Nem elég, ha a horizont csak a másnapi kábítószeradag egyébként tételesen törvénysértő beszerzéséig és elfogyasztásáig terjed. Abból csak olyan, a következő öt év kerületvezetői minőségét előrejelző blamázs fakad, mint a novembertől minden bizonnyal bekövetkező parkolási káosz. A több kerületben, így a Hegyvidéken is ehhez informatikai szolgáltatást nyújtó, a tenderre egyetlenként meghívott cég ugyanis jó eséllyel nem indul el az ez irányú közbeszerzésen, miután Kovács polgármester-parodista nyilvánosan maffiának nevezte a kerületben 2019 óta e téren működő céget, noha egy igazságügyi szakértői jelentés a megrendelő, vagyis az önkormányzat szempontjából kedvezőnek ítélte a szolgáltatás ellenértékét, Kovács pártja pedig az önkormányzat részéről szerződő városüzemeltető cég felügyelőbizottságába tagot delegált, aki az elmúlt öt évben minden éves beszámolót maga is elfogadott.

A borús jövőt előrejelző botrány következménye könnyen az lehet, hogy az egyébként méregdrága fizetős parkolási zónákban megállni szándékozó autósok nem fognak tudni fizetni. Miheztartás végett: ez napi hat-hét millió forint bevételkiesést jelent az önkormányzatnak. Kovács belépője tehát nem is lehetne tipikusabb.

A füves Kovács, aki saját bevallása szerint nemcsak legalizálná az általa használt kábítószert, hanem egy időben termesztette és kereskedett is vele, már a kampány alatt azzal fenyegetőzött, hogy csökkenti az egyházi intézmények önkormányzati támogatását, és eldózeroltatja a 2005-ben állított turulszobrot, Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész magasztos alkotását. Barbár pusztítási vágyát magyarázva egy interjúban azt mondta, „nem tartom megfelelőnek, hogy egy kardot tartó turulmadarat emeltek a javarészt zsidó származású áldozatok emlékére”, holott a turulszobor nem speciálisan a zsidóüldözés áldozatainak emlékműve, hanem felállítói szándéka szerint az 1939-től 1945-ig tartó világégés minden polgári áldozatáé, akiknek ráadásul két évvel ezelőtt új, remélhetőleg immár mindenki kényes ízlését kielégítő emlékművet állított a hegyvidéki önkormányzat a Városmajorban.

Kovács azzal is támadta a turulszobrot, hogy azon nyilasok nevei is szerepelnek. De ez is mellébeszélés, az arra méltatlanok ne­veit ugyanis rég eltávolították az emlékműről.

Vagyis a turulszobor eldózerolására irányuló ziháló vágy mögött nincs józan érv, csak sunyi, történelemhamisító rosszindulat. Már csak azért is, mert lényegtelen, hogy korunk bármely politikai irányzata milyen, akár történelmileg helytálló, akár téves jelentést tulajdonít a turulnak. Az ugyanis történelmünkön átívelő történelmi jelkép, ugyanúgy, mint a nemzeti színek, amelyeket a XX. századi magyarországi nemzetiszocialista irányzatok éppúgy használtak, mint a kommunisták, mégis a piros-fehér-zöld nem ideológiai táboroké, hanem a nemzeté. A turulmadár ugyanígy kikezdhetetlen, makulátlan nemzeti jelképünk, amely minden magyar ember szívét megdobogtatja. Ez nemzetpolitikai axióma.

Ezzel pedig a magyar államnak, a törvényhozásnak is dolga van: innen is ismételten sürgetjük jogszabály megalkotását közintézményeink, nemzeti jelképeink, emlékműveink védelmében. Ami azt illeti, közintézményeink védelméhez hozzátartozik az is, hogy azokban köztisztségeket kizárólag jogkövető, tehát a kábítószert messze kerülő emberek tölthessenek be bármilyen tisztséget.

Megengedhetetlen ugyanis, hogy zavarodott, szélsőséges ámokfutók polgárháborús ízű provokációkkal büntetlenül feldúlják a Hegyvidéket. Megrendítő lenne, ha törvényi védelem híján hazafiak tömegeinek kellene erkölcsi kötelességünket teljesítve szembeszállni a barbár gyűlölettel. A közbéke biztosítása ebben a helyzetben kizárólag a törvényhozás felelős jogalkotásával biztosítható.