Ellopták Nagybánya híres pecsétjét

Eltűnt a nagybányai történelmi múzeumból az észak-erdélyi város középkori, felbecsülhetetlen értékű pecsétje és annak nyomója. A közgyűjtemény vezetője és a rendőrség gyanúja szerint a többek között Szent Istvánt ábrázoló ezüstbélyegzőt a látogatási idő alatt lopták el.

Tolvajok kezére került a Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum, valamint Nagybánya egyik legértékesebb szimbóluma. Ismeretlen tettesek a múlt héten ellopták a Nagybányán működő közgyűjteményből a máramarosi megyeszékhely 1362-ből származó ezüstpecsétjét és annak nyomóját, a hatóságok azonban csak most hozták nyilvánosságra a bűncselekmény hírét. A múzeum munkatársai csütörtökön este, nem sokkal az intézmény bezárása előtt észlelték a középkori tárgyak eltűnését, másnap pedig feljelentést tettek a Máramaros megyei rendőr-főkapitányságon. A rendőrség azonnal elkezdte a nyomozást: ujjlenyomatokat vett a kirakatról – amelyben 2004-ben közszemlére bocsátották a pecsétet – és kihallgatták a múzeum valamennyi alkalmazottját. Nem könnyíti meg azonban a nyomozók munkáját, hogy a nagybányai közgyűjteményben nincsenek térfigyelő kamerák, ugyanakkor a műkincset őrző vitrint sem védte riasztóberendezés. Oana Lesiu, a 3500 XIV. és XVIII. század közötti műkincset felsorakoztató múzeum történelmi és régészeti részlegének vezetője szerint csupán abban biztosak, hogy a lopást a látogatási időszak alatt követték el. A bűncselekmény napján a közgyűjtemény anyagát megtekintette többek között egy látogatócsoport is, amelynek az idegenvezetők részletesen bemutatták a később eltűnt pecsétet és a nyomót.
Az eltulajdonított ezüstbélyegző és a pecsétnyomó anyagi értéke amúgy nem túl magas, eszmei és kulturális értéke azonban felbecsülhetetlen, és mindkét tárgy része a romániai kulturális örökségnek. A magyarnak pedig különösen, hiszen a bányabejáratot, jobb és bal oldalán tölgyfaágakat, továbbá egy bányászt és vincellért ábrázoló pecséten látható Szent István trónon ülő alakja is, jobb kezében a jogar, bal kezében az országalma a kettős kereszttel – tekintve, hogy a Zazar-parti bányászváros védőszentje az államalapító király. A nyolcszögletű, gót stílusú, szakértők szerint nagyon ritka és minőségi kivitelezésű bélyegzőt egyébként egy a mesterségéhez rendkívül értő ötvösművész készítette a XIV. században. Nagybánya kincse a XVI– XVII. században többször eltűnt, és csak 1904-ben bukkant rá egy helybeli gazda a szőlőültetvényében. A pecséten a következő latin jelmondat olvasható: Sigilium de Rivulo Dominarum. Mutuus amor civium optimum est civitatis firmamentum – A polgárság egymás iránti szeretete a város legnagyobb erőssége.