Olimpiai bajnoki döntőben elszenvedett vereségért csak hasonló tétért zajló mérkőzésen aratott győzelemmel lehet elégtételt venni. E trivialitást azért érdemes leszögezni, mert a 2004 óta hagyományossá vált évzáró kézilabdagála tegnapi debreceni mérkőzését a tíz évvel ezelőtti magyar és dán női válogatott között több helyütt a 2000-es sydneyi finálé visszavágójaként harangozták be. Helyesebb azonban az emlékmeccs minősítés, ami ettől persze még mélyen szunnyadó érzelmeket kavarhatott fel, hiszen csapatunk annak idején hatgólos vezetés után kapott ki 31-27-re.
Az Ausztráliában járt tizenöt magyar klasszis közül tizenegy jelent meg tegnap Debrecenben; Kulcsár Anita, a 2005 januárjában tragikus autóbalesetben elhunyt beállós sajnos már örökre hiányozni fog. Pályára lépett viszont a Kézi.hu szavazása alapján az Évtized kézilabdázójává választott Bojana Radulovics, az ő góljával vezetett 1-0-ra a magyar válogatott. A futásban is aktív önmagukat idéző dánok 7-2-re fordítottak, szünetben 10-8-ra vezettek, végül 39 percnyi komoly és színvonalas kézilabda, valamint egypercnyi poénkodás következményeként született meg a 21-21-es döntetlen. Radulovics mellett Farkas Ágnes átlövései, valamint a Kökény, Pádár játékkapcsolat és számos parádés elem idézte fel a kort, amikor a sportolás még életforma volt. Győzni meg sikerül majd – tíz esztendő múlva.
(A felvezető programban a hajdani debreceni labdarúgók és kézis lányok is döntetlenben „egyeztek ki”, majd csörgőlabda és szivacs kézilabda-bemutató következett.)
origo.hu
Magyar Péterről és a limonádéról kérdezte az Origo Karácsony Gergelyt - videó
