Társadalombiztosítás és demokrácia

Dr. Balogh Tiborné Baricz Valéria
2010. 12. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem okozott fennakadást a rendszerváltásig a társadalmi ellátásban a nyugdíjba vonulás. Tudjuk, hogy a nyugdíjazást hosszú, folyamatos munkavégzés előzi meg. Az államháztartás alrendszerébe fizették be a különböző járulékokat, s ez képezte egy részét az állami bevételeknek, ami újraelosztásra került. Hogyan gazdálkodtak ezzel a közelmúlt korifeusai? Pazaroltak, és nem mérték fel a következményeket, illetve nem számoltak mindazon konfliktusokkal, nem adtak számot róluk, amelyeket például az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, a gazdasági válság, a fokozódó munkanélküliség okozott.
Valóban teher a teher, vagyis a nyugdíjas ma Magyarországon?
Én azt gondolom, hogy az előző generációknak volt munkalehetőségük; folyamatosan tervezhető volt az életük és nem utolsósorban minőségi egészségügyi ellátásában részesültek ingyenesen, bármely területen (fogászat, ortopédia stb.). Az ezt követő korosztály számára már nem ilyen zökkenőmentesen alakul a helyzet, mivel a rendszer tartalékai elfogytak, munkahelyek szűntek meg a mezőgazdaságban, az iparban (gondoljunk a bányászatra, a mezőgazdasági termékek feldolgozására), ezáltal nőtt a munkanélküliség, a pályakezdők nem tudnak munkába állni, márpedig az ő szerepük fontos lenne, hisz csakis a termeléssel juttatható vissza az elköltött tb-járulék, fizethető nyugdíj. A körforgás megszűnt, vagy legalábbis akadozik. Szerintem nem teher, s főként nem volt teher a nyugdíjas, hisz vegyük figyelembe, hogy átlag 30-40 éves munkaviszonnyal rendelkező egyéneknél folyamatos volt a befizetés, mivel centralizáltan, állami kezelés alapján vonták le a járulékokat a tényleges bérekből. (Ekkor még kevés kisiparos működött hazánkban.)
Nézzük meg, ma hogyan is alakul az állam bevétele, miből is gazdálkodhat?
A tényleges munkavégzés csak az állami szektorban követhető nyomon – ebből pontosan tervezhető bevétel (járulék) keletkezik. Ezzel nincs is baj. De mi van a magánszektorral? Követhetetlen, miből adódik az igazi hiány. A magánszektor az igazi hiánytermelő szektor. Nem a tényleges termelés, szolgáltatás után fizeti be a kötelező járulékokat, hanem a minimum után. A tényleges termelés után kellene adózni, és a tényleges munkavégzés után kellene megállapítani a járulékokat. Nincs minimálbér, a bejelentett tényleges munkaidő, a tényleges bevétel utáni adózás lépjen életbe. A lakosság egy része a feketegazdaságban is lubickol, illetve pluszként igénybe veszi az állami támogatást is, így magasabb jövedelemhez jut, mintha alkalmazott lenne heti 40 órában. Óriási kiesés keletkezik az igazságtalan, életidegen rendszerben.
Demokrácia van-e Magyarországon?
Az új kormány felállásával most már elmondhatjuk, hogy igen. A magánnyugdíjpénztár bevezetése önmagában nem probléma, a probléma ott van, hogy erőszakkal alakították ki. Kötelező volt a pályakezdőknek ezt a rendszert választani. Választani? Ez minden volt, csak választás nem. Jobb híján ide léphetett be, ha tetszett, ha nem. Ez demokrácia? Az MSZP döntött kénye-kedve szerint a vadkapitalizmus kellős közepén. Egy MSZP-s diktátumnak kellett engedelmeskedni.
Ha hiány van, muszáj pótolni és központosítani a bevételeket az újraelosztás miatt. Ezt úgy nevezik: gazdálkodás. A bevételeket is szükséges alaposabban vizsgálni – az úgymond kis forrásokat is. Például Szeged esetében: kevés a kollégiumi férőhely, s ez azt eredményezi, hogy a bejelentés nélküli albérleteztetés magas; ha beléptetjük az emelt szintű érettségit, növekedni fog a köznek hasznot nem hozó magánórák száma, és ezzel is a feketegazdaságot virágoztatjuk. Irodák (bt.-k, kft.-k) működnek lakásokban, lakossági áron használt energiával, adózás nélküli bérleti díjjal, éppúgy, mint ahogyan adót kerülve lelhetők fel nagy számban garázsok.
Hosszan sorolhatnánk, hogy miből lehetne még bevételhez jutnia a városnak, s itt Szeged csak egy szerény példa.
Néhány további mondat a nyugdíjazásról, zárásként. Fontos szempont a biológiai életkor figyelembevétele. Korábban a nők 55 éves korban, a férfiak 60 évesen mehettek nyugdíjba, és aki még fizikailag, pszichikailag bírta, tovább dolgozhatott. Ma megnöveljük a nyugdíjkorhatárt, minimum 40 év munkaviszonyhoz kötjük a nyugdíjazást azért, mert az államkassza kiürült. Ez szerintem nem etikus, s nem igazságos. Nem ez az ideális megoldás. A bevételeket, a lehetséges forrásokat lenne célszerű ügyesebben fellelni és szeparálni.
Vegyük végre tudomásul: Magyarországon az emberek nem olyan feltételek és körülmények között élnek, hogy a nyugdíjazást fiaskó nélkül tolhatjuk későbbre. Ez nem Amerika, nem Svájc stb. Itt az emberek életkörülményei elmaradottabbak. Miért várunk el olyat, ami nem teljesíthető? Már csak azért sem, mert munkahely hiányában nem léphetünk tovább. Nincs igazán megfelelő egészségügyi ellátásunk, tipikusan fenyegeti a magyar populációt a korai elhalálozás. (Cinikusan azt mondhatnánk: kevesebb gondot okoz a nyugdíjak mennyisége…) Meg kellene célozni a 60. életévüket betöltöttek nyugdíjazását.
Kényszeresen növelni lenne jó – a leírt szempontok alapján is – az állam azon szerepét, hogy a törvényes rendszerből ne engedjen kibújni.
Igen: sok kicsi sokra megy.
Talán van ok a reményre. Orbán Viktor november 29-én bejelentette: szándékaik szerint a jövőben a nyugdíjjárulékokat csakis és kizárólag nyugdíjakra lehet fordítani. S ez már nem is olyan kicsi.
Dr. Balogh Tiborné Baricz Valéria
e-mail

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.