Félreverték a harangokat és harminchárom nemzeti színű léggömböt engedtek szabadon helyi idő szerint szerdán 21.55-kor Chilében, ezzel jelezve, hogy sikerült a San José arany- és rézbánya mélyéből a felszínre hozni mind a 33 bányászt, aki augusztus 5-én egy omlás következtében rekedt 622 méteres mélységben. Miután a harangszó elcsendesedett, az egész ország ünneplésbe, ujjongásba kezdett. Sebastian Pinera chilei elnök meghatódott beszédben jelentette be, hogy országa soha nem lesz többé olyan, mint azelőtt, mert egységesebb és erősebb, mint addig bármikor – jelentette a BBC tudósítója.
A 33 mélyben rekedt munkás közül utolsónak az 54 éves Luis Urzuát hozta felszínre a chilei haditengerészetnél erre a célra kifejlesztett mentőkapszula. Urzua nem véletlenül volt az utolsó, hiszen bizonyos tekintetben ő volt az első: műszakvezetőként augusztusban vele tárgyalt a bányaügyi miniszter, ő szervezte meg a társaság életét, osztotta be az élelmet azon a 17 napon, amíg a felszíniek semmit nem tudtak róluk. Luis Urzua, vagy ahogy a többiek emlegették, Don Lucho mindvégig derűs nyugalmat árasztott, nem tett másként akkor sem, amikor a felszínre érve Pinera elnök magához ölelte, és felcsendültek a chilei himnusz hangjai.
Hozzávetőleg egymilliárd ember követte a mentés mozzanatait a közvetítéseken keresztül. Amikor az izgalmak véget értek, és a tömeg még javában ünnepelt, a mentőkabin még visszatért az akcióban segédkező hat bányamentőért, a 33 bányászt pedig kórházba szállították, ahol két napig megfigyelik őket. Többségük az orvosok által reméltnél jobb állapotban van, csupán egyikőjüket kell tüdőgyulladás, egy másikat pedig szilikózis miatt kezelni, néhány társuknak károsodott a szeme, megint mások pedig fogorvosi beavatkozásnak néznek elébe. Ettől eltekintve mindenki szemlátomást elemében volt, amikor a felszínre ért, volt, aki Chile vagy éppen kedvenc focicsapata zászlaját lengette, mások énekeltek vagy térdre borultak, és elmondtak egy imát.
Mint arról beszámoltunk, a nemzetközi segítséggel megvalósuló mentőakció helyi idő szerint kedden éjjel negyed tizenkettőkor kezdődött. Akkor még úgy volt, hogy a munkálatok akár két napot is igénybe vehetnek, ám végül a tervezettnél jóval hamarabb, 23-24 óra múltán már mindenkit sikerült kihozni a mélyből.
A bányászok jövőjéről korábban már több forgatókönyv is napvilágot látott. Ezek megegyeznek abban, hogy a társaság tagjainak a rájuk váró kártérítés és a médiafelkérések miatt egy ideig nem lesznek megélhetési gondjaik. Más kérdés, hogyan bírják majd az ismertség okozta megpróbáltatásokat, ezek feldolgozásában pszichológusok segítik majd őket.
origo.hu
Menczer Tamás: Megvédjük Magyarországot a baloldaliak és a diszkóliberálisok támadásaitól is!
