Mínusz tíz, plusz kilenc

Női kézilabda-válogatottunktól jelen állapotában egyetlen mérkőzés megnyerését várhattuk el kötelező jelleggel a tegnap megkezdődött skandináviai Európa-bajnokságon: éppen a szlovének elleni lillehammeri nyitótalálkozóét. A magyar győzelem majdnem olyan simán, mint a Norvégiát beborító jég, 28-19-es arányban meg is született, ettől azonban számunkra még nem ért véget az Eb. Sőt bevallhatjuk, az ellenfél értékmérőnek is kevés volt.

Csapatunk hétfőn hajnali 4.15-kor kelt, és jó tizenkét óra elmúltával foglalta el szálláshelyét Lillehammerben. Aki úgy véli, így lehetetlen meccset nyerni, annak tegnap csak a döntetlen volt az elképzelhető eredmény, mert a szlovének még a mieinknél is korábban indultak, és tegnapelőtt este háromnegyed tízre futottak be. Az edzést, a technikai értekezletet és majdnem a vacsorát is lekésték, Ivica Rimanic szövetségi kapitány érdeklődésünkre törődött arccal mondta: „Frankfurt nem tudta időben fogadni a gépünket, így lemaradtunk a csatlakozásról, az egész napot utazással töltöttük. Ebből a szempontból nem is baj, hogy enynyire fiatal a keretünk, ezek a lányok még mindent kibírnak.”
A mínusz tíz fok alatti hőmérsékletet is, mert tegnap délelőtt négyen bőszen dohányoztak a riválisok közül két sarokkal odébb, a szabad levegőn. A helyiek jó példával járnak elöl, nekik meg sem kottyan ez a közép-európai léptékkel embert próbáló hideg. Láttunk egy srácot egy szem pulóverben flangálni a sétálóutcán, reggel pedig az a kép fogadott az ablakból kitekintve, hogy a hotel előtti műanyag széken ücsörög egy úriember, talán Amundsen kései utódja, kávét kortyol, dohányzik, és ráérősen újságot olvas. Mi fél órával később csak a buszig merészkedtünk el, de majdnem kettétörtünk a kanyarban. Játékosaink még az edzésen, a Hakon Hallban is a szokatlan hűvösre panaszkodtak, de amikor ezt szóvá tettük a rendezőknek, ők északias derűvel feleltek: nyugi, estére minden bemelegszik.
Az ígéret azonban beváltatlan maradt. Csak a szurkolók lehelték be valamelyest az arénát, mármint az itteniek, mert akik a kontinens egyik legdrágább, leghidegebb és telente legsötétebb városába száműzték a tornát, azok túl sok külhoni vendégre nem számíthattak. A norvég publikum a gyengébbet támogatta, azaz nem a mieinket. A vetélytárs amúgy legjobbja, Ana Gros Győrben Pálinger Katalin klubtársa, és a látottak alapján az illendőnél is sokkal jobban tiszteli őt. Egyébként is úgy tetszett, kapusunk kis túlzással egyedül is megnyerhetné a mérkőzést, hiszen a hetedik percben kapta az első gólt, és már szünetre úgy alakult ki a 16-10, hogy a délszlávok mínusz nyolcról jöttek vissza hatra.
A 28-19-es győzelmet – ami minden valószínűség szerint már önmagában továbbjutást ér – öszszességében semmiféle veszély nem fenyegette, Mátéfi Eszter szövetségi kapitány is találóan jegyezte meg végszónak is megfelelő villámértékelésében: „Jó kezdéssel és hajrával, a második félidő egy gyengébb periódusával együtt hoztuk a mérkőzést. Számunkra kötelező volt a győzelem, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mostantól kötelező lenne veszítenünk.”
D csoport, tegnapi eredmények: Magyarország–Szlovénia 28-19, Norvégia–Franciaország 33-22. Mai műsor: Magyarország– Franciaország 18.15, Norvégia– Szlovénia 20.15.