Megvan az alapcsapat

Fölényes győzelmet aratott szerda este a magyar labdarúgó-válogatott Litvánia ellen, amit a 2-0-s végeredmény messze nem tükröz, Egervári Sándor együttese nyomasztó fölényben játszotta végig a kilencven percet. Egyedül a helyzetkihasználással akadtak gondok, de ha választani kell a között, hogy a válogatott magabiztosan futballozva harminc lehetőségből, vagy kínlódva, két szerencsés gólnak köszönhetően nyerjen 2-0-ra, akkor vitán felül áll, hogy az előbbire voksolnánk. A szövetségi kapitány összesen hat futballistát cserélt le, de a menet közben beálltakkal ugyanolyan olajozottan működött a gépezet. Éppen ezért nem fogadhatjuk el teljes mértékben a vendégek szakvezetőjének, Raimondas Zutautasnak a magyarázkodását, aki arra kente fiai gyenge teljesítményét, hogy a keretéből ezúttal többen is hiányoztak. Ezért inkább arra hajlunk, hogy a magyar válogatott fogott ki nagyszerű estét.
Ezzel Egervári Sándor is egyetértett, s amikor azt kérdeztük tőle, együttese jelenleg előrébb tart-e, mint ahogy azt megválasztásakor remélte, szerény, de határozott igennel felelt. – „Várakozáson felül kilenc pontot szereztünk a négy őszi Eb-selejtezőmérkőzésen, Litvánia ellen pedig olyan kreatív futballal rukkoltunk ki, ami engem is megörvendeztetett. Összességében úgy érzem, mindenképpen léptünk előre, megtaláltuk azokat a játékosokat, akikkel tovább fejlődhetünk és szép eredményeket érhetünk el” – tette hozzá a kapitány.
Az alapcsapat gyakorlatilag megvan. Egervári Sándor szerda este azt is megtehette, hogy kísérletezzen. Így például a második félidőben Szalai és Priskin személyében két centerrel állt fel a csapat, balhátvédként bemutatkozott Kádár Tamás és hosszú idő után Hajnal Tamás is játéklehetőséget kapott. A Dortmund középpályása az elmúlt két hónapban sérülésekkel bajlódott, klubjában messze került a kezdőtizenegytől, s szeptember elején a válogatottban még ő is a sértett emberek közé tartozott. Huszti Szabolccsal ellentétben szerencséjére azonban megfontoltan mérlegelt, s szerda este aligha gondolhatta úgy, hogy ebbe a válogatottba kínos csereként beállni. Éppen az ő példája alapján Egervárit és stábját nem érheti az a vád, miszerint nem elég profi, nincs tekintettel a játékosok érdekeire; a kapitány sokkal inkább szép gesztusként adott lehetőséget Hajnalnak.
Vele nagyjából azonos szinten jegyzett ellenféllel szemben (43. és 46. hely a FIFA-nál) a magyar válogatott rég játszott ilyen fölényesen. A világbajnoki ezüstérmes, az Eb-selejtező E csoportját vezető Hollandia természetesen más nívót képvisel. A Litvánia feletti győzelem így nem lehet pontos értékmérő a hollandok elleni márciusi meccsekre nézve, ám azt a célt kitűnően szolgálta, hogy jó érzéssel zárhatjuk a 2010-es évet, amelynek során a nemzeti gárda tizenegy pozícióval feljebb lépett a FIFA-rangsorban.