Nagy Feró: Vége annak a világnak, hogy kussolunk!

Azért jó a jobboldali közösséghez tartozni, mert mi akkor is ki merjük mondani az igazságot, ha iszonyú támadásokat kapunk miatta – mondta Nagy Feró Kossuth-díjas rockzenész a lapunknak adott interjúban. A Beatrice zenekar frontembere a migrációval kapcsolatban kijelentette: az európai kontinensre érkezők valójában honfoglalók, Németországba és Dániába utazva már harmadik világbeli állapotokat tapasztalt. Nagy Feró kifejtette véleményét Magyar Péterről, elmondta, részt kíván-e venni a 2026-os választási kampányban, és beszélt a Beatrice jövőjéről is.

Nagy Feró Fotó: Ladóczki Balázs

– Azt mondta az identitáskonferencián, hogy a család szénája nem áll jól, különösen az interneten. Mit lehet tenni a mindenhonnan ránk ömlő LMBTQ-propaganda ellen?
– Ezzel a kijelentésemmel nem Magyarországra gondoltam, hanem a globális trendre, nem ide számítva Afrikát, mert ők még szeretnek szexelni. A „fejlett világ” teljesen meghülyült, náluk a család már nem szent. Nekik az a lényeg, hogy legyél fogyasztó, mindent megkapsz, csak ne kezdj el gondolkodni. Arról már korábban is olvastunk, hogy nem kell család, mert azt nehezebb irányítani. Ha négyen vannak, akkor ők összetartanak, és nem biztos, hogy bele lehet őket illeszteni abba a nagy masszába, ami most a világban látható. Ezért mondtam azt, hogy Nyugat-Európában és Amerikában vesztésre áll a család, kivéve a feketéket és a latinókat, mert náluk még van istenhit, Jézus Krisztus, család és gyerek, ezek mind hihetetlenül fontos dolgok az életükben. A modern emberből ezt kiverték.

– Mit tapasztalt Nyugat-Európában?
– Németország szörnyű lett: jártam ott ezelőtt harminc évvel, meg jártam Berlinben nem is olyan régen. Ledöbbentem. Ez Berlin? Hova lett az utcák német tisztasága és a német precizitás? Amikor Brüsszelből jöttem hazafelé, Németországban megálltunk egy nagy nyilvános vécénél. Úgy emlékeztem, hogy náluk rend van, és ha bemész a budira, a padlóról a kását megeheted, olyan a tisztaság. 

Amikor ebbe a vécébe beléptem, arra gondoltam, hogy itt nem lehet könnyíteni magunkon! Valami iszonyat büdös volt a helyiségben! 

Ekkor veszett el a németekről és a kultúrájukról vélt idealista gondolkodásom. Kértem ott egy kávét és kaptam helyette valamit vackot. Mondtam az útitársaimnak, hogy innen már csak nyolcvan kilométer Ausztria, ott rendes kávé lesz, és úgy volt! A németországihoz hasonló szörnyűségeket láttam Koppenhágában is, ahol az egyik gyorsétterem előtt számomra ismeretlen nációjú emberek ültek. Hihetetlen volt az a kosz, amit maguk körül csináltak! Végül nem ültem be, nehogy elkapjak valamilyen betegséget. A második világháború miatti bűntudatot a németekbe verték, ami nem baj, de ezt most már nem kellene kiengedni egy kicsit magukból? Az antiszemitizmust persze már engedik. Kikérem magamnak!

– Mi a véleménye Magyar Péterről?
– Valójában túl rossz véleményem nincs róla, mert neki ezt dobta a gép. Ha nem ezt csinálná, akkor vajon mit? Menjen el dolgozni, kapálni? Ez azért egy kicsit könnyebb. 

Volt egy lehetősége, valószínűleg összejött egy-két számára fontosabb emberrel, akik azt mondták, hogy belőle csinálják a következő Márki-Zay Pétert. Nézzük csak meg, MZP hova jutott! 

Én nem haragszom Magyar Péterre, nem érzem magam ­miatta veszélyben, a mi kétharmadunkat ő nem fogja befolyásolni. A másik dolog, hogy nagyon szorgalmasan szétverte a baloldalt, ami nekem tetszik.

– Tervezi, hogy valamilyen módon részt vesz a 2026-os választási kampányban?
– Mindenképpen részt szeretnék venni! Vége van annak a világnak, hogy kussolunk, vagy hogy nem merjük kimondani Szijjártó Péter nevét, mert akkor rohadt fideszesek vagyunk. 

