Nem véletlen, hogy Dánia a világ országai közül az életminőség-felmérésekben vagy viszi a pálmát, vagy az élcsoportban szerepel. Jól szervezett, gazdag állam a dánoké. Az öt és fél millió lakos évente fejenként ötvenezer dollárnyi nemzeti összterméket állít elő, a világon csak néhány parányi olajmonarchia tud ennél nagyobb számot felmutatni. Mégpedig úgy, hogy Európában a hivatalos munkaidő Dániában a legalacsonyabb. Azaz mindenki teszi a dolgát.
Dániában jó élni. Ezt tükrözik maguknak a dánoknak az „örömtesztekre” adott válaszai, hiszen a boldog élet feltételei errefelé adottak: a jólét, a szabadidő, a biztonság, egyfajta józan praktikusság hatja át az országot.
Most Európa figyelmét Dániára veti. Nem azért, hogy ami ott jó és működik, azt sürgősen alkalmazzák más tagállamok is. Nem, a fürkésző szemeket azért érdemelte ki Koppenhága, mert a brüsszeli központ aggasztó, idegenellenes jeleket vél felfedezni Dánia viselkedésében. A skandináv országban a hónap elejétől ideiglenesen visszaállították a vámellenőrzést két határszakaszon: egyrészt a szárazföldön Németország felől, másrészt a tengeri forgalomban Svédország felé rendeltek el vizsgálatot.
Dánia Schengen-állam, azaz nem emelhet akadályokat az unió polgárainak szabad beutazása elé. Ez az EU egyik, ha nem a legnagyobb büszkesége, ami az egyszerű állampolgárok elégedettségét is kivívta. Tehát nem elég az eurózónát sújtó adósságválság, itt az újabb, immár politikai kihívás, amely a schengeni intézkedéseket érinti.
Egyébként nem Dánia volt az az ország, amely először „támadást” intézett a schengeni egyezmény ellen. Két európai „alapító atya”, Olasz- és Franciaország volt az, amely még áprilisban súlyosan összekülönbözött a tunéziai menekültek kapcsán. Róma európai tartózkodási engedélyt osztogatott az észak-afrikaiaknak, tudván, hogy nagy többségük Franciaországba megy majd rokonaihoz, míg Párizs a dél-franciaországi határon viszszafordított egy egész szerelvényt, amely nemkívánatos látogatókkal volt tele.
Ez valóban a Schengen-válság előjelének volt tekinthető, de végül is megállapodtak annak a rendelkezésnek a puhításáról, amely lehetővé teszi a határellenőrzés ideiglenes visszaállításának kiterjesztését, ha valamely ország úgy ítéli meg, hogy „a közrendet és belbiztonságot” komoly veszély fenyegeti. Dánia is erre hivatkozott, mondván, hogy csak szúrópróbaszerűen kívánja ellenőrizni az árucsere-forgalmat, ugyanis megnőtt a fegyver- és kábítószer-csempészés, és az emberkereskedelem ellen is fel kíván lépni.
Ehhez kétségtelenül joga volt Koppenhágának. Ám a példa – mint attól Brüsszelben tartottak – ragadós lehet, ilyen indokolással a nem EU-tagállam Norvégia, amely viszont szintén aláírója a Schengen-szerződésnek, és Hollandia is hasonló intézkedéseket léptetett életbe. Ráadásul Dánia fifikás volt: nem határőröket, hanem vámosokat telepített a német és svéd határszakaszra, így legalább azt a vádat lemoshatja magáról, hogy rendészeti eszközökkel a beutazókat akarja ellenőrzi.
Június 5-én megkezdte tehát munkáját az az ötven dán vámellenőr, aki a vizsgálatokat végzi. Bár számuk jövőre megduplázódik, ezt a létszámot nyilván nem lehet vámhadseregnek nevezni, különösen úgy, hogy két határszakaszon tevékenykednek, és a határtól húsz kilométeres körzetben végezhetnek ellenőrzéseket.
A dán jogvédők szerint azonban már most elég bizonyíték van arra, hogy az ország megsérti a schengeni megállapodást. Egyrészt a határszakaszon lelassítják az autóforgalmat, másrészt minden határútvonalon megkezdték azon épületek emelését, amelyekben a tervek szerint 2014-től, a határ- és vámellenőrzés teljes visszaállításának időpontjától az ezt ellátók állomáshelye lesz.
