A szobrász és a Duna-projekt

Ingo Glass szobrászművész hetvenedik születésnapja alkalmából négy országban nyíltak, nyílnak kiállítások műveiből szülővárosától, Temesvártól Münchenig, ahol több mint három évtizede él. Budapesten az A22 Galériában nyílt tárlat Nyitott terek címmel Ingo és lánya, Krista Glass munkáiból. A művész a napokban a berlini Collegium Hungaricumban veszi át a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikereszt polgári tagozata kitüntetést.

P. Szabó Ernő
2011. 06. 10. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Jól is van ez így. Mert ha az utóbbi években egyre többet beszélünk a Duna menti térség tradícióinak, kultúrájának közös gyökereiről, és ha a magyar európai uniós elnökség egyik fő stratégiai eleme éppen a Duna-stratégia, akkor egyre fontosabbnak kell tartanunk azt is, hogy Ingo Glass a maga eszközeivel évtizedek óta dolgozik a maga Duna-projektjén. Az 1976-ban Galacon felállított, hét Duna menti ország összetartozását szimbolizáló Septenarius című szobra éppen olyan fontos darabja ennek a sorozatnak, mint a Pyramidenstrebe, amely Neu-Ulmban áll. Különböző kultúrákat, rétegeket kötnek össze az alkotó szándéka szerint ezek az alkotások, köztük a Dunaújvárosban álló Alpha+Omega című, tizenhárom méter magas plasztika. Egy másik projektjének az alkotásai a München melletti Vaterstettenben állnak. Ezekkel kapcsolatban fogalmazta meg Ingo Glass ars poeticája egyik legfontosabb elemét. Nyitott terek, mondja a mostani kiállítás címe is, a mondat pedig, amely munkásságának egészére érvényes, így szól: Teret hagyni a szellemnek – átszellemíteni a teret.
Ahogyan az A 22 Galériában kiállított művek mutatják, egymást metsző, egymásba hatoló síkokból, negatív formákból komponált, primer színekben, a kékben, sárgában, vörösben megjelenő alkotások, variábilis, olykor játékos hatású formaegyüttesek születnek Ingo Glass műtermében. A kis plasztikák némelyikében benne rejlik a monumentális köztéri alkotás létrehozásának lehetősége is. Nme véletlenül, hiszen az utóbbi évtizedben is új Ingo Glass-művekkel gazdagodott a Duna-térség. 2002-ben állították fel Brancusi és Vasarely előtt tisztelgő kétrészes plasztikáját Neu-Ulmban, két évvel ezelőtt Temesvárott került köztérre a kilencméteres Kapu Szerbiába című alkotás. Ahogyan ezek a köztéri alkotások, úgy a kiállítás legutóbbi években készült darabjai is azt mutatják, hogy a születésnapi kiállítás nem a visszatekintés, hanem a teremtés hangulatában született meg. Mondhatni a vörös kör jegyében. Ingo Glass szerint ugyanis a vöröshöz, az élet, az energia, a tűz, a nap színéhez az állandó spirális, kör alakú mozgás képzete kapcsolódik. És ezen a ponton tűnik igazán fontosnak, hogy ez a születésnapi kiállítás, hanem Ingo és lánya, Krista közös tárlata. Krista printjei is erről a dinamikáról beszélnek, hol a formák variábilis ismétlésével, hol Möbius-szalag-szerű formákkal, hol a mag, a csírázás jelenségére való utalásokkal, hol pedig a férfi és a női princípium formáinak sejtetésével. Olykor szinte kilépnek a síkból a tér három dimenziójába a formák, ami a generációk közötti párbeszéd újabb fejezetét előlegezi.
(Nyitott terek. Ingo és Krista Glass kiállítása, A22 Galéria, június 15-ig.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.