A kétarcú szöuli metró

Akinek volt már alkalma utazni a dél-koreai főváros és környéke föld alatti vasútrendszerén, alighanem meg lehet győződve róla, hogy a világ legkorszerűbb metrójával volt dolga. Bár ez a megállapítás alighanem igaz is, a rendszer működtetése és bővítése közben nem éppen pozitív jelenségekre is választ kell adni.

Zord Gábor László
2011. 08. 07. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Napi 5,6 millió utas 15 vonalon, hetven százalékban föld alatt futó pályák (a hálózat kifejezetten városi része kilenc vonalon 314 kilométer, a hat vonalon futó elővárosi szolgáltatással együtt 755 kilométer), integrált elektronikus utastájékoztató rendszer koreai nyelven és angolul, valamint hagyományos kínai írásjelekkel. Hangosbeszélő-rendszer koreai, angol nyelven, egyes esetekben pedig kínaiul és japánul. A Szöul közigazgatási határain belüli állomásokon a véletlen (vagy szándékos) vágányokra esést peronajtós rendszerrel akadályozzák meg, ami a csúcsforgalom idején itt már nélkülözhetetlen megoldás.
Az európai utas, aki a londoni szó szerinti csővasút vagy akár a kelet-európai szovjet metrókocsik romantikája után Szöulba csöppen, az űrkorszakban érezheti magát, ám nemcsak ezért kell pozitívan csalódnia. Ázsia ide vagy oda, idegenként is jól elboldogulhat a dél-koreai fővárosban a föld alatt, nem kell tartania az elveszettség érzésétől, mely ilyen helyzetekben gyakran rátör a turistákra.
A rendszer első vonalát még 1974-ben adták át, és idén szeptemberben egy újabb elővárosi szolgáltatás, a Szin Bundang megnyitásával a vonalak száma eléri a 16-ot. Több vonal meghosszabbítása és újabb vonalak tervezése-előkészítése van folyamatban, legtöbbször a már létezők összekötése céljából, kétségtelenül leképezve a jelenleg tízmilliós (elővárosokkal együtt 24,5 milliós) lakosú metropolis fejlődését.
A mérföldes lépésekhez hozzászokott helyiek azonban nem ámuldoznak saját metrójukon, sőt, a koreai médiát is elárasztja időről időre a negatív hírverés a szöuli földalattival kapcsolatban. A napokban például az, hogy a városi 2-es számú vonal üzemeltetői bejelentették: latolgatják a lehetőségét, hogy szeptembertől próbaképpen az éjszaka közlekedő szerelvényekhez olyan kocsikat csatolnak, melyek egy szakaszát csak nők használhatnák. Az intézkedés célja, hogy a női utazóközönséget megóvják a szexuális zaklatástól és bűncselekményektől, melyek száma emelkedőben van. 2010-ben a metrórendőrség 1192 molesztálót fogott el, ami 78 százalékos növekedést mutat 2006-hoz képest. A földalatti területén elkövetett bűncselekmények 64 százaléka ebbe a kategóriába tartozik, 2011 első öt hónapjában 853 esetből 550. A leggyakoribb vétség a kéretlen fogdosás, de újabban azzal is sokan próbálkoznak, hogy okostelefonjaikkal a lányok szoknyája alá fotózzanak.
A tervezett intézkedés azonban nem példa nélkül álló, 1992-ben a városi 1-es számú vonal üzemeltetője már bevezette a reggeli csúcsforgalomban, ám az utasok egyszerűen nem vették figyelembe, és özönlöttek az elszeparált helyekre, ha nők voltak, ha férfiak. 2007-ben a 6-os és 7-es vonalra jelentettek be ilyen terveket, de az utasok körében végzett felmérések alapján végül elálltak ettől, akkor az egyik fontos ellenérv a „férfiak negatív diszkriminációja” volt. A legnagyobb probléma az, hogy a molesztálásos eseteknek mindössze öt százaléka történik éjszaka, túlnyomó többségük nappal, a csúcsforgalomban, amikor szeparált kocsik vagy szakaszok fenntartása a tömeg miatt rendkívül nehéz, vagy egyenesen lehetetlen. Kérdés, hogy az üzemeltetőknek most sikerül-e feloldaniuk ezt az ellentmondást, vagy kénytelenek lesznek több rendőrt küldeni a szerelvényekre, és még több biztonsági kamerát felszerelni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.