Ezekben a napokban ítéli oda a Svéd Tudományos Akadémia az ez évi Nobel-díjakat, és ezzel egy időben ma a közgazdasági Nobel-díjat is, amiről azt kell tudni, hogy a nevén kívül semmi köze sincs Nobelhez. Ez a díj nem más, mint a svéd központi bank által 1969-ben létrehozott és valamely megmagyarázhatatlan ok miatt Nobelről elnevezett díj, amelyet eddig – kevés kivétellel – azok kaptak, akik jeleskedtek a neoliberális tévtanok és a pénzügyi spekulációk (szintén téves) matematikájának kidolgozásában. Magának Alfred Nobelnek, aki a dinamit feltalálása miatt érzett lelkiismeret-furdalása okán hozta létre a díjat, sohasem jutott volna eszébe a közgazdász szakma kitüntetése, hiszen a díjat azoknak szánta, akik valami jót tesznek az emberiség érdekében.
Az új gazdasági Nobel-díjas (ok) kihirdetése előtt a Reuters interjút készített Nassim Nicholas Taleb libanoni születésű, de ma az Egyesült Államokban élő polihisztorral, akit a 2007-ben megjelent Fekete hattyú (The Black Swan) című könyve tett világhírességgé. A könyv – amelyben a fekete hattyú a ritkán fellépő, ám igen nagy hatású eseményekre utal – lényegében megcáfolja a pénzügyi spekulációkra vonatkozó – és korábban Nobel-díjjal kitüntetett – elméletek (valószínűség-számítások) gyakorlati alkalmazhatóságát.
– Fel akarom számolni ezen gazdasági modellek károkozását. Sajnos a Nobel-díj nem segít. A gazdasági Nobel-díjasok felelősek, sőt leginkább felelősek a jelenlegi gazdasági válságért – mondotta Taleb a Reuters tudósítójának. Taleb szerint a díjjal az a probléma, hogy hivatalos elismerést ad közgazdasági téveszmék terjesztésének. Ezt a véleményét a svéd királlyal is megosztotta, és nincs is egyedül, hiszen Nobel dédunokaöccse, Peter Nobel és az ugyancsak svéd közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett Gunnar Myrdal, sőt egy volt svéd pénzügyminiszter is a díj eltörlése mellett foglalt állást.
Persze senki sem figyelne Nassim Talebre, ha 2007-ben meg nem jósolja a közelgő pénzügyi válságot, és ha nem keres – abban az időben mint bróker – dollárszázmilliókat mások rossz kalkulációin. Most vagyonát a jelenlegi gazdaságpolitikát meghatározó elit uralmának lerombolására akarja felhasználni. Egyik fő célpontja Ben Bernanke, az Egyesült Államok központi bankjának, a Federal Reserve-nek az elnöke, akit csak igazi sarlatánként aposztrofál.
Taleb a Financial Times számára tíz pontban foglalta össze könyve tanulságait, amelynek lényege, hogy ne engedjünk egy általunk nem értett és nem kontrollálható (pénzügyi, gazdasági) rendszert túl nagyra nőni. Ne társadalmasítsuk a veszteségeket és privatizáljuk a nyereségeket. Ha valamit (például bankot, nyugdíjintézetet) az államnak adott esetben meg kell menteni, azt eleve államosítani kell, viszont ha nem kell államosítani, akkor közpénzen megmenteni sem kell. Az állampolgárokat ne tegyük függővé pénzügyi termékek árváltozásától, ne engedjük, hogy például nyugdíjuk hamis „szakértők” tanácsaitól függjön. Az eddig uralkodó gazdaságpolitikát képviselő establishment (egyetemi tanárok, bankárok, kormánytisztviselők, kutatóintézetek) elvesztették legitimitásukat, mert az általuk tanácsolt rendszer nem működik, helyettük olyanokat kell találnunk, akik elég okosak, hogy felismerjék a rendszer működésképtelenségét, és képesek valódi alternatívát állítani.
Bármennyire igaza is van Talebnek, arról megfeledkezik, hogy a váltás nem pusztán belátás dolga. A jelenlegi „nem működő” rendszer nagyon is jól működik azon gazdasági és pénzügyi elit számára, amely azt létrehozta. A változást – ahogy a történelemben mindig – csak az erőviszonyok változása hozhatja meg.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
