Sok múlik a sikeres kis- és középvállalkozásokon

A világhírű Harvard Egyetem (Egyesült Államok) két professzora 2010-ben számolt be egy, a kis- és közepes vállalkozások (kkv) körében végzett kutatásról. A létrejött új munkahelyek és az adott régióban működő kkv-k száma közötti összefüggést vizsgálták. A kutatás során azt tapasztalták, hogy a helyi gazdaság növekedése ott volt a legerőteljesebb, ahol nagyon sok kis, innovatív cég működött. A helyi gazdaság növekedése pedig együtt járt az új munkahelyek létrejöttével. A két professzor ezért arra figyelmeztette a politikusokat, hogy ne tévedjenek rossz útra azzal, hogy a gazdasági fejlődés érdekében kedvezményekkel elsősorban a nagy cégeket csábítják az adott régióba, és tőlük várják a munkahelyek számának jelentős bővülését. A nagy cégek, közöttük az autógyárak is, főleg a saját hálózatukon belülről hozzák be a termelési folyamatba a részegységeket és alkatrészeket, így nem vagy csak minimális mértékben igénylik a helyi beszállítókat. Válság után pedig még sokáig elsősorban a meglévő munkaerő erőteljesebb kihasználásával oldják meg a növekvő piaci igény kielégítését, és csak később kezdenek új embereket is felvenni. A kutatás következtetése, hogy ha a politikusok tenni akarnak a munkahelyek számának növeléséért, akkor a kis cégeket terhelő költségeket kell jelentősen csökkenteniük, és az új, innovatív cégek megtelepedését bátorítaniuk (Glaeser, E. L., Kerr, W. R.: The Secret to Job Growth: Think Small, Harvard Business Review, 2010. július–augusztus).
Ezt a kutatást az európai felmérések is igazolják. Az EU-ban is a legtöbb új munkahelyet a kis- és közepes vállalkozások teremtik, és a meglévő munkahelyek kétharmadát is ők tartják fenn. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság 2008-ban ajánlásokat fogalmazott meg a tagállamoknak Soroljuk a kkv-ket az első helyre! Európa jó a kkv-k számára és a kkv-k jók Európa számára címmel. Az ajánlás így kezdődik: „Itt az ideje, hogy a kis- és közepes vállalkozások igényeit egyszer és mindenkorra az uniós politika előterébe helyezzük.” Ennek érdekében 10 alapelvet fogalmaz meg, amelyek figyelembevételét javasolja minden nemzetállamnak a szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása során. Ezek között található például a bürokrácia maximális csökkentése, beleértve a kötelező statisztikai jelentések számának csökkentését is, az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, a magasabb szintű állami támogatások biztosítása, a kis- és közepes vállalkozások késedelmes fizetésekkel szembeni védelme, a tőkéhez jutás feltételeinek jelentős javítása és az innováció bátorítása.
De mi a helyzet nálunk? Milyen problémák nehezítik a hazai kis- és közepes vállalkozások életét? Ezekre a kérdésekre próbált választ találni a Kodolányi János Főiskolán elvégzett, több mint 1000 cég kikérdezésén alapuló kutatás, amely 2010 májusában indult, és 2011. január végén fejeződött be. A mintában a cégek többsége mikro- és kisvállalkozás volt, vagyis 10-nél, illetve 49-nél nem több munkavállalót alkalmazott. A cégek a legnagyobb problémák között a bürokráciát, a korrupciót, a külföldi cégekkel szembeni versenyhátrányt, a jelentős mértékű eladósodottságot, a környezeti kiszámíthatatlanságot és a körbetartozásokat említették. A körbetartozások általában úgy alakulnak ki, hogy egy nagyobb állami vagy önkormányzati munka esetén a munkát egy fővállalkozó szerzi meg, de ez a későbbiekben a munkát csak összeszervezi, és másokkal, általában kis- és közepes vállalkozásokkal végezteti el. A vállalási összeg jelentős részét a fővállalkozó cég teszi zsebre, és nagyon gyakran a munka elvégzése után el is tűnik: feloszlik, csődöt jelent, kifizetetlenül hagyva az alvállalkozók számláit. Viszont a kiállított számlák után a kis cégeknek az áfát, illetve a felhasznált anyagokat és a munkásaikat ki kell fizetniük. Emiatt pedig a legtöbbjük kénytelen hitelt igénybe venni. Az eladósodott kis cég pedig vagy nagyon nehezen és rendkívül előnytelen feltételekkel, vagy sehogyan sem jut új hitelhez. Ez azért gond, mert így nem tud élni az Új Széchenyi-terv kínálta lehetőségekkel sem. Vagyis nálunk egyelőre nyoma sincs annak az említett európai bizottsági ajánlás hatásának, amely szerint védeni kell a kis- és közepes vállalkozásokat a késedelmes fizetésekkel szemben. Sőt, nálunk nemcsak a késedelmes fizetések ellen, de a tudatos nem fizetések ellen sincs védelem. Lehet bírósághoz fordulni, de mire az eljárások lezajlanak, addigra a cég már elveszítheti piacait, eszközeit, és csődbe is juthat.
