Eddig Barack Obama amerikai elnök tevékenységét igen haloványra értékelték a szakértők, sokan kételkedtek újraválasztási esélyeiben is. Most azonban minden változni látszik Oszama bin Laden nemzetközi terroristavezér amerikai katonák általi meggyilkolásával.
– Számomra Oszama bin Laden már rég eltűnt a világpolitika színpadáról. A közelmúltban oly sok minden történt az arab világban, hogy szerintem ez a kivégzés elkésett volt, nem volt értelme a jelenlegi világpolitikai helyzetben. Mint láthattuk, az arab tavasz eseményeit követve, Tunéziában, Egyiptomban Bin Ladennek, az Al-Kaidának nem volt befolyása a történtekre. Ha megenged egy rossz viccet: én egyik lelkes olvasómat vesztettem el személyében. Egy évekkel ezelőtti videoüzenetében ajánlotta azon francia kutató könyveinek olvasását – a szerző nevének megjelölése nélkül –, aki megjósolta a szovjet birodalom széthullását és az Egyesült Államok meggyengülését. Hát most egy olvasóm elment…
*
– A jelenlegi egyetlen világhatalom megroppanásával nyilván Kína veheti át a vezető helyet. De ön az ázsiai ország kilátásait sem értékeli túl rózsásan.
– Bár a jelenlegi termelési adatok lenyűgözőek, mégis azt állítom, hogy az elkövetkező húsz évben annak az esélye, hogy Kína valódi világhatalom legyen, egyenlő a nullával. A kínai gazdaság rohamléptekkel hozza be lemaradását a világ többi részével szemben, hála az országba áramló külföldi tőkének és a rendkívül olcsó munkaerőnek. De szerintem ez az ország csupán alkalmazkodik, nem hoz új megközelítést. A világot valóban vezető országnak meg kell határoznia a jövőt, ez sokkal bonyolultabb feladat, mint behozni a lemaradást. Elsősorban demográfusnak tartom magam. Ha ebből a szempontból nézem meg Kínát, akkor elképesztő eredményt kapok: a társadalom vészesen elöregszik.
– De hát ki veszi át az Egyesült Államok majdan megüresedő helyét?
– Senki. Vezető nélküli világ felé közelítünk. Akár fel is adhatnánk egy újsághirdetést: a föld kétségbeesetten vezetőt keres. Ez a helyzet sok bonyodalmat rejt magában. Az Egyesült Államok magához képest nem „üzemel jól”, nem tud kilábalni a válságból. Mégpedig elég egyszerű okból, a szabad kereskedelmi rendszer körülményei közt a gazdaság újraindításához szükséges kereslet olyan országokban jön létre, mint Kína. Amerika stagnál, nem tud mit kezdeni a bérekkel, a munkanélküliséggel. Az Egyesült Államoknak még szerencséje is van, hiszen jelenleg nincs más jelentkező a világvezetői posztra. Ami még megmaradt az erejéből, az az, hogy még képes elgondolkozni a jövőről. Ám amit jelenleg elképzel, az teljességgel negatív. Rossz úton jár.
– Mi következik ebből a helyzetből?
– Tréfásan mondják rólam, hogy „a bizonyosságok prófétája” vagyok. Mármint olyan dolgokat tudok megjósolni, amelyek benne vannak „a levegőben”. Például az arab tavasz forradalmai is szerepeltek egy korábbi könyvemben. De én is nagyon szeretném tudni a választ a kérdésére! A változást tudományosan előre érezni viszonylag könnyű, bizonyos jelekből erre következtetni lehet, ám azt látni, hogy mi fog a lerombolt helyen felépülni, igen nehéz. Sőt megkockáztatom: lehetetlen. Azt el tudom képzelni, hogy a világ a különböző nagy térségek mentén újra feldarabolódik. Minden stratégiai tényező gyenge lesz ahhoz, hogy világszinten diktáljon. Ha végigvesszük a jelenlegi esélyeseket, hogy betöltsék a világvezető posztot, mindnél hibádzik valami. Pont ellenkező a helyzet, mint 1914 előtt, amikor valóban új, erős hatalmak jelentek meg a világpolitika színpadán.
– Érdekes, hogy az imént forradalomnak nevezte az észak-afrikai országokban történt fejleményeket. Nem inkább felkeléseket láthattunk, amelyeknek még a végkifejletük sem biztos?
– Vegyük az 1789-es francia forradalmat! Majd egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a III. köztársaságban stabilizálódjanak az eredmények. Természetesen az arab államokban is vannak politikai problémák. Nem egyszerű dolog rendszert váltani, és bizonyos helyeken benne van a veszély, hogy az egész folyamat időlegesen visszafordul. Hogy miért használtam a forradalom szót? A valódi változást mutatják az oktatási és demográfiai adatok. Tunéziában és Egyiptomban ma már majdnem mindenki tud írni és olvasni. Nem beszélve a gimnazistákról és az állás nélküli diplomás fiatalok tömegéről. Tunéziában egy nőre 1,9 gyermek jut, majdnem annyi, mint Franciaországban. Az arab világ átalakulása visszafordíthatatlan.
– Térjünk át Európára! A budapesti Francia Intézetben tartott előadásán elhangzottak alapján igencsak pesszimistán ítéli meg az Európai Unió jövőjét.
