Üres tiltakozás

Az első szabadon választott kormány megalakulása óta folyamatos veszélyben van a sajtószabadság. Akkor a kormány tagjai nehezményezni merészelték, hogy megalakulásuk, eskütételük helyett labdarúgó-mérkőzést közvetített a közszolgálati (!) magyar televízió, és ezzel a hatalom durván és erőszakosan megtiporta egy köz(!)médium autonómiáját. Azóta a sajtószabadság kalandos utat járt be, jobboldali kormányzás idején mindig fojtogatásnak volt kitéve, szerencsére a baloldal irányítása alatt fellélegezhetett. Ám most, az új médiatörvény (várható) elfogadásával a sajtószabadságnak egyszer s mindenkorra befellegzett. Ugyanis a Fidesz nemcsak lenyúlta, kisajátította, megfélemlítette és elbutította a közmédiumokat, amelyeket ily módon könnyen uniformizálhat majd, de törvényi felhatalmazást kap ahhoz is, hogy a független orgánumok fölött uralkodhasson, soraik közt garázdálkodjék. A törvénytervezet szerint a médiahatóság az országos napilapokat 25 millió, a hetilapokat és folyóiratokat 10 millió forintos bírsággal sújthatja, aligha kétséges, hogy ok nélkül és önkényesen, miként ez a fideszes hatóságok gyakorlatában általános szokás. Ugyan a törvény tervezetében nincs benne, hogy a médiahatóság kizárólag kormánypárti, elkötelezett és hű tagokból állhat, ám a szánalmas praxis épp azt példázza, a kormánypárt antidemokratikus törekvései a médiahatóság összetételén is agressziót követtek el, hiszen a józan, tárgyilagos tagok távol maradtak a despotikus hajlamú grémiumtól, amelyik mocskos mancsát dörzsölve, hiányos és mosatlan fogsorát csattogtatva várja, hogy az első néhány száz millió forint büntetést kiróhassa a bátor, behódolni nem akaró, kritikus hangú, de objektív és hiteles lapokra, fórumokra. Ezek közül kettő mára a tiltakozás, sőt az ellenállás adekvát formáját is megtalálta: üres címlappal jelennek meg ezen a héten.
Az Élet és Irodalom, illetve a Magyar Narancs szerkesztőinek döntésében – az eddigi hírek szerint – nem a takarékossági szempontok játszottak szerepet, talán inkább a biztonságra való törekvés: egy üres oldal tartalmába még egy fideszes összetételű médiahatóság sem tud belekötni. Az sem valószínű, hogy a szerkesztők abban reménykednek, az üres címlap láttán a kormányt és híveit rémült remegés, netán kínzó lelkiismeret-furdalás szállja meg, s bánni kezdik nemcsak a médiatörvényt, de azt is, hogy annak idején nem csatlakoztak az őszödi beszéd támogatóihoz. Olcsó és lapos, inkább az érintett lapokba való poén lenne az, hogy az üres címlapnak pont annyi értelme lesz, mint a telenyomtatottnak esetleg: az olvasók akkor sem veszítenének semmit, ha nemcsak a címlap maradna üresen, de mi ilyet nem mondunk, már csak saját, jól felfogott érdekből sem, hiszen ha az üres oldal hétköznapi gyakorlattá válik a ballib oldalon, nekünk is kevesebb témánk lesz, bár médiatörvényt teljesen üres újságokra is lehet alkotni, hozzátéve, baloldali kormányzás idején akkor is hiánytalanul érvényesülne a sajtószabadság.
Persze, mit várhatnák az egész demokráciát leromboló Fidesztől, pont a sajtószabadságot hagyná épségben? A sajtószabadság híveinek olyan diktatórikus elképzelésekhez kellene hozzászokniuk, mint az, hogy a közszolgálatnak a közt (a nemzetet, a magyar emberek közösségét) kell szolgálnia, de ami a baloldal szemében még borzalmasabb: a szabadságnak tétje is van, a szavainkért felelősséget kell vállalnunk. Akár egy hatóság előtt is.