Csíksomlyóig gyalogol

Gyalog teszi meg a Pécstől Csíksomlyóig vezető 1050 kilométeres utat Fodor Krisztián, mert úgy érzi, az a küldetése, hogy elvigye az evangéliumot az embereknek, beszélgessen velük és lelket öntsön beléjük. Rávegye őket arra, hogy keressék a természetet és benne az Istent. A középkorú, katolikus férfi tegnap lapunknak elmondta: élete 1988-ban, egy kecskeméti lelkigyakorlaton változott meg, amikor megnézett egy Teréz anyáról szóló filmet. Hatására nyolc és fél év után hazaköltözött Kaliforniából, és elindult, hogy tegye a dolgát.
Azóta többször is végigjárta a Santiago de Compostelába vezető El Caminót, volt többek között Medjugorjéban, és Pécstől Auschwitzig gyalogolt. Megfordult Dél-Afrikában, a Fülöp-szigeteken, Haitin, Új-Zélandon. Etette, itatta, tisztába tette a betegeket, fekélyes sebeket fertőtlenített és kötözött, sokkolta a látvány, a szagok, olykor undorodott is. Elszégyellte magát, azóta minden betegben Jézus Krisztust látja, a Jóisten bízta meg ezzel a feladattal – folytatta a zarándok.
– Hat évvel ezelőtt Csíkszereda közelében egy lány éppen az autók alá akarta vetni magát, másfél órát beszélgettünk. Másnap a csíksomlyói búcsúban találkoztunk, az édesanyjával jött oda, aki nagyon köszönte, hogy megmentettem a gyermekét. Mondtam, Istennek köszönjék, ne nekem.
A zarándok most is Csíksomlyóba tart, térképről tájékozódik, és a menetiránnyal szemben gyalogol. Fehér habitusban, mert az autósok így könnyebben észreveszik, másrészt öltözéke jelzi, hogy az egyházat képviseli, és a fehér a béke színe. – Néha rám dudálnak, kérdezik, hová megyek. Étellel kínálnak, fényképeznek. Ha már nagyon elfáradok, és a talpamon vízhólyagok gyűlnek, autóval megyek tovább, ha valaki felajánlja. A hátizsákom 18-20 kiló lehet, tisztálkodó szerek, váltó- és hálóruha, esőköpeny, cipő van benne.
Ha kórház esik az utamba, engedélyt kérek és bemegyek, általában a belgyógyászatra vagy a sebészetre. A kórteremben beszélgetek a betegekkel, az Újszövetségből olvasok fel, vagy képeket osztogatok. Ennyi ember közül legalább egyhez eljut az evangélium, de persze van olyan is, aki nem kíváncsi rám. Plébánián, református parókiában, ferences kolostorban, polgármesternél, kollégiumban szállok meg, de még sosem kellett a szabadban éjszakáznom – mesélte lapunknak a zarándok, aki ma továbbindul Budapestről.