Tagadhatatlan kommunikációs zsenialitása mellett az osztrák közélet fenegyerekét az alpesi országot évtizedek óta irányító nagykoalícióval szembeni ellenérzések, a korrupció melegágyának számító proporcionális szisztéma elvetése, valamint a kibeszéletlen nemzeti ügyek emelték magasra. Hiszen a politika fő csapása nem vett tudomást például az olyan kérdésekről, hogy létezik-e egyáltalán osztrák nemzet, vagy – amint a szabadságpárt elnöke 1988-ban fogalmazott – az pusztán „ideológiai torzszülött”.
Haider mítosza az 1999-es nemzetgyűlési választásokat követően kezdett hanyatlani. Hiszen a nemzetközi tiltakozás következtében nem kaphatott szerepet az újonnan megalakuló Osztrák Néppárt–Osztrák Szabadságpárt (ÖVP–FPÖ) kormányában, így kénytelen volt lemondani a pártelnökségről, illetve megmaradni az ambícióihoz képest túl kicsi játéktérnek számító Karintia tartományfőnökének. Hiába próbálta továbbra is irányítani a szálakat a háttérből, formális hatalom nélkül képtelen volt megakadályozni, hogy politikai nevelt gyermekeinek útja elváljon az elképzeléseitől. Ráadásul mivel nem volt közvetlen beleszólása a posztok és megbízások elosztásába, személyes befolyása is jelentősen összezsugorodott. Ami a nagy lábon élő politikus „árfolyamának” leértékelődését vonta maga után. Nem utolsósorban ezért szította az elégedetlenséget a pártvezetéssel szemben, és ezért buktatta is meg 2002 szeptemberében a hírhedt knittelfeldi puccsal. Az FPÖ-vezetés lemondását követően kiírt nemzetgyűlési választásokon a szabadságpárt elveszítette támogatóinak majd kétharmadát. S csak az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) taktikai hibáinak volt köszönhető, hogy végül ismét kormányzati tényező lehetett a meggyengült szabadságpárt.
Az utóbbi hetekben napvilágra került nyomozati dokumentumok szerint ekkortól kezdte el Haider a korrupciós pénzszivattyúk csúcsra járatását. Főként, mert közeledtek a tartományi választások a hatalmi bázisának számító Karintiában. S az FPÖ 2002 óta sorozatban vesztette el a helyi és tartományi megmérettetéseket. Ezért drága kampányajándékok mellett látványos nagyberuházásokkal vagy éppen sportegyesületek támogatásával vásárolta meg a választók szimpátiáját. Az Austria Kärnten focicsapat – amelynek vezetését megtöltötte bizalmasaival – éppen úgy számíthatott rá, mint egy ljubljanai kosárlabda-egyesület.
Kétszer is felkereste 2002-ben az akkor már a nemzetközi politika páriájává vált iraki diktátort. Szaddám Huszeinnek mintegy ötmillió eurót ért a klagenfurti politikus ama ígérete, hogy mindent elkövet a fenyegető amerikai invázió megakadályozásáért.
Haider a nyolcvanas évek óta üzleti kapcsolatban állt több olyan személlyel, aki az Irakba irányuló illegális fegyvereladásokból szedte meg magát. Egyikük, Abdul Moneim Dzsebara 2003-ban tízesztendős tartózkodási engedélyt kapott a karintiai Sankt Veit an der Glanban annak ellenére, hogy a tartományi biztonsági szervek ennek megtagadását javasolták a múltja miatt. A lehallgatási jegyzőkönyvek szerint Karintiában stabil tarifája volt az osztrák állampolgárság megszerzésének, Haider helyettese, Uwe Scheuch egymillió eurót kért egy kétes hírű orosz üzletembertől annak honosításáért. Szintén a nyolcvanas évekre nyúlt vissza az akkor a nemzetközi politikai életből kiközösített Moammer Kadhafi fiaival fenntartott szoros üzleti kapcsolat. Az államügyészség feltételezése szerint a fivérek Haidernak az üzleti ügyeikben – többek között bécsi ingatlanok vásárlásában – nyújtott segítségét hálálták meg a Liechtensteinben megtalált 45 millió euróval.
A Karintia jövedelmei felett szinte fejedelemként rendelkező Haider sajátjaként kezelte a tartományi bankot is. Különös szimbiózisuk az akkor szinte korlátlannak tűnő pénzbőségben mindkét félnek előnyösnek tűnt. A Hypo Alpe–Adria Bank AG agreszszív balkáni terjeszkedését segítette a tartományfőnök azzal, hogy a 2010. augusztus 10. óta előzetes letartóztatásban lévő Wolfgang Kulterer bankelnök rendelkezésére bocsátotta horvátországi és szlovéniai politikai kapcsolatait. Nem véletlenül nevezte a bankot az annak viselt dolgaival foglalkozó egyik zágrábi újságíró Horvátország egyik legnagyobb bűnszervezetének, amely igen befolyásos támogatókkal rendelkezik a politikai élet legmagasabb szintjein is.
De Haider mentette meg Kulterert akkor is, amikor a 2004-es mérleg meghamisítása miatt eljárást kezdeményezett ellene a pénzügyi felügyelet. Ugyanis elmozdítását elkerülendő a bankár lemondott az elnökségről, és a felügyelőbizottság vezetését vette át. Erre a lépésre azonban a banki alapító okirat szerint csak háromévnyi várakozás után lett volna lehetőség. Ám ezt a passzust 2006. augusztus 18-án eltörölték a bankot felügyelő karintiai tartományi holding Haider-hű Szövetség Ausztria Jövőjéért- (BZÖ) és ÖVP-képviselői.
Ellentételezésként Haider számíthatott a bank korlátlan támogatására. Minden józan üzleti érvvel szemben a Hypo Bank 2004-ben hitelt adott a tartományfőnök pártjának, amelynek fedezete a 2014-ig terjedő állami támogatás volt. Addig azonban még legalább két választásra kerül sor, így képtelenség volt megjósolni, valójában mennyit ér ez a garancia. Haider ezzel egy időben a tartomány jövedelmeit is zálogba adta, s ebből a pénzből meg tudta vásárolni koalíciós partneréül a helyi néppárt, valamint az őfelsége ellenzéke szerepét alakító szocialisták támogatását is. (Nem véletlen, hogy a 2004-es tartományi választásokat követően felállított új klagenfurti kormányba már a helyi SPÖ is belépett.)
A Haider–Kulterer-tandem egyik utolsó nagy dobása volt, hogy 2007-ben, nem sokkal a pénzügyi válság kirobbanása előtt eladta a Hypo Bankot a Bajor Tartományi Banknak. A karintiai vagyonkezelő 800 millió eurós részesedéséből még tudták fizetni a 2008-ban esedékes tartományi hiteltörlesztéseket, és feltölthették a tavalyelőtt ősszel esedékes nemzetgyűlési választások előtt Haider 2005-ben alapított pártjának, a BZÖ-nek a kampánykasszáját.
Haider sikerének egyik oka volt, hogy hosszú ideig hitelesen alakította a kisemberek érdekeit védő és a hatalmasokat megtáncoltató karintiai Robin Hoodot. Mára azonban ez a kép megkopott, a 2008. október 11-én autóbalesetben elhunyt politikus kultusza megfakult. Ugyanakkor éppen az ő példája miatt kérdezik az osztrák igazságszolgáltatás bírálói, hogy az aktív politikusokkal szemben olyannyira kesztyűs kézzel bánó államügyészség miért az ő esetében meri megmutatni oroszlánkörmeit.
origo.hu
Napi balfék: Magyar Péterék közleményt adtak ki
