A mágnások megijedtek

A tragikus hétfő óta zabszem sem fér a Mal Zrt. milliárdos vezéreinek ülepébe, valószínűleg nem véletlenül. A vörösiszapot tároló nagyvállalat két prominens vezetője, Tolnay Lajos igazgatósági elnök és Bakonyi Zoltán cégvezető nemigen mer kiállni a nyilvánosság elé, mindketten félnek a népharagtól. Jó okkal. Tenyérbe mászó javaslatuk, hogy csak le kell slagozni erős vízzel az iszapos testrészt, illetve morbid alkuötletük, miszerint a temetési költségeket állja a cég, csak fokozza a felháborodást. Mágnásokról lévén szó (Tolnay 23 milliárd forintjával a 21. leggazdagabb magyar, Bakonyi „csak” a 28., ő 16,5 milliárd gazdája) az ember azonnal a rendszerváltozás körüli esztendők ügyes(kedő) figurái között kezd el keresgélni, és jó nyomon jár.
Az Origo részletesen is ismerteti a jókor jó helyen megforduló leleményes páros munkásságát, amely furcsa, de nem egyedülálló hasonlóságot mutat a már jól ismert Gyurcsány-féle mesés meggazdagodási tevékenységgel. Tolnay Lajos pazar életig vezető szakmai pályájának érdekesebb pontjai például tanulságosak. Emberünket a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatói székében éri 1989 első napja, itt valószínűleg jól érzi magát, még közéleti funkciót is vállal, elfogadja a felkérést a Magyar Gazdasági Kamara elnökének. 1992-ben beáll bankárnak, aztán ráébred, ennél is jobb, ha elmegy alumíniumipart privatizálni (1995), ott van most a jó világ. Azóta alumíniumban utazik, meg persze pénzben. Bár jók az elvtársi kapcsolatai, mozgalmi munkát nem végez. Úgy fest, a nagy szürke pénzembert elvitte a még nagyobb vörösiszap…