A jól működő köznevelés Magyarország jövőjének egyik legfontosabb stratégiai alapja. Eredményes óvodai és iskolai nevelés, oktatás pedig nem képzelhető el felkészült, elkötelezett, folyamatosan fejlődni akaró pedagógusok nélkül. Az elmúlt években a köznevelés számos területén történtek nagy fontosságú sikerek: a Nemzeti alaptanterv 2020-as megújulása és az erre épülő kerettantervek kiadása, a tantervekhez illeszkedő új tankönyvek, ezt követően az érettségi vizsgakövetelmények megújulása és számos tantárgy esetében a vizsgaforma korszerűsítése, a hatalmas digitális fejlesztések (modern laptopok tanároknak és diákoknak, digitális, interaktív, a játékos tanulást segítő úgynevezett okostankönyvek), az egyetemi tanárképzés gyakorlatorientált szemléletű megújítása.
A történelmi léptékű, lépcsőzetes pedagógusbér-emelés, valamint a tanárokat még jobb színvonalra ösztönözni hivatott teljesítményértékelési rendszer mind annak a stratégiai víziónak a megvalósítási mérföldköve, amelyet a hazai oktatásirányítás célként tűzött ki. Ennek a nagy jelentőségű intézkedéssorozatnak legújabb lépése a pedagógusok 2025 szeptemberétől induló új továbbképzési rendszere.
A kormány még 2024-ben hozott döntést arról, hogy alapjaiban újuljon meg a pedagógusok továbbképzése. Mindez azért volt kiemelten indokolt, mert bár továbbképzések korábban is voltak, és a tanárok ezernél is több képzés közül választhattak, de ezek között alig akadt olyan, amelyik a hivatás szakmai alapjainak: iskolában a Nemzeti alaptantervhez és az egyes tantárgyakhoz, óvodában pedig az ott végzett nevelő munka szakmai tartalmához kapcsolódó, korszerű ismeretek átadására szolgált volna.
Így a pedagógusoknak nemigen volt lehetősége és elvárásként sem jelent meg szakmai ismereteik folyamatos karbantartása, megújítása. Pedig az új tudományos felfedezések, kutatási eredmények ismerete alapvető egy hivatását megfelelő elkötelezettséggel és tudással megélni akaró pedagógus számára: elég csak a történelemtanárokra gondolni, akik jelentős része egyetemi tanulmányai során értelemszerűen még csak nem is nagyon találkozhatott az archeogenetikai kutatások mibenlétével, azoknak a magyar történelemre és őstörténetre vonatkozó újdonságaival.