Ez azonban valóban a huszonöt schengeni tagállam által aláírt és jelenleg is érvényes szabályok durva megsértése lenne. A dán hatóságok korábban már jelezték, hogy ők se kívánják vissza a hoszszú sorokat a határokon: nem fogják visszaállítani az útlevél-ellenőrzést, nem fognak visszatérni minden jármű alapos vámvizsgálatához. Lehet, hogy ők már tudnak valamit, és talán már az unió utáni időkre készülnek?
Az biztos, hogy olyan elítélő véleményzuhatagot, mint amilyet Németországból kaptak, nem mindennap áll ki Dánia. Volt olyan német tartományi vezető, aki felszólította honfitársait, hogy ne utazzanak Dániába nyári szabadságra. Az általunk is ismert Werner Hoyer német külügyminiszter-helyettes, aki megszólalt a magyar médiatörvény kapcsán is, a Berlingske Tidende dán napilapban azt fejtegette: „Azok, akik visszasírják a határok ellenőrzését, tagadják Európa elsődleges vívmányait, és a nacionalizmus tüzével játszanak.” Amikor újságírók ezen véleményről kérdezték a dán belügyminisztert, Lard Barfoedet, a magyar válaszhoz hasonlatosan reagált: „Nem ismerem az illetőt.”
De a dánokat a német rikoltozás nem sokat zavarja. Bármit mondhatnak, a német sajtónak és politikai közvéleménynek már megvan a magyarázata: Dániában a jobbközép–liberális kormány kisebbségben irányítja az országot, így Lars Lokke Rasmussen kabinetjének szüksége van a külső támogatásra, amelyet időnként a bevándorlóellenes Dán Néppárttól kap meg. A konzervatívok 2001 óta kormányozzák Dániát, de lehet, hogy a novemberi választásokon sem tudnak kényelmes többséget szerezni. A hatalmon lévőknek a külső segítségért ilyen, külföld- és bevándorlóellenes viszonzással kell fizetniük.
Legalábbis első hallásra úgy tűnik, hogy a politikai helyzetnek ez hihető indokolása. De akkor mivel magyarázzuk azt a tényt, hogy egy hónappal ezelőtt a koppenhágai parlament hatalmas többséggel, 97-7 arányban fogadta el a bevándorlókat érintő, valóban kemény törvényt. Nem lehet, hogy az európai széplelkeknek lemezt kellene cserélniük, nem távolról bírálni egy adott állam szinte egész törvényhozásának döntését? Esetleg nem fordulhat elő az a helyzet, hogy egy országnak tényleg elege van a máshonnan jött bűnözőkből?
Június végén a dán parlament jóváhagyta törvény szerint az a bevándorló, aki még nem rendelkezik állampolgársággal, és olyan súlyú bűncselekményt követ el, amely börtönbüntetést von maga után, a büntetése letöltése után azonnal kiutasítandó az országból. Az emberjogi szakértők biztosra veszik, hogy ha megtámadják az Európai Bíróságon ezt a jogszabályt, az ott elbukik. Ugyanis kétszer büntet ugyanazért a cselekményért. (Elméletileg ha a dán rendőrök valakinél bicskát találnak, egy bíró ezért is elzárásra ítélheti az illetőt, ami után így jön a kiutasítás.)
Oda a skandináv modell, amely az idegenek befogadása terén is példaértékű volt – az intézkedések láttán így sírnak egyesek. Dánia megtelt: a lakosság majd tíz százaléka, mintegy ötszázezer fő külföldről érkezett – emlékeztetnek mások.
A „redőny lehúzását” jól kifejezi, hogy tavaly kevesebb, mint ötödére esett a kiadott letelepedési engedélyek száma. A hetvenes-nyolcvanas években főleg Ázsiából kaptak menekültstátust: jöttek vietnamiak, tamilok. A kilencvenes években a balkáni háború idején leginkább Boszniából fogadtak be embereket, jelenleg ők a legnépesebb bevándorlócsoport.
Igaz, Dánia sohasem tartozott az Európai Unió legbuzgóbb tagországai közé, inkább Nagy-Britanniával együtt a rájuk nem vonatkozó kivételek kiharcolásában járt élen. Az ország például nem tagja az euróövezetnek, megőrizte fizetőeszközét, a koronát. A jelek szerint nemcsak jóléttel, hanem nagyfokú előrelátással is megajándékozta a dánokat a sors.
origo.hu
Gyerekei szeme láttára ütötte-verte feleségét egy salgótarjáni férfi
