Gondoltam, vasárnapi ebédnek főzök egy igazi tárkonyos csirkeragulevest. A fűszereken, hagymafajtákon és csirkehúson kívül sárgarépa, petrezselyemgyökér, paprika, paradicsom, zöldborsó és gomba szükségeltetik hozzá, és lehetne minden garantáltan magyar. Elvégre egy csipettel én is hozzájárulhatok a magyar gazdák gyarapodásához azzal, hogy elmegyek egy olyan szociális boltba, amelynek lényege, hogy az élelmiszer lehetőleg közvetlenül az őstermelőktől kerül a polcokra. Ekképp a termelő és a boltos haszna nem valami külföldi kézben lévő kereskedelmi láncnál landol, és a vásárló is jobban járhat: kevesebb áttétel, olcsóbb áru, nem igaz?
Úgy tűnik, nem igaz.
A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének (Magosz) kezdeményezésére 2009 januárjában nyílt meg az első szociális élelmiszerbolt Budapesten. A termelők és a kereskedők közötti közvetlen kapcsolat miatt nem rakódnak az árura különböző logisztikai költségek – magyarázta az elképzelés lényegét akkoriban Jakab István, a Magosz elnöke (ma emellett az Országgyűlés alelnöke, fideszes parlamenti képviselő). Hozzátette: országszerte több szociális bolt nyílik a közeljövőben, ami nemcsak a kispénzű vásárlóknak kedvez, hanem mentőöv lehet a boltokat üzemeltető vállalkozóknak is. „Mi abban gondolkodunk, hogy országosan 50–70 üzlet már biztosítaná, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatban az őstermelők piacot tudjanak teremteni maguknak” – nyilatkozta ebben az időben Budai Gyula, a Magosz szövetségi igazgatója (ma elszámoltatási kormánybiztos, fideszes országgyűlési képviselő). Az első szociális bolt 2009 januárjában nyitott, áprilisban már 19, egy évvel később pedig 130 működött.
Az idén pedig csaknem fele megszűnt.
Silány zöldség
Hogy mely üzletek tartoznak még a bolthálózathoz, arról – elvileg – tájékoztat a működtető, a Magosz internetes honlapja és a Gazdapiac nevű internetes portál. A folyamatosan frissített iránymutatás alapján tehát úgy tervezem, először elmegyek a IX. kerületi Haller utcában működő baromfiboltba, aztán zöldségért majd bekanyarodom máshova.
Baromfiért ide hiába jöttem. A Zsike vegyesbolt ajtaján lehúzott redőny rozsdásodik, a szociális bolthálózat emblémás, „mindennap friss áru” szlogenes táblát valakik lefújták festékszóróval. A szomszédos kínai büfében kérdeznék a szárnyashúsbolt felől, de a pultnál álló asszony csak azt szajkózza: rég nincs nyitva, rég nincs nyitva…
Viszonylag közel, a Balázs Béla utcában sincs szerencsém, a felújított házban üres mind a két üzlethelyiség. A sarki közértestől, aki két évtizede árul itt, megtudom, legalább egy éve bezárt az a bolt, elköltözött valahová a Vendel utca környékére.
– Ez volt az elsőként megnyitott szociális bolt. Alacsonyabbak voltak az árai, mint mondjuk magánál?
– Néhány dolog, a krumpli és a hagyma talán. Megnéztem, hogy mit árulnak, ami olcsóbb volt náluk, az szánalmasan nézett ki. Miattuk egyetlen törzsvásárlót sem veszítettünk el – fejti ki véleményét.
A közértesnek igaza volt, a Márton utcában megtalálom a Vendel utcai bejárattal működő, kívül is szociális boltnak feltüntetett üzletet – amely egyben az „első Hangya-bolt” is –, ám ez is zárva van. A nap már régen kiszívta az üveg mögé helyezett papírból a tintát, így a halványan látszó kezdőbetűkből csak sejteni lehet azt, hogy „átalakítás miatt zárva”.
Próbálok belesni a bejárati ajtó üvegfelületén. Szörpöket, üdítőket, étkezési búzadarát, konyhakész külföldi rizst látok, külhoni paradicsomitalt és import ásványvizes palackokat. Most még nem tudni, mitől lesz ez a bolt magyar, ha egyszer végre kinyit.
A környéken több vegyesbolt is működik, szemmel láthatóan friss áruval.