Hadd én döntsem már el azt, hogy kinek a s…ggét nyalom, ha nekem az a s…gg tetszik! Már nincs többé ez a „meghúzódom szép csendben és akkor jobban érvényesülök” mentalitás. Menni kell és segíteni, egy újabb kétharmadot kell csinálni! 

Sokan azt gondolják a megosztó állapotokról, hogy az ország egyik fele ilyen, a másik fele meg olyan. Nem a fele! Ezt mindig el kell magyaráznom, még a saját társaságomban is. Ott ülünk tizenketten és azt mondom: figyeljetek ide, ha fele-fele az arány, akkor a tizenkettőből legalább hat ember homoszexuális, de csak egyet mutassatok! Nincs a fele, ezt csak ők mondják! Itt a faluban azt sem tudom, hogy van-e ilyen ember, de ha van is, akkor csendben marad. Mindenkinek a saját dolga, hogyha akár a kecskéjébe szerelmes, nem az enyém. A szomszéd viszont észreveszi, ha valaki udvarol a kecskének.

– Mi a helyzet a Beatricével? Kikből áll most a zenekar a fia és az egyik gitáros távozása után?
– Működik a zenekar, járjuk az országot, a saját utunkat. Újra fel kell építeni magunkat, ezért megyünk akár a kisebb klubokba is. A dobost itt a faluban találtam, Szpuszenik Richárd a neve, mi csak Szputnyiknak hívjuk, mert azt könnyebb kimondani, de van egy több mint két méter magas új gitárosunk is. A régi három tag megvan: Tari Botond gitáros, Laczik Fecó basszusgitáros meg én. Idén készítettünk egy nyolc dalból álló lemezt egy régi barátommal, Csillag Endre Csukával, aki többek között az Eddában és a Bikiniben játszott, most a Zártosztályt erősíti. Ezen a lemezen nagyon sok fontos mondanivaló van, amit remé­nyeink szerint az emberek megfogadnak. Az október 11-i budapesti koncerten, a Backstage pubban Csuka lesz a sztárvendég, akivel eljátszunk három dalt erről az új lemezről, bár főleg az ős-Rice-nóták lesznek porondon.

Nagy Feró szerint Magyar Péter könnyen Márki-Zay Péter sorsára juthat (Fotó: Ladóczki Balázs)

– Miért érdemes 2024-ben lemezt kiadni, amikor lemezeladások már szinte nincsenek?
– Belső kényszerből csináljuk, a saját lelkivilágunknak kell. Nem adtunk ki tíz éve lemezanyagot, nekem viszont közben felgyűlt egy csomó dal. Tulajdonképpen nincs rock and roll egy bandát kivéve, az pedig a Tankcsapda. Ők slágereket írnak, de közben a saját stílusuknál maradtak.

– Az évek során rengeteg zenekarnak segített, például a Tankcsapda is a Garázs című rádióműsorban volt sokat hallható, de mentorálta a Pokolgépet, valamint a Kispál és a Borzot. Mire a legbüszkébb a mentorálásban?
– Ez olyan, mintha megkérdezné, hogy melyik gyerekemet szeretem a legjobban, nem tudok kiemelni egyet sem. Lukács Laci, a Tankcsapda énekes-basszusgitárosa idézte fel, hogy amikor behívtam őt a Garázsba és feltettem neki egy kérdést, köpni-nyelni nem tudott. Nyögve valamit akart mondani, mire beléfojtva a szót megköszöntem neki a riportot, és bejátszottunk egy Tankcsapda-számot. Ma már nyilván tud beszélni, hiszen zseniális szövegíró és előadó. A Tankcsapda mellett segítettem a Pokolgépnek, írtam nekik dalokat, például az Itt és mostot, de Trunkos András barátommal együtt szereztük a D. Nagy Lajos-féle Bikini nagy slágereit, illetve én adtam ki a Kispál és a Borz első lemezét is.

– Öles léptekkel közeledik 2026. január 14., amikor betölti a 80. életévét. Tervez valamilyen különleges ünneplést a jeles alkalomra?
– Csodálkozik, hogy iszom? Erre mondom, hogy optimistán bele a reménytelenségbe! Sokan nem értik ezt, csak azt hiszik, hogy jópofa szöveg. Ami ebben a világban folyik, az reménytelen, de mi optimistán megyünk és tesszük a dolgunkat. Hogy miért, azt nem tudom, de muszáj csinálnom.

Borítókép: „Menni kell és segíteni, egy újabb kétharmadot kell csinálni!” – üzente a Beatrice frontembere (Fotó: Ladóczki Balázs)