A vagyongazdálkodás büntetőügyekké dagadó, az előző kormányzati ciklushoz köthető botrányait figyelve a tisztességes állampolgár azt mondhatja, itt sohasem lesz rend. Mikorra lesz rend?
– Nem vagyok meggyőződve róla, hogy az állampolgárok ilyen pesszimista jövőképet vizionálnának, mindenesetre az első lépés a szabálytalanságokat sejtető ügyek azonosítása, feltárása, kivizsgálása és szankcionálása. Mindez megkezdődött – hiszen a közvélemény is ennek kapcsán szerzett tudomást a törvénysértésekről –, önmagában azonban ez nem elegendő. Tiszta helyzet akkor teremthető, ha magát a struktúrát alakítjuk át, amely rendszerszintű, új szisztémákkal szab gátat a törvényszegésnek.
– A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. korábbi vezetői közül néhányan – például Tátrai Miklós vezérigazgató és Császy Zsolt értékesítési igazgató – előzetes letartóztatásban vannak, s az ügyészi szervek vizsgálatot kezdtek – például – a sukorói ingatlancsere, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft., a moszkvai kamarai ingatlaneladás, illetve a Malév Zrt. értékesítése ügyében. Mi az, ami közös, és általános tanulsággal szolgál ezekben a „történetekben”?
– Azt emelném ki, hogy – bár az említett ügyek vizsgálati szakaszban vannak – a jogsértések nem maradhatnak következmények nélkül. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a vagyonkezelő megalakulásakor olyan szakmai hibákat vétettek, amelyek zavaros viszonyokat teremtve megágyaztak a jogsértéseknek. A három szervezet – a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI), a Nemzeti Földalap (NFA) és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. – „egybeterelése” nem volt szakmailag megalapozott, s túl gyorsan zajlott le. Jól jelzi e döntés elhamarkodottságát, hogy míg az ÁPV Zrt. a munka törvénykönyve, addig a KVI a közalkalmazotti, az NFA pedig a köztisztviselői törvény hatálya alatt működött, s nem hagytak időt e „mixtúra” kiérlelésére.
– Ön szerint az előző kormánynak miért volt olyan fontos a vagyontörvény, s ennek alapján e gyors összevonás kivitelezése?
– Az előző kabinet ebbéli szándéka még a kommunikáció szintjén sem vált világossá. Az alapgondolat, miszerint az állami vagyont célszerű egy helyütt összpontosítani, akár indokolható is – hiszen mi is ebben gondolkodunk –, de nem ezt valósították meg. Ugyanis az MNV hatáskörébe utalt vagyonnak csupán a 12-13 százalékát kezelték közvetlenül, a többi pedig szétterült a kisebb, eltérő elvek alapján működő vagyongazdálkodási centrumokban. Így éppen az nem valósult meg amit akartak, a koncentráció és az átláthatóság.
– Az elkövetkező évek gazdasági fejlődésében – de a bizalmi tőke megerősítésében is – meghatározó, hogy a minisztérium milyen vagyonpolitikát követ. E tekintetben megvan a stratégiai elgondolás?
– Ennek lényege, hogy új szabályozási környezetben új szervezeti struktúra és működési modell jön létre. A fejlesztési minisztérium által irányított vagyonkezelő centrumban összpontosul az állami vagyonkezelés, illetve az állami közbeszerzés mint funkció, s ide kapcsolódnak a végrehajtó szervek: a vagyonkezelésért felelős MNV, a közbeszerzések végrehajtását koordináló Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSZF) és bizonyos infrastrukturális fejlesztéseket szervező Magyar Fejlesztési Bank (MFB).
– E rendszerben melyek az erős és a gyenge pontok?
– Erősség a minisztériumban létrejött vagyonpolitikai államtitkárság – amely mozgatója az új struktúrának –, viszont egyértelműen gyenge pont a KSZF, ahol minden fordítva történik: a központi közbeszerzés költséges, lassú és joggal vált ki elégedetlenséget.
– A hazai közvélekedésben a közbeszerzés is a korrupció melegágya. Szakmabeliek szerint első lépésnek jó volt a törvénymódosítás, ám további korrekciókat sürgetnek. E tekintetben mi a szándékuk?
– Teljesen át kell szabni a törvényt és ennek alapján a gyakorlatot és az intézményrendszert is; a kodifikációs munka ősszel elindul. Széles körű szakmai és társadalmi vitát kezdeményezünk, azt szeretnénk, hogy olyan törvény szülessék, amely leegyszerűsíti és megrövidíti a közbeszerzést. S ami mindennél fontosabb: a korrupció lehetőségét radikálisan mérsékli. E munkára még a jövő év is rámegy, elsősorban az elektronikus közbeszerzés feltételeinek megteremtése miatt. Ez fontos eleme lehet a korrupció elleni harcnak, hiszen minél inkább kiiktatódnak a szubjektív elemek, annál korrektebb lehet az eljárás.
– Egy dolog a jogszabályi háttér és a rendszer kiigazítása. De az elmúlt évek korrupciós ügyei a bizalmi pilléreket is kikezdték. Ezzel a problémával mit lehet kezdeni?
– Valóban, a szabályozás és az intézményi háttér megújítása nem elég. Sajnos a korrupció viselkedésformává vált. Ezen akkor lehet változtatni, ha az emberek látják: a korrupciós ügyeket leleplezik és a tetteseket megbüntetik. A KSZF megújításával azt szeretnénk üzenni, hogy szakítva a múlttal teljesen új szellemiséget kívánunk meghonosítani a központi közbeszerzésekben.
– Ha célba érnek is ezek az üzenetek, sokan mégis azt kérdezik: vajon van-e remény arra, hogy az elmúlt években a korrupciós csatornákon elgurult közpénzekből viszszajöjjön valami…
– E tekintetben az eredeti állapot helyreállítására irányuló eljárásokat kezdeményezünk. Ez történik most a leggyakrabban emlegetett Sukoró-ügyben is. Mindent megteszünk, ami rajtunk múlik, s ez a vagyonkezelés rendbetételét illetően is igaz. Ezt azért hangsúlyoznám, mert az állami vagyon állapotának kitüntetett jelentősége van abban is, hogy miként segítheti az állami feladatok ellátását és a társadalmi szükségletek kielégítését. Ez azt jelenti, hogy a vagyongazdálkodás eszközét is felhasználva kívánjuk támogatni a kormányzati intézkedéseket. Az állam legfőbb szándéka, hogy a stratégiai ágazatokban erősítse szerepét és növelje lehetőségeit; az energetikai szektort érintően nyilván az energiacégekre, a hitelesek problémáinak megoldásában valamilyen állami vagyongazdálkodási egységre kívánunk alapozni.
– Ezt azt jelenti, hogy a vagyongazdálkodással akár a piaci folyamatokba – például az energiaárak alakulásba – is beavatkoznának?
– Nem beavatkozni akarunk. Csupán olyan megoldásokra törekszünk, amelyek révén – akár állami tulajdonú céges formát öltve, mint a majdnem száz százalékban állami kézben lévő, sikeresen működő Magyar Villamos Művek esetében – hatást gyakorolhatunk a piaci folyamatokra.
origo.hu
Havi 750 ezret kapott a Volánbusztól Magyar Péter öccse, amikor Magyar Péter a cég igazgatóságában ült
