Jól is van ez így. Mert ha az utóbbi években egyre többet beszélünk a Duna menti térség tradícióinak, kultúrájának közös gyökereiről, és ha a magyar európai uniós elnökség egyik fő stratégiai eleme éppen a Duna-stratégia, akkor egyre fontosabbnak kell tartanunk azt is, hogy Ingo Glass a maga eszközeivel évtizedek óta dolgozik a maga Duna-projektjén. Az 1976-ban Galacon felállított, hét Duna menti ország összetartozását szimbolizáló Septenarius című szobra éppen olyan fontos darabja ennek a sorozatnak, mint a Pyramidenstrebe, amely Neu-Ulmban áll. Különböző kultúrákat, rétegeket kötnek össze az alkotó szándéka szerint ezek az alkotások, köztük a Dunaújvárosban álló Alpha+Omega című, tizenhárom méter magas plasztika. Egy másik projektjének az alkotásai a München melletti Vaterstettenben állnak. Ezekkel kapcsolatban fogalmazta meg Ingo Glass ars poeticája egyik legfontosabb elemét. Nyitott terek, mondja a mostani kiállítás címe is, a mondat pedig, amely munkásságának egészére érvényes, így szól: Teret hagyni a szellemnek – átszellemíteni a teret.
Ahogyan az A 22 Galériában kiállított művek mutatják, egymást metsző, egymásba hatoló síkokból, negatív formákból komponált, primer színekben, a kékben, sárgában, vörösben megjelenő alkotások, variábilis, olykor játékos hatású formaegyüttesek születnek Ingo Glass műtermében. A kis plasztikák némelyikében benne rejlik a monumentális köztéri alkotás létrehozásának lehetősége is. Nme véletlenül, hiszen az utóbbi évtizedben is új Ingo Glass-művekkel gazdagodott a Duna-térség. 2002-ben állították fel Brancusi és Vasarely előtt tisztelgő kétrészes plasztikáját Neu-Ulmban, két évvel ezelőtt Temesvárott került köztérre a kilencméteres Kapu Szerbiába című alkotás. Ahogyan ezek a köztéri alkotások, úgy a kiállítás legutóbbi években készült darabjai is azt mutatják, hogy a születésnapi kiállítás nem a visszatekintés, hanem a teremtés hangulatában született meg. Mondhatni a vörös kör jegyében. Ingo Glass szerint ugyanis a vöröshöz, az élet, az energia, a tűz, a nap színéhez az állandó spirális, kör alakú mozgás képzete kapcsolódik. És ezen a ponton tűnik igazán fontosnak, hogy ez a születésnapi kiállítás, hanem Ingo és lánya, Krista közös tárlata. Krista printjei is erről a dinamikáról beszélnek, hol a formák variábilis ismétlésével, hol Möbius-szalag-szerű formákkal, hol a mag, a csírázás jelenségére való utalásokkal, hol pedig a férfi és a női princípium formáinak sejtetésével. Olykor szinte kilépnek a síkból a tér három dimenziójába a formák, ami a generációk közötti párbeszéd újabb fejezetét előlegezi.
(Nyitott terek. Ingo és Krista Glass kiállítása, A22 Galéria, június 15-ig.)
origo.hu
Visítva, röhögve vesznek búcsút David Pressman amerikai nagykövet-aktivistától a mémgyártók
