Szinte már az okoz meglepetést a szuperhősfilmek és a 3D korában, hogy Amerika Kapitány személyesen még nem jelent meg tökéletesen digitalizált felsőtesttel, hogy a második világháborúban igazságot tegyen a vásznon is. Szó sincs azonban róla, hogy a filmstúdiók megfeledkeztek volna az első számú amerikai hazafi kalandjairól, a megfilmesítés gondolata 1997-től folyamatosan napirenden volt, csak a különböző nehézségeket ennyi ideig tartott legyűrni. A mostani bemutató anynyi előnnyel szolgált a karakter számára, hogy természetesen ráhúzták a 3D-t is. A képregényfaló nemzetként számon tartott amerikaiak számára a szuperképességekkel megáldott hazafi örökké kedves, ezért is szerepelhet Amerika Kapitány bármilyen akcióhősrangsorban a legjobbak között, persze a figura népszerűsége korántsem csak Amerikára korlátozódik. Aki gyorsan képes túllépni a nem túl bonyolult karakter és a film propagandahangulatán, egész jó nyáresti filmélményben részesülhet. A főhős egy nyeszlett fiatalember, aki mindenáron hazáját szeretné szolgálni a fronton, de testi adottságai és fizikuma miatt minduntalan alkalmatlannak találják. Egy titkos hadi kísérleten dolgozó tudósnak azonban feltűnik elkötelezettsége, jóságos természete, ezért egy kísérleti szérummal szuperkatonát farag belőle, aki hamarosan az amerikai hadsereg szimbólumaként veszi fel a harcot a nácikkal, és válogatott csapatával megfordítja a háború menetét. Az igazi gonosz a történetben nem is Adolf Hitler, hanem egy nála is elvetemültebb és száműzött tisztje, aki a természetfeletti erők segítségével tör világuralomra.
Az Amerika Kapitány bővelkedik a képregényfilmekre jellemző ellentmondásokban és túlzásokban, de a műfaj természetéből kifolyólag ezen nem illik fennakadni. A látványos trükkök, feszült akciójelenetek minden igényt kielégítenek, bár az alkotók ezúttal is kényszeresen hisznek a digitális látvány mindenekfelettiségében, s hirdetik annak megkérdőjelezhetetlenségét az összecsapások során.
Azt azonban nem lehet nem észrevenni, hogy a második világháborúban játszódó történetnek milyen meghatározó jelen idejű referenciája van. A világ uraként sokfrontos háborút vívó Egyesült Államok számára talán sosem volt ennyire fontos a visszaigazolás és a legitimizálás, mint manapság. Nem véletlenül szisszen fel az egyszeri kívülálló a rigmusszerűen ismétlődő agitkákon, ingatja a fejét a maníros elfogódottságon, ahogy az egyetlen szuperhatalom démonizálja az ellenséget. Az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló hibátlanul hozza azt a képregény-alapvetést, amely szerint a jó jó és a rossz csúf. A valóság pedig pont nem ilyen.
(Amerika Kapitány: Az első bosszúálló – színes, szinkronizált, amerikai film, 125 perc, 2011. Rendező: Joe Johnston. Forgalmazó: UIP-Duna Film.)
origo.hu
Súlyosan megégett két ember egy budapesti gyógyszergyárban - mutatjuk a megrázó részleteket