– Először szeretném, ha leszögeznénk, hogy az Európai Unió mint szervezeti egység lehetőséget adna arra, hogy megvédje a globalizációtól a térség gazdaságát. Az unió, amely az első nagy szabadpiaci térséget hozta létre, a határain belüli protekcionizmussal hozzájárulhatna, hogy kivédjük a kínai, indiai gazdaságban alkalmazott bérek nyomását, és határozottabb lépéseket tehetnénk például a kelet-európai térség sokkal gyorsabb felzárkózásáért. Tehát az Európai Unió valóban a kedvező lehetőségek tárháza lehetne. De nem ezt tapasztaljuk. Az utóbbi tíz évben a kezdeti felfogásnak, amely szerint minden európai állam egyenlő jogokkal bír, a megcsúfolása zajlik. A globalizáció korában Európa, amely nyitott a szabadpiacra, a gazdasági erők brutális játékterévé vált. Ebben a környezetben Németország a domináns gazdasági hatalom. Berlinnek kiszámítottan önző stratégiájával nincs más terve, mint ennek a domináns szerepnek a fenntartása. A német globalizáció rendkívül eredeti: áttelepítik a gazdaság egy részét Kelet-Európába, ahol jelentősen alacsonyabbak a bérek, mintegy beszállítóként alkalmazzák ezeket az államokat. A németek az eurónak köszönhetik ezt az erőfölényt: a közös pénz meggátolja a francia, olasz, spanyol gazdaságot, hogy leértékeléssel védekezzen a leszorított német árak ellen. Ha lenne frank, líra, pezeta, akkor azokat könynyen leértékelnénk, és olyan magas árfolyama lenne a márkának, hogy már nem érné meg ezt a játékot játszani. De nincs. Berlin most hatalmas kiviteli többletet halmoz fel ezekkel az államokkal szemben. Ezzel az aszimmetrikus exporttal gyakorlatilag tönkreteszi ezeket a gazdaságokat. Németország valóban világkereskedelmi hatalom, de ezt úgy csinálja, hogy európai partnerei munkáján hízik. Franciaországban a politikusok jó pofát vágnak ehhez, de már a fő gazdasági áramlatot követő közgazdászok közül is egyre többen látják, hogy a német magatartás tudatos, és európai partnereivel szembemegy.
– Nyilván más gazdasági összetevők következményeként, de sorban kerülnek pénzügyi válságba az eurózóna tagállamai. Meddig lehet még mentőcsomagokkal operálni?
– Ha egyszer eltűnne az euró, akkor az a német gazdaság végét jelentené, legalábbis jelenlegi domináns formájában, ugyanis e fizetőeszköz fenntartásával tud gazdasági előnyökre szert tenni. Figyeljük meg, eddig még mindig megtalálták a módját a bajba jutott országok „megsegítésének”, ugyanis az ő sorsuk is az euró megmaradásán múlik. Az európai vezetők összejönnek Brüsszelben, és kijelentik, hogy megmentik Görögországot, adunk nekik kölcsön pénzt. Az igazság szerint csupán csak életben tartjuk a görögöket, hogy nekünk uzsorakamatot tudjanak fizetni. Tehát Görögországra továbbra is csak szolgaság vár. Mindemellett az eurónak mint egységes európai fizetőeszköznek nem nagy jövőt jósolok. A demográfiát és gazdaságot nem lehet szétválasztani. Csak azt tudom tanácsolni lengyel és magyar barátaimnak: maradjanak az eurózónán kívül! Az euró börtön, maradjanak inkább szabadlábon!
– Az említett előadásán egy kérdésre, hogy mennyi éve van még az Európai Uniónak, bár szavakkal nem válaszolt, ujjaival mutatta: kettő. Ennyire borúlátó?
– Ennyire. De a politikai problémák ellenére mi, franciák és magyarok barátok maradhatunk. Európa abszurd koncepció. Nincs közös történelme, közös kultúrája, közös erkölcsi rendszere. A franciáknak is más, a németeknek is, a magyaroknak is. Különböző temperamentumú népek vagyunk, különböző sérüléseket hordozunk. A hatalmi harc ugyanúgy jellemző az Európai Unión belül, mint azon kívül.
– Milyen gazdasági rendszert tart életképesnek manapság?
– Mindenképpen a vegyes gazdaságot. Ha sok állami beavatkozást teszünk bele, akkor a szovjet típusú válságra kell felkészülnünk. Ha túl sok piacgazdaságot, akkor Amerika-típusú válság ér el bennünket. De kell a szabadpiac a vállalatoknak, vegyítve az aktív állami szerepvállalással, például meg kell védeni a gazdaságot a határoknál, meg kell adóztatni a gazdasági szereplőket, meg kell szervezni tevékenységi területüket. Azt hiszem, hogy valamiféle kínai modellt tartanék járható útnak – természetesen kommunisták nélkül. Most hallottam részleteiben a magyar kormány intézkedéseit, amelyekkel a bankokat és nagyvállalatokat megadóztatta. Támogatom az ötletet, és terjeszteni fogom hazaérve.
– Ön protekcionista gazdaságpolitikának a híve. Vázolná a különbséget a Nicolas Sarkozy francia elnök által képviselt patrióta gazdaságpolitikával összevetve?
– Dehogyis patrióta Sarkozy! Számomra ő rejtély: hogyan lehetett Franciaországban elnökké választani olyan embert, aki nem is francia? A világban számtalan helyen találkoztam magyarokkal, akik egyben hasonlítottak egymásra: mindannyian büszkék voltak magyarságukra. Sarkozy nem ilyen. Úgy viselkedik, mint egy francia, helyesebben: megjátssza a franciát. Egyáltalán nem büszke magyar származására, az egész csak púp a hátán. Például itt vagyok én, akinek egyik dédapja budapesti zsidó volt. Bennem is van egy kicsi magyar zsidó vér, de én büszke is vagyok erre.
origo.hu
Baleset miatt több kilométeres dugó van az M0-áson
