Bírálat alapismeretek nélkül

Újabb és újabb fejezetei nyílnak mai világunk magyarellenes támadássorozatának. Legújabban a neves Schiff András egy német napilapban nyilatkoztatta ki véleményét a készülő alaptörvény ellen (Magyar Nemzet, április 9.): a preambulum ezeréves magyar államra utalása „nem illik Európához”, mert ez számára érthetetlen „nacionalizmus”. Ugyanis országunk mindenféle népek és nemzetiségek „olvasztótégelye”: ázsiaiaké, közép-európaiaké (ebbe bizonyára beleérthette kimondatlanul is a németeket, svábokat, osztrákokat), a baltiaké (ugyan kiket sorol ide?), a szlávoké és zsidóké – szóval mindazoké, akik nem éppen ezer esztendeje élnek e hazában. „Elvégre nem kutyatenyésztőnél vagyunk” – mondotta talányosan –, egyúttal kihagyva a felsorolásból a „nacionalista” magyarokat, de még a romákat is (talán mindezekre értette a „kutya” megnevezést?).
Kérdéses azonban, hogy a politizálásba kezdett zongorista miért is ültetett minket ismét a szégyenpadra. Az évezredes, folyamatos, bár több csonkítást is elszenvedett államiságunkért? S ezzel, szinte a mi kárunkra, miért értékeli többre a többi európai államot? Különösen a miénket körülvevő utódállamokat túlbecsülve, amelyeknek létrejötte nem egy esetben csak évtizedes (!) „meszszeségekbe” nyúlik vissza. De Európában még távolabbra is tekintve, alig van olyan ország, amely túlszárnyalja vagy akárcsak vetekedne a mi ezer évünkkel. Például északi országszomszédunkat Schiff András bizonyára nem illeti hasonló kritikával, amely pedig alaptalanul 11 évszázados múltat tulajdonít magának Szvatopluk „király” révén. S ezt az egykorú korszakot térképein is úgy mutatja be, hogy a Slovakia megnevezést alkalmazza. Ugyanezeken a térképeken a mai trianoni Magyarország (a Nagy-Alföld) helye megnevezés nélkül, teljesen üresen tátong, s csak a Dunántúlnak a neve szerepel, szlovák nyelven felírva.
Ezzel Szlovákia lényegében csak azt az évtizedekkel korábbi gyakorlatot eleveníti fel, amit például egy 1975-ben megjelent könyv is alkalmaz a Föld országait bemutatva. Eszerint „a honfoglaló magyarok elsősorban szlovákokat találtak itt. Először a sík és dombos vidékeket szállták meg, a X. századtól pedig fokozatosan Erdély, a Kárpát-medence, Szlovákia és Kárpát-Ukrajna, majd Szlovénia és Horvátország területét”. De Szent Istvánról, az államalapításról, az 1000/1001. évi koronázásról természetesen még csak említés sem történik. Számadat csak az 1241-es tatárbetörésről, majd a XV. századtól terjeszkedő törökökről szerepel, aztán persze a forradalomról. Így tehát a szocializmus korszakának meg a szláv történetírásnak a hangvétele szépen összecseng mai balliberálisaink mindennapos gyakorlatával.

Farkas Zsolt
Budapest