Június végén fogadta el a parlament az előadó-művészeti törvény módosítását, amellyel a kulturális kormányzat igazságosabb, értékalapú támogatási rendszert kíván megteremteni a színházak, zenekarok, táncegyüttesek életében. Meglehet, a jövőben nem fordulhat elő olyan, mint egy éve: a most megszűnő Előadó-művészeti Tanács ugyanis 2010 nyarán mindenféle indoklás nélkül nem javasolta támogatásra a 2006-ban alakult Magyar Balettszínházat. – Azóta sem derült ki, milyen elvek alapján döntött így az Előadó-művészeti Tanács. Emiatt idén már nem pályázhattunk, ezzel az együttes gyakorlatilag megszűnt – mondja Egerházi Attila. – Nem hivatalos forrásból úgy tudom, rossz szemmel nézték, hogy Csehországban elvállaltam a South Bohemian Ballet vezetését is. Ami mondvacsinált ürügynek tűnik: hisz van még olyan remek táncalkotó Magyarországon, aki hasonló cipőben jár.
A most megszűnő Előadó-művészeti Tanács – munkáját a 24 fős Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanács veszi át – tollvonása azért is talányos, mert Egerházi Attila épp e döntés előtt vehette át az évad legjobb színházi előadásáért járó Színházi Hírek díját. A Tűzmadár a cseh prózai színházak produkcióit is beleértve lett egy cseh állami zsűri szerint az évad darabja. – Ezt a díjat korábban külföldi állampolgár még nem kapta meg. A ceremóniát élőben közvetítette a televízió, így köszöntem meg a kitüntetést a cseh és a magyar tánckultúra jegyében. Akkor még nem tudtam, hogy egyfajta emigránslétbe kényszerülök, mindenesetre Csehországban is a magyar tánckultúra képviselője vagyok.
Lehetséges, hogy egy évvel ezelőtt éppen ez utóbbit vonták kétségbe itthon, hiszen Egerházi Attila a világhírű Jirí Kylián tanítványaként bevallottan a mestere stílusjegyeit figyelembe véve alkot. – Ez nem jelenti azt, hogy ettől már nem önálló, egyéni valakinek a művészi képzelete. Ez a fajta művészet széles skálán mozog, beskatulyázhatatlan, talán egyesek szemében emiatt „kezelhetetlen” is. A spanyol Nacho Duato, akinek tánceszménye közel áll hozzám, bevallottan a Kylián-iskola követője, de ezt neki erényként könyvelték el, a világon mindenütt elismerik. Nekem hibának rótták fel bizonyos körökben, értek emiatt támadások, ami talán mégiscsak azt jelzi, itthon sem volt érdektelen az, amit alkottam. Ám e támadások miatt az együttes táncosainak, alkotóinak a művészete megsérülhetett, és ez baj. Ugyanakkor a közönséget is megfosztották egy bizonyos tánceszmény megismerésétől.
Idén februárban telt ház fogadta a Művészetek Palotájában a Magyar Balettszínház és a South Bohemian Ballet közös estjét. – A Művészetek Palotája mindig is bízott bennünk, ő karolta fel a Cseh táncmozaik estet, ami olyan produkció volt, amilyet az Operaház táncegyüttesén, a Magyar Nemzeti Baletten kívül más magyar társulat eddig nem valósíthatott meg: bemutattuk a nemzetközi táncéletben meghatározó Jirí Kylián Un ballo című koreográfiáját is. Kylián a darabjait csak olyan társulatoknak adja, amelyekről meggyőződött, hogy megfelelő színvonalon tudják megjeleníteni a művészetét. Az elmúlt évadnak cseh és magyar szempontból is ez az előadás volt a csúcspontja. Ami biztos: a következő évadban Ceské Budejovicében szabad téren és a kőszínházban is bemutatjuk a Rómeó és Júliát, valamint egy német színházzal koprodukcióban a Diótörőt. Utóbbi darabfelújítás, a második és a harmadik felvonását teljesen átkoreografáltam. A segítőm Shirley Esseboom lesz, aki Kylián és Paul Lightfood koreográfusasszisztense.
