Castel elsőként a NATO-légteret rendszeresen megsértő orosz repülőgépek és drónok ügyét értékelte. Elmondta, hogy a szövetség évente 200–300 légtérsértéssel szembesül, és ötféle válaszlépcsőt különíthet el: a diplomáciai jegyzékváltástól az erősebb katonai jelzéseken, elektronikai és kiberhadviselésen át a figyelmeztető lövésekig, végső esetben pedig a nyílt konfrontációig.
A NATO csapdában van: fenn kell tartania az elrettentést, de meg kell akadályoznia, hogy belecsússzon egy háborúba
– fogalmazott, hozzátéve, hogy Moszkva ezzel „büntetlenül teszteli a szövetség tűrőképességét”, miközben nem fizet érdemi árat a provokációkért.
Az orosz hadsereg állítólagos stratégiai tartalékairól szóló híreket óvatosan kezelte. Szerinte ezek egyetlen forrásból származnak, és ha igazak is, „komoly kérdéseket vetnének fel” a nyugati veszteségnarratívával szemben. A Krím térségében eltalált két orosz hidroplán kapcsán úgy fogalmazott: ez legfeljebb annyit jelent, hogy „Oroszországnak két hidroplánnal kevesebbje van”, hiszen hermetikusan záró légvédelmi rendszer sehol sincs.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!