Csalódottan ülök be az autóba, irány a nyolcadik kerületi Nagyfuvaros utcában működő szociális bolt, amely legnagyobb meglepetésemre nyitva is van. Magyar gyártó hántolt gabonaféléi és konzervkészítményei sorakoznak az egyik polcon, a pultban jóféle villányi borok 1800 és 2500 forintos áron. Az ablaknál két faoszlop tart egy műtetőt, végigfut rajta a kokárdaanyagból készült nemzetiszínű csík. A termelői tejtermékek felirat alatt lengyel, szlovák, szlovén, cseh, olasz és magyar tejek, márkázott tejtermékek.
Sebaj, én úgyis zöldségért jöttem. Az egyik rekesz oldalán „magyar fürtös paradicsom” termelői címke, igaz, benne tölteni való paprika van, amelynek kilóját 189 forintért kínálják. A paradicsom 199, a fokhagyma 1290, a lila hagyma kilója 255 forintba kerül. A lecsópaprika kilója csupán 169 forint, ám rohad az egész, több paprika felülete már kilyukadt, látszik a feketedő húsa. A burgonyásládában néhány apró gubics fonnyadozik, meghámozni is lehetetlen lenne.
Olyan kinézetű zöldséget árulnak itt, amelyet nem tudnék jó érzéssel beletenni a levesembe.
Szerencsére eljutok egy XIV. kerületi szociális boltba, amely két szupermarket közvetlen szomszédságában működik, nem is rosszul. A Fogarasi úton lévő vegyesboltban szinte kizárólag magyar termékekkel találkozom, és még a nemzeti lobogót is kitűzték.
– Végre egy tisztességes szociális bolt! – mondom elismerően, mire legnagyobb meghökkenésemre Mihalik Katalin, a tulajdonosnő visszakérdez:
– Mi az, hogy tisztességes szociális bolt? Eleinte hozták az almát, burgonyát, de évek óta semmi közünk a szociális bolthálózathoz. Kint maradt a táblájuk. Ha rájuk támaszkodnánk, rég bezártunk volna.
A boltosnő alapvetően azért tartja elhibázottnak azt, ahogy a szociális boltok hálózata működött, mert a kereskedőnek olyan árut kellett megrendelnie, amelyet nem látott. Sokszor nem volt tetszetős az áru, s a nagybani piacon olcsóbban tudott volna venni szebbet.
Munkatársai minden második éjszaka kimennek a nagybani piacra, fél egytől fél hatig vásárolnak, s tetszetős küllemű magyar zöldséget vesznek. Közben behoznak neki tálcára rakva ezer sződligeti tojást. Huszonnyolcért veszi, harmincháromért adja.
Vidéken sem szívderítőbb a helyzet a Magosz szociális bolthálózatát illetően. Úgy tűnik, ezzel a koncepcióval nehéz a magyar árut eljuttatni a vásárlókhoz kereskedelmi áttételek nélkül. Balassagyarmaton, a Szügyi utcában a szociális bolt több mint egy éve zárva van.
– Nem járt oda senki sem, a Bukovszky-féle ABC-ben majdnem minden egyharmaddal olcsóbb volt – tudom meg a portája előtti szakaszt sepregető férfitól.
– A sikertelenség okának azt tartom, hogy nem is magyar árut árultak. Sokszor csak két kiló krumplija volt, de az is rothadásnak indult. Azt kinevezték szociális árunak, s mivel már bűzlött, kétszáz forintra leértékelték – így vélekedik a szomszédban újságot, műanyag áruféleségeket tartó üzlet eladója.
Vásárlóerő egyébként is csak addig volt a környéken, amíg a Május 1. úti lakótelepen élők a Budapesti Finomkötöttáru-gyár balassagyarmati üzemében dolgozhattak. Azóta a kereskedő, ha nem ad hitelre árut, rossz kereskedő, ha pedig ad, azt kockáztatja, hogy nem fizetik ki.
A Bukovszky-féle ABC boltvezetője, Turiné Németh Andrea arról beszél, hogy a vásárlók első szempontja az ár, s a második az, hogy magyar-e a termék.
Nógrádmarcalon, a Rákóczi utcában található szociális bolt három lépcsőfokán már méteresre nőtt a parlagfű. Rég bezárt a vegyeskereskedés.
Őrhalomban – szintén a helyi Rákóczi utcában – is zárt ajtókat találok. Működik ugyan az üzlet, de 11 és délután négy óra között sziesztát tart a boltos. Pedig nagy az átutazó forgalom, annyi hely van, hogy két-három autó le is parkolhatna a bolt előtt, dolgozhatna lelkesebben is. Helyi asszonyokkal elegyedem szóba. Azt mondják, ne várjam meg, míg kinyit, mert akkor még szomorúbb leszek.
