A kudarcból is erőt merítenének

Tegnap délben megjöttek az úszók is. A sanghaji világbajnokságról egy arany- és három bronzérmet, valamint számos kételyt hoztak magukkal. A többes szám harmadik személy azonban indokolatlan, mert e sportágban a csapat inkább szárazföldi egység; a vízben sikeres és sikertelen sportolókra oszlik, és a két kaszt Kínában igen élesen elkülönült egymástól.

Kis Gergőt, a 800 és az 1500 méteres gyorsúszás bronzérmesét bibliai ihletésű transzparens fogadta, meg Farkas András, az edzője. Akit a várakozás perceiben tanítványa nyilatkozata miatt váltakozó sikerrel üldöztek a tévéstábok. Hiába, a magyar sport annyiban a magyar közélet része, hogy nem ritkán itt is az számít, ki mit mond, nem az, mit cselekszik. Farkasnak gyorsan elege lett a hajcihőből, s miután vasárnap óta századszor ismételte el, hogy Gergő túl felindult volt, és nem a megfelelő pillanatot választotta ki sérelmei közzétételére, a sokadik érdeklődést e szavakkal hárította el: „Köszönöm, ennyi nekem most húsz évre elég volt.”
Szerencséjére rövidesen nyílt a tranzit ajtaja, és kilépett rajta a két sikerember, Gyurta Dániel és Kis Gergő. A 200 mell győztese habitusának megfelelően széles mosollyal jelentette ki, abszolút nem érzi teherként, ha mostantól őt tekintik első számú londoni favoritunknak, míg az ajkai kétszeres harmadik visszafogottan, kissé megilletődve viselte az ostromot, aztán szűk körben a könnyei is kicsordultak.
Szép volt, jó volt, kettejük esetében ehhez legfeljebb annyit érdemes hozzátenni, amennyit Kiss László szövetségi kapitány: ha Kis Gergő 400 vegyesen kivívja az olimpiai részvételt, napnál világosabb, hogy indulhat. Cseh László e témával nem kívánt különösebben foglalkozni, mondván, áll minden megméretés elé, most különben is megvan a maga baja.
Mi ezért arról kérdeztük: miként lehet neki, a szám 2005-ös világbajnokának és olimpiai ezüstérmesének 400 vegyesen 4:22.26-ot úsznia? Szolgált-e legalább bármi tanulsággal e felfoghatatlan eredmény? Ha kizárólag az asztmája a magyarázat, miért nem lépett viszsza inkább? Cseh szokásos nyitottságával felelte: „A 200 vegyes bronzának természetesen nagyon örültem, de a 400 vegyes maradt meg bennem leginkább, ez a legnagyobb fájdalmam. Tanulsággal viszont nem szolgált, mert még az előfutam előtt sem éreztem, hogy ekkora a gond, akkor még segített az asztma elleni spray. Verseny közben viszont majdnem vízbe fulladtam, ha ez edzésen történik, azonnal leállok, és kijövök a partra. Itt ezt nem tehettem, örültem egyáltalán, hogy le tudtam úszni a távot. Nagyon rossz volt az élmény, de nem úgy él bennem, hogy mi lesz legközelebb, inkább újabb erőt ad.” Kiss László hozzáfűzte: „Nem tegnap óta dolgozom az úszósportban, például tizenhétszer jártam Kubában is, de ilyen szélsőséges időjárást és páratartalmat még ott sem, sehol sem tapasztaltam. Lehet, hogy Lacinak tényleg vissza kellett volna inkább lépnie, de akkor meg azzal adott volna témát.”
Nem állítom, hogy az elhangzottak minden kételyt eloszlattak, de e célnak nem is a reptér érkezési csarnoka a legmegfelelőbb helyszíne. Ahonnan Hosszú Katinka, a 400 vegyes római világbajnoka, sanghaji 15. helyezettje a surranópályán igyekezett távozni. A parkolóban értük utol, ahol készségesen állt rendelkezésünkre.
– Kiesése után itthon több helyütt elhangzott, meg kellene önt menteni. Valóban meg kellene?
– Nem hiszem, másnak legalábbis nem. Olyan szituáció ez, hogy tudom én kezelni.
– Tehát azt is tudja, mi miért történt?
– Márciusban figyeltem fel rá, hogy Dave-nél (Dave Salo, Hoszszú edzője az Egyesült Államokban – a szerk.) hirtelen körülbelül kétszer annyian lettünk, mint korábban, előfordult, hogy egy pályán már heten, nyolcan úsztunk, és ez így nem megy. De Dave ígéretet tett rá, hogy visszatérünk a korábbi létszámhoz, és egyszer már bebizonyosodott, hogy az ő edzésmódszere eredményes és működik.
– Eszerint fel sem vetődik, hogy hazatérjen?
– Nem. Jövőre diplomázom, már ezért, de egyébként sem. Ha Rómában azért is nyerhettem, mert az Egyesült Államokban készülök, a Sanghajban történteket nem lehet csak ugyanezzel magyarázni.
Végszóként a szövetségi kapitányt idézhetjük, aki szerint a felemás vb-szereplésnek az a legfontosabb eleme, hogy van csapatunk. Ám a bevezetőben említettek értelmében ne hallgassuk el: ha ebből a csapatból kivesszük az ajkai Kis Gergőt és az ugyancsak külön úton járó Gyurta Dániel, Széles Sándor alkotó kettőst, akkor a derékhad összmérlege egy szem bronz.
Persze az is több, mint a semmi. De legalább úszásban hadd legyen még a minden a mérce.