Első ránézésre ingerszegény negyeddöntős visszavágók zajlottak szerda este a labdarúgó Bajnokok Ligájában; a Schalke – Raúl góljával és gólpasszával – másodszor is megverte a címvédő Internazionalét (2-1 Gelsenkirchenben), csakúgy, mint a Real Madrid a Tottenhamet (0-1 Londonban, ahol Cristiano Ronaldo lövését Gomes bevédte). Az izgalom elmaradását néhány érdekes statisztikai adat kompenzálja némileg. A BL és jogelődje, a BEK 1955-től íródó történetében most fordult elő első ízben, hogy a legjobb nyolcból továbblépett négy gárda mindegyike kettős győzelemmel masírozott az elődöntőbe. Az is biztos, hogy az 1992-es BL-kezdetek óta töretlen sorozat alapján most sem lesz címvédés.
A Real első csapatát bő másfél évtizedig erősítő, nyár óta viszont Schalke-mezt viselő Raúl rekordmennyiségű (73) találatot szerzett a nemzetközi porondon, beállította Sevcsenko 18 gólos csúcsát a kieséses szakaszban, és volt, valamint jelenlegi klubjának is ő a BL-beli legeredményesebb játékosa. Nem véletlen az óhaja: „Remélem, a Valencia és az Inter után a Manchester Unitedon is sikerül túljutnunk, a másik elődöntőt pedig a Real Madrid nyeri meg, így találkozhatunk egymással Londonban.”
Az ő szempontjából ez lenne az igazi csúcstalálkozó, ám a világ futballszerető közvéleménye inkább az elődöntőben megvalósuló Barcelona–Real Madrid spanyol klaszszikus derbit tartja annak. Ismeretes, hogy még az április 27-i és május 3-i BL-randevúk előtt holnap a bajnokságban, jövő szerdán pedig a hazai Király Kupa fináléjában, tehát két és fél héten belül összesen négyszer létrejön az el clásico. Kilencvennégy éve, 1916-ban már akadt egy hasonló, húsz napon belül lepörgetett négyes széria, amely két Real- és egy Barca-győzelem mellett egy döntetlent hozott. Az összesített mérleg 85 madridi és 82 barcelonai siker mellett 42 döntetlen, de a legutóbbi, szintén bajnoki derbit tavaly novemberben emlékezetes módon 5-0-ra nyerték a katalánok. Ráadásul a Primera División tabelláján nyolc ponttal vezetnek fő riválisuk előtt, tehát holnapi bernabeu-beli győzelmük gyakorlatilag aranyérmet jelentene.
A királyi gárda kispadján ülő José Mourinho – aki a Tottenham ellen edzői pályafutása 500. mérkőzését vívta meg, a jubileumhoz illően győzelemmel – így fogalmazta meg a lelki rákészülés lényegét: „Minden meccset külön kezelünk, nem hinném, hogy ami az első találkozón történik, meghatározza a többit.” Pedig dehogynem, főképp a BL-ben, ahol ugye összesítik a két eredményt… A portugál mester viszont tapasztalatából adódóan jól látja a külvilág értékelésének farkastörvényeit: „Hiába az elvégzett sok munka, egy BL-elődöntő és egy spanyol kupafinálé nem jelentene sikeres idényt a Real Madrid számára. Az eredmények, a trófeák számítanak.” Mourinho csak tudja, utóbbiból 17 ilyen-olyan van a tarsolyában, viszont karrierje legnagyobb pofonjának éppen a legutóbbi el clásico számít. Jelzésértékű, hogy a Primera Divisiónt nem említette, talán azért, mert legbelül már beletörődött az ezüstbe. Holnap este tíztől kiderül, csapata hasonlóan érez-e, mert ha igen, akkor zsinórban a hatodik bajnokin is kikaphat az örök riválistól.
origo.hu
Gulyás: Kérdés, hogy a lopást az EP támogatja-e?
