Kölcsönös értékalapú szövetség

Néhány héttel ezelőtt Budapest a transzatlanti hetet ünnepelte, valamint azt a kapcsolatot, melyet Orbán Viktor miniszterelnök értékalapú szövetségnek nevezett, és amely összeköti az Egyesült Államokat és Magyarországot. A magyar miniszterelnök mellett állva Hillary Clinton külügyminiszter azt mondta: az amerikaiak „szoros kötődést éreznek a magyarok iránt, az alapvető szabadságjogokban való hitünk és az irántuk való közös elkötelezettségünk okán.”
A transzatlanti hét a két országot oly szorosan összefűző kapcsolat nagyszerű ünnepe volt. Ronald Reaganre és Tom Lantosra emlékeztünk: két olyan nagyszerű amerikaira, akik egyformán hittek a szabadságra és demokratikus elvekre épülő világ jövőképében. Megemlékeztünk a Magyarországon 1990-ben véget ért tekintélyuralmi rendszer lezárultáról. És – mint minden hasonló alkalommal – ezúttal is megemlékeztünk az önkényuralommal szemben 1956-ban bátran fellázadó magyarok által hozott hatalmas áldozatokról.
Fontos külön kiemelni, hogy mindezek ünneplése egybeesett azzal a héttel, amikor Magyarország lezárta első, történelmi – és rendkívül sikeres – elnökségét az Európai Unió Tanácsa élén. Az EU és a NATO tagjaként Magyarország velünk együtt dolgozik a politikai és gazdasági biztonság megteremtésén Európán belül és a világ minden pontján. Magyarország vállvetve dolgozik velünk Afganisztánban és Koszovóban; Líbiában pedig Magyarország látja el az Egyesült Államok diplomáciai és konzuli érdekeinek védelmét.
Barátságunk köteléke és együttműködésünk széles skálája az elmúlt évek során megszilárdult; ehhez Clinton külügyminiszter látogatása is hozzájárult. Barátok, partnerek és szövetségesek vagyunk. Szorosan együttműködünk olyan alapvető fontosságú ügyekben, melyek mindkét országra hatással vannak: ilyen az energiabiztonság, és ilyen az észak-afrikai és közel-keleti helyzet is. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy mindenkor teljes körű és nyílt párbeszédet folytathassunk egymással.
Látogatása során Clinton külügyminiszter nyilvánosan és hangsúlyosan kifejezte, hogy támogatja a miniszterelnöknek a magyar gazdaság újjáépítésére és megerősítésére irányuló elkötelezettségét. Szintén kifejtette azonban aggodalmait, hogy a kétharmados – történelmi – többség adta lehetőségekkel élve, a kormány által eszközölt változások nyomán Magyarország képes lesz-e hű maradni saját demokratikus hagyományaihoz. Valódi elkötelezettséget kért az igazságszolgáltatás függetlensége, a szabad sajtó és a kormányzati átláthatóság mellett.
Miért mondta ezt?
A kétharmados többség szinte példátlan a politikában. Megteremti annak lehetőségét, hogy régóta szükséges változásokat vigyen véghez a hatalom – de magában hordozza a túlzás kísértését is. Ilyen többség birtokában a pozitív változás gyorsan bekövetkezhet, a bürokrácia akadályait fel lehet számolni. De magában hordozza annak lehetőségét is, hogy a fontos fékeket és egyensúlyokat félresöpörjék, és hogy az állampolgárok valódi ellenvetéseit figyelmen kívül hagyják. Ezért van az, hogy az Egyesült Államok és más baráti országok arra biztatják Magyarországot, hogy – időt és energiát nem sajnálva – nagy gondossággal járjon el az új alaptörvény bevezetéséhez szükséges sarkalatos törvények szövegezésekor. A sarkalatos törvények közül a legfontosabbak a független médiára és igazságszolgáltatásra, valamint a szabad és igazságos választásokra vonatkoznak. Nem szabad, hogy a rendszer örökre egyik vagy másik pártnak kedvezzen. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy mindenki nyíltan vitába szállhasson másokkal, hogy mindenkit igazságos módon ítéljenek meg, és hogy mindenki számára adottak legyenek a szabad verseny feltételei.
Az Egyesült Államok jóval több mint kétszáz éve halad saját demokratikus útján. Követtünk el hibákat, és sok tanulságot levontunk utunk során. Az Egyesült Államokban sokszor akkor következtek be a legnagyobb ívű változások, amikor egyetlen párt adta az elnököt és birtokolta a kongresszusi helyek kétharmadát. Az 1960-as években Lyndon Johnson elnök élt ezzel a többséggel, és bevezette Nagy társadalom programját. Ennek köszönhetően történtek polgárjogi előrelépések, és a rászorulók számára létrehozták a Medicaid nevű egészségbiztosítási rendszert. Ez két olyan eredmény, amely vitathatatlanul jobb életkörülményeket teremtett amerikaiak generációi számára.
