Minden, ami igazán fontos dolog az életben, azt már ismerték a rómaiak – tartja a mondás. Csaknem kétezer esztendővel ezelőtt élt egy régi patrícius családba született fiatal, aki már tizenhét esztendősen Róma ura lett. Nero uralkodása ma egyet jelent a fékevesztett terrorral, a véres diktatúrával. Ahogy elhatalmasodott rajta hatalmi tébolya, illetve félelme a vélt vagy valós ellenségeitől, úgy veszítette el az önkontrollt. Meggyilkoltatta anyját, állapotos feleségét, tanítómesterét, majd a gazdag polgárokat, szenátorokat vette célba. Közben pedig verseivel, dalaival lépett a közönség elé, hogy zsenialitását ünnepeltesse. Hogy aztán magányosan, elhagyatva, saját császári testőrsége által elárulva az öngyilkosságba meneküljön.
Úgy tűnik, hogy Zelenszkij elnök nem ismeri ezt a történetet.
Pedig hasznos lenne pótolnia ezt az elmaradást. Ugyanis Ukrajna vezetője hónapok óta folyamatos tisztogatásokkal tartja izgalomban a világ közvéleményét és saját választóit. Persze példaként felhozhattuk volna a Sztálin vezetése alatt történt leszámolásokat is a hadsereg és a politikai elit legfelső köreiben. Amit nyilván tanult még a fiatal Vlagyimir, akiből aztán Volodimir lett. A hidegháború évei alatt vált önálló kutatási területté a kremlinológia. Történészek, politológusok, szociológusok és persze a titkosszolgálatok is igyekeztek megfejteni, hogy mi és miért történik a Szovjetunió legfelső vezetésében.
Az elmúlt hónapok kijevi eseményei lassan megkövetelik, hogy az egykori orosz cári rezidencia, a mai ukrán elnöki palota, a Mariinszkij épülete is új kutatási területnek adjon nevet. Ugyanis ez év februárja óta folyamatossá váltak a személycserék, egy dolog állandósult, a bizonytalanság. Ennek egyrészről az az oka, hogy a korrupció még mindig átszövi az egész országot. Így a nyugati, jórészt amerikai jelzések után egyre-másra takarítani kell. Megyei vezetőket, minisztériumi tisztviselőket, toborzó irodák parancsnokait. Ám a helyzet érdemben alig változik.
De van itt egy másik vonulat is. Ez pedig úgy erősödik, ahogy romlik Ukrajna helyzete a fonton, illetve, ahogy csökken a szponzor országok elszántsága. A sort a hadsereg főparancsnokának a leváltása nyitotta meg.
Márpedig egy háborúban álló ország hadseregének az első emberét lecserélni igencsak kockázatos vállalkozás. Majd Zaluzsnijt követte az ukrán hadsereg tábornokainak egymás utáni menesztése. A főparancsnok legfőbb „bűne” egyébként a szakértők szerint az volt, hogy népszerűségét magasabban mérték az elnökénél. A katonai eredmények nem számítottak. Ezt követően az ősz elején már a fél kormányát leváltotta Zelenszkij elnök. Köztük olyan kulcsfontosságú vezetőket, mint a külügyi, gazdasági, privatizációs és a honvédelmi. A valós okokat a belső mozgatórugókat a külső szemlélők csak találgatják. Ám abban szinte mindenki egyetért, hogy Zelenszkij egyre idegesebb reakciói komolyan nyugtalanítják az ország nyugati támogatóit.