Mi az a táncszínházi eszmény, ami Csehországban kelendő, de nálunk a jelek szerint mégsem?
– Amit keresek a táncban: a költészet, ami felemel – vallja Egerházi Attila. – Tudom, ma cikinek számít költőinek lenni, a táncszénában inkább minden eszközzel sokkoló, vagy nagyon trendi, vagy nagyon könnyen emészthető előadásokat hoznak létre. Én sem ilyen, sem olyan nem akarok lenni. Alapigazságokat szeretnék kimondani a táncköltészet nyelvével, le szeretném hozni az égből az ideákat, azokat láthatóvá téve. Igaz, a költészetnek sokfajta arca van, lehet akár sokkoló is. Annak, hogy az utóbbi évtizedben sokkoló darabot nem készítettem, egy oka van: más kérdések foglalkoztattak. Fontosnak tartom még, hogy egy műben rejlő értéket ne akarjunk szájbarágósan bemutatni, a közönséget késztessük továbbgondolkodásra.
Tavasszal Egerházi Attila is indult a Magyar Nemzeti Balett vezetői posztjára kiírt – majd áprilisban érvénytelenített – pályázaton. – Tizenkét évet töltöttem el táncosként, koreográfusként, a Fiatal Koreográfusok Stúdiója egyik alapítójaként és első művészeti vezetőjeként az együttesnél, érzelmi és szakmai szálak kötnek hozzá. Pécs, Debrecen és a Magyar Balettszínház után a negyedik társulatot vezetem jelenleg, úgy gondolom, van olyan tapasztalatom, amit hasznosítani tudnék a nemzeti balett élén, illetve van megfelelő nemzetközi ismeretségem is. Bár szeretnék újra Magyarországon dolgozni, nem mindenáron lennék vezető az Operaházban: ez a feladat is egy csapatmunka része, nagyon fontos, ki lesz az Operaház főigazgatója, és ő milyen elvek, kritériumok alapján ír ki pályázatot a balettigazgatói posztra – mondja Egerházi. – De akárki is lesz a vezető, a legfontosabb, hogy a bizonytalan és kiszolgáltatott helyzetbe került balett-társulatot viszszavezesse arra az útra, ami oda juttatja el valamennyi táncosát, illetve tagját, amely idea miatt egykor ezt a pályát, életutat választva az Operaházhoz szerződött. A művészi munkába vetett hitük megszilárdítása, valamint helyes értékrend kialakítása révén kell hozzásegíteni őket olyan magas szakmai és művészi színvonal eléréséhez, amelynek minden korban jellemeznie kell a Magyar Nemzeti Balettet. Én ezt tenném. Abban az esetben pedig, ha lesz újra pályázat, és rám esne a választás, számíthatnék Jirí Kylián szakmai támogatására, akinek jelentős kiterjedt szakmai kapcsolatrendszere van, a tavaszi pályázatomnak is ő volt az ajánlója. Rajta kívül számos koreográfus, fesztiválszervező ismeretségét bírom, segítségükkel igyekezném a nemzetközi táncélet jelentősebb szereplőjévé tenni a Magyar Nemzeti Balettet. A csak rá jellemző sajátos arculat ápolásával, valamint továbbrajzolásával. A klasszikus balett hagyománya mellett idősebb Harangozó Gyula és Seregi László darabjai mindig meghatározták az együttest, ezeket az értékeket őrizni kell. Ugyanakkor bővíteném a kortárs repertoárt, például Kyliánnal, Lightfooddal. Ha a cseh együttessel be tudok mutatni ilyen darabokat, a Magyar Nemzeti Balettel semmi akadálya nem lehetne.
origo.hu
Súlyosan megégett két ember egy budapesti gyógyszergyárban - mutatjuk a megrázó részleteket