De még a legjobb szándékú kormányoknak is szükségük van a független felügyeletre.
Az 1930-as években Roosevelt elnök szintén élt hatalmas többségével, hogy bevezesse Új irányvonal (New Deal) elnevezésű programját, mely meghatározta Amerika kilábalását a nagy gazdasági világválságból. Roosevelt bátor, új intézkedései segítettek megbirkózni az ország előtt álló rendkívül súlyos kihívásokkal. És bár a történelem a New Dealt óriási sikerként jegyzi, Roosevelt más intézkedései bukásra ítéltettek. Ezekhez is hatalmas többsége nyújtott segítséget, végül azonban a legfelsőbb bíróság megsemmisítette őket. A bíróság feladata volt, hogy emlékeztessen rá: a fékek és egyensúlyok a demokrácia mélyen gyökerező és elengedhetetlen részei.
Minden ország és minden helyzet különböző: Magyarországon a magyarok feladata, hogy meghatározzák saját jövőjüket, és meghozzák saját döntéseiket. Ahogyan azonban Clinton külügyminiszter fogalmazott: „Fontos, és nem csak a magyarok számára, hogy ez a nagyszerű demokratikus utazás, melyen Magyarország és – valamivel régebb óta – az Egyesült Államok halad, továbbra is megtestesítse a demokratikus értékeket és szabadságjogokat. Elsősorban saját népeink számára fontos ez, valamint a transzatlanti szövetség szempontjából. De szintén fontos mindazoknak, akik napjainkban a Közel-Keleten és Észak-Afrikában küzdenek azért, hogy ők határozhassák meg saját demokráciájukat.”
A magyarok büszkék arra az átmenetre, amely elvezette őket a kommunizmustól, és büszkék mindarra, amit húsz évvel ezelőtt elértek. Erőszak nélkül véget vetettek a diktatúrának, és létrehoztak egy élénk demokráciát. Orbán Viktor maga is egyike azoknak a kiváló vezetőknek, akik kezdettől fogva az átalakulás élén álltak. Ezért várják el szövetségesei – így az Egyesült Államok is – Magyarországtól, hogy több legyen, mint egyszerű demokrácia: legyen a demokrácia fáklyavivője és bajnoka.
Ezért szólította fel az elmúlt év során a Fidesz-kormányt figyelmeztetők széles köre arra, hogy éberebben őrködjék a demokratikus intézmények felett, és tartsa azokat tiszteletben. Az aggodalom e megnyilvánulásai nem csupán az ország érdekeit tartották szem előtt: azért is fontosak, mert Magyarország a világ számára továbbra is példakép. Saját demokratikus intézményei tiszteletben tartásával Magyarország nem csupán saját állampolgárait szolgálja, hanem iránymutató fénysugár lehet a világon mások számára is. Nagy szükség van ilyen irányfényre a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és azon túl is: mindazok számára, akik a szabadságra vágynak, és akik – csakúgy, mint Magyarország tette 1989-ben – próbálnak elindulni a zsarnokságtól a demokráciáig vezető úton.
Bárki söpörje is félre valamennyi kritikát – mondván, hogy politikai motiváltságúak vagy félinformációkon alapszanak –, nem tisztességes mindazokkal szemben, akik a magyar demokrácia tartós erejében és élénkségében érdekeltek.
A Fidesz tagjai maguk is felismerték, hogy milyen fontos a kritikákat és aggodalmakat megfogalmazó hangokat figyelembe venni. Jelen voltam, amikor Pokorni Zoltán, a párt alelnöke azt mondta a Fidesz kongresszusán: „A legnagyobb veszély, ha azt hisszük, hogy mindenkinél okosabbak vagyunk, és mindent pontosan tudunk.”
A transzatlanti héten lezajlott tárgyalásuk után Kevin McCarthy kongresszusi képviselő egy iránytűt nyújtott át Martonyi János külügyminiszternek, s azt mondta: „Azért adom ajándékba ezt az iránytűt, mert hiszem, hogy Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok iránytűje egy irányba mutat.” Ahogy Magyarország folytatja ősszel a legfontosabb sarkalatos törvények elfogadását, arra biztatjuk, hogy tartsa meg az irányt. Maradjon meg a szabadság és demokrácia iránymutató fénysugarának, amelyre a világ felnéz.

A szerző az Egyesült Államok magyarországi nagykövete