– Csúnya zöldség, kis választék és drágaság – így jellemzik a falusi üzlet kínálatát. Mindnyájan Balassagyarmatra járnak boltba, Sparba, Lidlbe, Tescóba. Ott veszik meg mindazt, amit nem tudnak megtermelni konyhakertjeikben.
Egy Csongrád megyei, azóta bezárt húsbolt tulajdonosa így fogalmazott a Dél-Magyarország című lapnak: a szervezők semmit sem tartottak be abból, amit ígértek. Nem hozták össze a termelőkkel, vágóhídról kellett beszereznie a termelőinél jóval drágább húst. Itt olvasom, hogy egy helyi zöldség- és gyümölcskereskedés is csatlakozott a gazdaszervezet szociális bolthálózatához. Bár az üzlet már más alapon működik, ablakán még mindig a szociális bolthálózat logója van. Ott azt mondták: az elején segítettek nekik a termelőkkel való érintkezésben, de mára magukra maradtak, így mindent önállóan végeznek el.
Megsegít a Hangya
A fennmaradt szociális boltokon a Hangya-boltok hálózata kíván segíteni. A sokadszorra és többek által feltámasztott kereskedelmi rendszer első boltja a budapesti Márton utca 18.-ban tavaly decemberben, karácsony előtt néhány nappal nyílt meg.
– Fokozatosan átalakulnak a szociális bolthálózathoz tartozó üzletek, s ennek első eleme, hogy a jelenlegi mellé elhelyezik a Hangya-logót. Azok a boltok, amelyek új belépőként csatlakoznak a hálózathoz, kizárólag Hangya-arculatot öltenek magukra. Az együttműködés azért jön létre, hogy a szociális boltok kínálata a magyar eredetű zöldség és gyümölcs mellett – szintén elsősorban hazai – tartós élelmiszerekkel, vegyi árukkal, a későbbiekben pedig tejtermékekkel és hentesáruval bővüljön – nyilatkozta áprilisban a Magyar Hírlapban Turgyán Tamás, a Hangya üzletlánc kommunikációs tanácsadója. Hozzátette: országos logisztikájukkal hatékony módon teszik lehetővé a szerződött szállító partnerek termékeinek eljuttatását az üzletekbe. Ezzel együtt a termékek választéka napról napra bővül, sőt olyan nem hazai termékekkel is szélesítik a kínálatot, amelyekre a boltok jelzése szerint igény van.
A Márton utcai szociális és Hangya-bolt megnyitásán elhangzott: a Kincsem Hungária Szövetkezet által alapított Kincsem–Hangya Zrt. a „működtető”, amely a mezőgazdasági termékek ügynöki nagykereskedelmével foglalkozó Szociális Raktárszövetkezeten keresztül látja el a boltokat itthon termett zöldséggel és gyümölccsel. (A bolt átmenetileg bezárt.)
A Hangya név ma már semmire nem garancia, sokféle vállalkozás, szerveződés használja ezt a nevet. A dédszülők, nagyszülők által joggal visszasírt régi idők dicsőséges korszakát a Hangya-boltok jelentették.
1898-ban Almássy Balogh Elemér volt az alapítója a Hangya szövetkezeti mozgalomnak, amelynek keretében „Trianon előtt” már 2200 Hangya szövetkezet működött országszerte. A sokféle, nevében a Hangya nevet tartalmazó kezdeményezés mellett működik a történelmi múltra visszatekintő mozgalom hagyományőrző és utódszervezete is: 1998-ban létrejött az Új Hangya Szövetkezetek Együttműködése, amely komoly szervezetnek tűnik. Az alapító fia, a 2009-ben elhunyt Balogh Elemér volt a tiszteletbeli elnöke. Jelenleg 25 ezres tagsága van, érdekképviseletet lát el, szervezési és tanácsadási segítséget nyújt az önszerveződő termelői szervezetek létesítéséhez, piaci szerepük és pénzügyi kapcsolataik előnyös alakításához. Bolthálózatot azonban nem üzemeltet.
– Hány szervezeten keresztül menne át és menynyire drágulna a mezőgazdasági termék, mire a működő Márton utcai boltjuk polcára kerülne? Hiszen a szociális boltok lényege az, hogy a termelők közvetlenül a kiskeresedőknek adhassák el termékeiket, s így kiiktassák a rendszerből a felvásárlókat és nagykereskedőket – teszem fel a kérdést Szabó Zoltánnak, az Új Hangya Szövetkezetek Együttműködése ügyvezető titkárának.
