beavatkozás átmenetileg lehet sikeres, hiszen köztudomásúan a gazdasági folyamatokban a kormányzati részvétel paradox vonása, hogy minél sikeresebb, annál kisebb szükség van rá. Miként az sem igazán cáfolható, hogy az állampolgárok többsége évtizedekig a társadalmi közös költségekhez való hozzájárulást nem elsősorban közteherviselésként, hanem inkább valamiféle pénzügyi levonásként élte meg, ami a befizetett adók és az értük cserébe kapott szolgáltatások között fennállt.
Csakhogy mára odáig jutottunk, hogy a közbiztonság és a közoktatás, de akár a társadalombiztosítási járulékért „vásárolt” egészségügyi szolgáltatások menthetetlen helyzetbe kerültek, ami aligha nem tudható be, hogy az EU leggazdagabb és legszegényebb régiója között az egy főre jutó különbség legalább ötszörös. Mert éppen az IMF-fel megszakadt tárgyalások erősítették meg, hogy valódi közteherviselésről eddig nem is volt érdemes beszélni, hiszen a lakosság különböző csoportjai között a különbségek szemmel láthatóan áthidalhatatlanok voltak. Mialatt ugyancsak tény, hogy a jövedelemhez fűződő adók szempontjából az átlagos jövedelműek fizetik be az adóbevételek túlnyomó többségét. Ebből persze korántsem következik az a rendkívül magas elvonás, amely a fizetett teljes bérköltség (a bruttó bérek és azokra jutó munkáltatói közterhek), illetve az adózás utáni felhasználható jövedelmek közé ékelődik. Önmagában nem a pénzügyi világválság tette végzetesen elviselhetetlenné a magyar gazdaság sebezhetőségét, hanem sokkal inkább a magas államháztartási hiány, a mindmáig tartósan növekvő államadósság. A lakosság megtakarításainak alacsony színvonalát az egészen 2007 végéig korlátlanul rendelkezésre álló devizahitelek a nettó megtakarításokat is negatívba fordították.
Így csakis a sokat emlegetett nemzeti egység elérésétől várható, hogy a munkaerő-kínálat révén – a megfelelő ösztönzők és kényszerek segítségével – a megtakarítások elérik a gyorsabb gazdasági felzárkózáshoz szükséges magasabb felhalmozást. S legfeljebb puszta önámítás, hogy a teljes termelékenység kizárólag a külső befektetők jelenléte esetén növekedhet. Még nagyobb baj, hogy az elmúlt években meghonosodott gazdaságpolitika nem ismerte fel a gazdasági növekedés belső akadályokat állító tényezőit, egyebek között a megtermelt jövedelmekkel megközelítően arányos felhasználást, vagy éppenséggel a hazai megtakarításokkal fedezhető és a jelenleginél jóval elviselhetőbb hitelfelvételt. Főleg olyan ideológiai megfontolások kaptak lábra, amelyek mindenfajta ésszerű, kiszámíthatóan arányos gazdasági fejlődéssel szemben fogalmazódtak meg. Ebből adódóan csakis attól a valóságos gazdasági fordulattól várhatunk lényeges változást, amely kapcsolódik az évek óta fennálló államadósság növekedésének megállításához. S alighanem azzal is mindenki egyetérthet, mint az elenyészőnek látszó vasúti zárvonalak újranyitása, vagy a gázár-kompenzáció meghosszabbítása.
Még szerencse, hogy a valutaválság idáig nem vezetett a teljes társadalmi káoszhoz. Az ösztönző reformok helyett a gazdasági megszorításoknak többé nem lehet keletjük. Bizonyossá vált, hogy az a társadalompolitika nyerhet a következőkben teret, amelyik a gyermekeink jövőjét féltő polgárok támogatottságán alapul.
A szerző szociológus, egyetemi előadó

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség