Sinkovits Imrének igaza volt: az oroszok már a spájzunkban vannak. Például hemzsegnek nálunk az ügynökeik. Emlékezhetünk, pár éve előbb egy Vagyim Kraszikov nevű FSZB-s titkosszolga végzett ki fényes nappal egy csecsen milicistát az állatkertnél, majd egy kémnek tartott itteni orosz diplomata lelte a sajtó szerint megmagyarázhatatlan halálát. Orosz bűnözők egyre-másra közmédiánk bűnügyi magazinjának főszereplői. Nem is csoda ez, elvégre – mint az Európai Parlament strasbourgi ülésén megtudtuk – háromszázezren (!) dolgoznak az állampolgáraik hazánkban. Még szerencse, hogy a Moszkva-ellenes szankciók dacára degeszre keressük magunkat az oroszokon. Logisztikai nagyvállalkozónk, Tapp Henrik pedig a „párhuzamos import” módszerével egész céget hozott létre annak érdekében, hogy vállalatainkat segítse az orosz szankciók kijátszásában. Mert a magyar igen agyafúrt fajta! Így lett sunyi bizniszünkből a képmutatás és a cinizmus magasiskolája.
De most az olvasó szíves elnézését kell kérnünk! Az őszi nagytakarítás lehet az oka, mindenesetre összekeveredtek a jegyzeteink. A fenti állításokban hazánkat minden esetben Németországgal kell behelyettesíteni. Kraszikov a berlini Kleiner Tiergarten közparkban végzett áldozatával. Az orosz diplomata is Berlinben halt különös halált. A ZDF német közszolgálati csatorna bűnügyi magazinjának a rendszeres „vendégei” az orosz bűnözők. Hazánkban – mint a magyar kormányfő szerdán elmondta Strasbourgban – csak hétezer orosz dolgozik, miközben német földön háromszázezer (vagyis népességarányosan ötször-hatszor több.) A szankciók ellenére nem mi tömjük a zsebünket az oroszokkal üzletelve, hanem évi 6,6 milliárd euróval a németek. Végül pedig a Heinrich Tapp RUS német strómancég, amelyet kifejezetten a büntetőintézkedések megkerülésére hoztak létre.
Említhettünk volna más országokat is a németek helyett. De a fősodorbeli német EP-képviselők – köztük a súlyosan Orbán-fóbiás Daniel Freund – feltűnően élesen bírálták most Magyarországot.
A Scholz-kormány itteni nagykövete pedig annyira otthon érzi már magát Budapesten, hogy amerikai kollégájához felzárkózva újabban tanácsokat is ad nekünk, magyaroknak, hogyan gondolkozzunk… (Érdekes, hogy az orosz nagykövet nem teszi ezt.) Egyes nyugati körök eközben tudatosan és fáradhatatlanul terjesztik, hogy Magyarország az oroszoknak dolgozik, miközben valójában két dologról van szó. Hazánk a gazdasági észszerűség határain belül, energetikai és logisztikai adottságokból is fakadóan kereskedik az oroszokkal. (A fősodor sajtó szereti ezt túl is hangsúlyozni, míg az amerikaiak vagy a franciák uránüzleteit nem kürtölte éppen világgá.) Továbbá realista alapon – és, mint az ukrajnai háború lezáratlansága is igazolja, helyesen – megkerülhetetlen világpolitikai tényezőnek tekinti Vlagyimir Putyint, akit az amerikai ellenségképhez igazodva a nyugati fősodor eközben a patás ördögnek tart. Olyasvalakinek, akivel nem lehet beszélni sem, mert ezzel kárt szenved a műgonddal felépített ellenségkép. Nem volt ez mindig így. Dobrev Klára úgy kérte számon Orbán Viktort („Mivel zsarolja Putyin?”), mintha annak idején nem a Gyurcsány házaspár Totó kutyája nyalogatta volna az Apró-villában az orosz elnököt. Erre mondta a strasbourgi plénum előtt Schaller-Baross Ernő: a vörös arisztokrácia képviselői az orosz kártyát lóbálják…
A korrupciós kártyát az a parlament játszotta ki hazánkkal szemben, amely tavaly Európa legnagyobb korrupciós botrányától volt hangos. Az orosz sokszor a moszkvai nexusok nagy haszonélvezőinek játékszere. A sajtójuk meg készséggel odaáll a spájzuk elé, hogy eltakarja a bejárást.
Borítókép: A strasbourgi Európai Parlament (Fotó: Csudai Sándor)