– A jól csengő, történelmi üzenetet hordó Hangya nevet többen is használják, nekünk nincs boltunk, és nem is tervezünk boltnyitást. Amíg nem látjuk a bolthálózat-alapítás minőségi garanciáit, jogi hátterét, piacépítési struktúráját, pénzügyi rendszerét, szélmalomharcnak vélünk minden próbálkozást. Ráolvasással és imádkozással nem lehet ellensúlyozni a multinacionális társaságok kereskedelmi rendszerét, a nemzeti vidékstratégiának, a politikának kell garanciákat nyújtania. Egy magyar termékeket árusító bolthálózat létrehozásának a gazdasági környezet sem kedvez. Amíg az élelmiszereket 25 százalékos forgalmi adó sújtja, addig egy szövetkezet képtelen versenyezni a feketekereskedelemmel. A tőkehiány pedig akadályozza a biztonságos termelést, fokozza a termelők kiszolgáltatottságát.
Azért van remény
Nagyon messzire jutottunk a vasárnapi csirkeragule-vestől, de egyre kisebb esélyét látom annak, hogy a helyi termelők termékei eljussanak a helyi boltokba. Örömmel fedezem fel a legújabb, Magyar Piac Szövetkezet nevű szerveződést, amely már üzletet is nyitott Hatvanban és Komlóskán. A vállalkozás célja, hogy magyar terméket értékesítsen lehetőleg közvetlenül a termelőtől, így a vásárlót jó minőségű és kedvező árú magyar termékhez juttassa. A szövetkezet újabb üzletek nyitását is tervezi, ezért várja a már létező kereskedelmi egységeket működtetők és az újakat nyitni szándékozók jelentkezését.
A tavaly decemberben létrehozott, jelenleg 76 tagot számláló, a Vidékfejlesztési Minisztérium által anyagilag és erkölcsileg is támogatott Magyar Piac Szövetkezet elnöke, Konrád Istvánné 35 éve gazdálkodik, és saját bevallása szerint sohasem tartozott „a síró parasztok közé”. „Bözsike tud kézzel és géppel fejni, tehenet legeltetni, pásztorkutyát fejbólintással vezényelni, kombájnt vezetni, túrót érlelni, adóbevallást írni” – ezt találtam róla az interneten. Telefonon azt mondja: egyidejűleg tartott már 120 marhát is, most tojástermelésből él, 10 ezer tojós tyúkja van.
Kérdésemre elmondja, hogy ma a százharminc szociális bolt fele működik. Az üzleteket nem a Magosz nyitotta, a szervezet csupán elősegítette azt, hogy a kiskereskedők magyar mezőgazdasági termékekhez jussanak. Időközben kiderült, hogy – ahogy fogalmaz – „több-kevesebb sikerrel” tudták bevonni a helyi termelőket az együttműködésbe.
– Az üzletek vezetői viszont azt mondják, sok ígéretet kaptak, de azok idővel elhalványultak. Magyarán semmiféle segítséget nem kaptak.
– Nem volt apparátus a szervezésre, és ami a legfontosabb, logisztikai háttér sem volt a termények raktározásához, szállításához – ismeri el a gazdaszszony tagozat elnöke.
Megtudom még: a Magyar Piac Szövetkezetnek nemcsak őstermelők a tagjai, hanem csokoládégyáros és bivalyfeldolgozó is van közöttük. Saját logisztikai hálózatot szeretnének kiépíteni. Az ehhez szükséges járművek beszerzése, illetve a kistérségi logisztikai központok kiépítése érdekében pályázatokat kívánnak benyújtani az Új Széchenyi-terv által kínált forrásokra. Mindemellett termelők is jönnek a szövetkezethez, ingyenes raktárakat, területeket ajánlanak fel.
– Nem is igazán győzzük már a sok lehetőség kezelését – mondja Konrád Istvánné.
Éppen Budapesten, a X. kerületi Liget téren tartózkodik, ahol augusztus 18-tól 500 négyzetméteren magyar piacot hoznak létre. Tőkehúsáru is lesz, kívánságra darabolják, csomagolják majd a racka-, szürkemarha- és bivalyhúst is. A fűszereken, hagymafajtákon és csirkehúson kívül lesz majd sárgarépa, petrezselyemgyökér, paprika, paradicsom, zöldborsó és go
origo.hu
Súlyosan megégett két ember egy budapesti gyógyszergyárban - mutatjuk a megrázó részleteket