A mintában szereplő kis- és közepes vállalkozások szerint a hazánkban működő külföldi cégekkel szemben ők versenyhátrányban vannak, mivel – az Európai Bizottság ajánlásai ellenére – nem ők, hanem a nagy külföldi cégek kapnak meg minden állami támogatást. Az adócsökkentésnek örülnek, de a munkahelyteremtést – szerintük – a munkát terhelő adók és járulékok csökkentése segítené elsősorban. A többség jelezte, hogy nemcsak bankhitelhez és állami támogatáshoz nem jut, de innovációjának megvalósításához kockázati tőke sem áll rendelkezésére. Gondot okoz az innováció fogalmának tisztázatlansága is. Ez ott látható, hogy az innovációt támogató pályázatok esetén gyakran az adóhatóság utólag, a megvalósult fejlesztés kapcsán kijelentheti, hogy az nem volt innováció, és a cég örülhet, ha csak a kapott pénzt kell visszafizetnie, és nem sújtja a hatóság bírsággal is. A bürokráciát a cégek még mindig jelentősnek tartják. Pedig az uniós számítások szerint átlagosan egy országban a bürokrácia 25 százalékos csökkentése a GDP 1,5 százalékos növekedésével jár együtt.
Összefoglalva, a hazai kkv-k – a kutatás tanulságai szerint – még nem éreznek jelentős, a helyzetüket könnyítő javulást. A többségük úgy gondolja, hogy nincs gazdája a kormányban a kis- és közepes vállalkozásoknak, de az innovációnak sem. Nem véletlen, hogy a kkv-k innovációjának bátorítása, az innováció megkönnyítése még várat magára. Ezt érzékelteti az is, hogy frissen alakult kis- és közepes vállalkozások nem is pályázhatnak az Új Széchenyi-terv kiírásaira, illetve hogy az ilyen cégek innovációját segítő kockázati tőke gyakorlatilag nem létezik hazánkban.
A kis- és közepes vállalkozások innovációja, munkahelyteremtése rendkívül fontos lenne a gazdasági növekedés beindításához. Ahhoz, hogy kifejthessék képességeiket, a politikának meg kellene ismernie a problémáikat, és – a velük való aktív párbeszéd során – ezekre megoldásokat kellene keresni. Nincs sok időnk, mivel a problémák fennmaradása esetén folytatódni fog a kkv-k leépülése, illetve az ezzel kapcsolatos létszámleépítés, ami – a kis- és közepes vállalkozásokban rejlő munkahely-teremtési képességek ellenére – a munkanélküliség növekedéséhez járulhat hozzá. Az sem lenne előnyös a magyar gazdaság számára, ha az osztrák és német munkaerőpiac teljes megnyitásának következtében a legszorgalmasabb és legnagyobb szaktudással rendelkező szakembereink elhagynák az országot. Ez a veszély sok kkv esetén nagyon is valós, de érdemes kiemelni az építőipart, amely – a megrendelések hiányában és a körbetartozások megoldatlansága miatt – elbocsátásokra kényszerülhet, és ez is ösztönözheti a szakemberek elvándorlását.
Az Európai Innovációs Eredménytábla (European Innovation Scoreboard) legutóbbi, 2010. évi elemzése szerint hazánk a kis- és közepes vállalkozások innovációs eredményei tekintetében a vizsgált 32 ország között (a 27 EU-s ország és további 5 ország) a 31. helyre került. Csak Macedónia nem előz meg bennünket. Az IMF legutóbbi jelentése (Fiscal Monitor, 2011. április) is igencsak elgondolkodtató. Az elemzés szerint hazánk gazdasági fejlettsége alapján a „feltörekvő országok” csoportjában van (korábban ezeket „fejlődő országoknak” hívták, szemben a „fejlettekkel”). Ebben a csoportban együtt vagyunk – többek között – Bulgáriával, Romániával, Indiával, Kazahsztánnal, Nigériával, Törökországgal, Pakisztánnal, Kenyával és Ukrajnával. Viszont a „fejlett országok” csoportjában van Csehország, Észtország, Görögország, Szlovénia és Szlovákia. Ennek egyik oka lehet az innovációs teljesítményünk gyengesége, amely – az említett kutatás szerint – nagymértékben köszönhető annak, hogy a kis- és közepes vállalkozások igényei még mindig nincsenek a magyar politika előterében, azaz nálunk ezek a vállalkozások, különösen az innovatív kkv-k nincsenek az „első helyre sorolva”. Nálunk még mintha nem tudatosult volna az, hogy a kis- és közepes vállalkozások jók Magyarországnak, mivel sok és jó munkahelyet tudnak teremteni. Persze csak akkor, ha a környezetük ebben támogatja őket. Végül talán az amerikai professzorok javaslataira is érdemes lenne felfigyelni: vagyis arra, hogy a dinamikus és jelentős munkahelyteremtést sokkal inkább lehet a sok kicsi és innovatív cégtől várni, mint néhány nagy cég egyszeri beruházásától. A fejlett országokhoz való felzárkózásunk kulcsa az innováció és a sok, sikeres kis- és középvállalkozás lehetne.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár