A „leggyorsabb láb nélküli ember” története 1987-ben, 11 hónapos korában kezdődött. Mivel születésekor hiányzott mindkét szárkapocscsontja, szülei két lehetőségből választhattak: vagy egész életében tolókocsihoz lesz kötve, vagy amputálják a lábait térd alatt, és megtanul műlábakkal élni. Végül 13 hónapos korában kapta meg az utóbbiakat, és nagy előnye más, baleset következtében amputált lábú embertársaival szemben, hogy ő rögtön ezeken tanult meg járni, sajátjait sohasem használhatta. Iskolás korában a rögbivel, a vízilabdával és a tenisszel került kapcsolatba, sőt, még a balettal is, amikor büntetésként kiróttak rá egy két hónapos kurzust. A futással csak egy rögbis balesete kapcsán ismerkedett meg komolyabban: bal térde sérült meg egy mérkőzésen, és rehabilitációja részeként rótta a köröket. (Amúgy sem otthon ülő típus, az esések hozzátartoznak az életéhez. Több motoros balesete is volt, egyszer egy motorcsónakot vezetve mólóhoz ütközés következtében törte el a bordáját.)
Karrierje gyorsan beindult: 2004 elején kezdett futni, és nyolc hónappal később 100 méteren bronz-, 200-on aranyérmet nyert a paralimpián. Ezután hazájában, Dél-Afrikában épekkel együtt futott, először 2007-ben rajtolt nemzetközi megméretésen, majd megkezdődtek a vizsgálatok, valóban versenyezhet-e az épek között.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség 2008 januárjában a kölni sportegyetemen végzett vizsgálatsorozat eredményei alapján úgy határozott, nem engedi rajthoz állni a pekingi ötkarikás játékokon, mert karbonszálas művégtagjai előnyt jelentenek számára. Pistorius februárban adta be fellebbezését a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz, mire 12 kutató három héten át tesztelte a műlábakat, és hasonlította össze az eredményeket az épek adataival. Az eredmény ismert, indulását engedélyezték, de nem tudta teljesíteni a szintidőt a 400 méteres távon, a pekingi paralimpián viszont három aranyat nyert.
Később két amerikai egyetem kutatói olyan tanulmánnyal álltak elő, amely szerint a 400 méteres távon tíz másodpercnyi előnyt élvez Pistorius ahhoz képest, mintha normál végtagokkal futna. A J alakú műlábak jóval könnyebbek, mint a valódiak, két futólépés között kevesebb időt töltenek a levegőben, de hosszabban érintkeznek a talajjal, így a felmérés szerint Pistorius 15,7 százalékkal gyorsabban helyezi át lábait, ugyanakkor rajtolni nehezebben tud, mint egy ép futó. Miután idén júliusban egy olaszországi versenyen 0,18 másodperccel jobbat futott az olimpiai A szintnél – ezzel még nem automatikus résztvevő, hazájában a legjobb három közé kell kerülnie –, Budapesten járt a Gyulai István Emlékversenyen, ahol több mint két másodperccel gyengébb eredményt elérve futamában utolsó lett. A Magyar Rádiónak nyilatkozva elmondta, annak idején rengeteg tesztet végeztek el, figyelembe véve számos szempontot, a protézis súlyát, az ő és más sportolók izmainak, inainak arányát. És ugyan megállapították, hogy másképp fut, mint az épek, lábait gyorsabban szedi, ami miatt karjának és testének is tempósabban kell mozognia, ám ez mégsem jelent neki előnyt a többiekkel szemben.
45,07-os idejével 14. az idei világranglistán, ami azért azt is előrevetíti, hogy a legjobbak küzdelmébe nem fog tudni beleszólni, ez kritikusai hangját is csillapíthatja. Az olimpiai indulás lehetőségével már így is valóra vált az álma, az elődöntőbe jutást látja reálisnak, de kijelentette: „Ha még hat évig kőkeményen edzek, de nem tudom megjavítani eddigi legjobb eredményemet, akkor is boldog leszek.”
Egy biztos: Oscar Pistorius példaképpé vált. Már csak az a kérdés, követői kitartását és nem adom fel stílusát mintázzák majd, vagy egyszerűen csak a műlábbal az épek között próbálkozók száma nő meg.
origo.hu
Alaposan helyretették Joe Biden emberét, David Pressmant
