Nem kérünk a GMO-ból

Nem tudták megtörni a magyarok ellenállását, ezért most fű alatt csempészték az országba a multik génpiszkált termékeiket. Ezt lehet hallani lépten-nyomon, miután két hazánkban is serénykedő multinacionális cégről kiderült, hogy géntechnológiával módosított tételekkel szennyezett vetőmagokat adott el a gyanútlan gazdálkodóknak. Mint ismert, emiatt a hatóságok több mint ötezer hektáron rendelték el a már szárba szökkent kukorica megsemmisítését. De még mielőtt a szokásos és untig ismételgetett „csúnya multinacionális cégek kontra szegény magyarok” okfejtésbe kezdenénk, érdemes egy kicsit a saját házunk táján is söprögetni. Ugyanis ez a megfoghatatlan multicég hazánkban magyar vezetőket alkalmaz, vagyis nemcsak a „csúf idegeneket” okolhatjuk, hanem hazánkfiai is jócskán részt vesznek ebben a káros akcióban. Ez annál inkább igaz, mert a vetőmagokat külföldről hozták be, és ezt a magyar vevők, azaz a gazdálkodók is tudták. Azt viszont jó okkal feltételezhetjük, hogy a vetőmag szennyezettségéről nem volt információjuk.
Ha pedig ez így van, akkor nehéz lesz a „vedd a magyart” szlogen értelmét megmagyarázni a hazai vásárlóknak. Mert az azért mégis fölöttébb érdekes, hogy miközben a magyar paraszt elvárja a nemzeti elkötelezettséget a boltba tévedő vásárlótól, az érdekvédő szervezetek pedig kígyót-békát kiáltanak arra, aki esetleg szlovák tejet merészel venni a magyar helyett (megjegyeznénk, ezzel egyet is értünk), addig ha alapanyag-beszerzésről van szó – ez esetben a vetőmagról –, akkor a gazdálkodó gondolkodás nélkül megveszi a multicégtől a külföldi terméket. Akkor rájuk nem vonatkozik a vásárlóktól elvárt, magyar termékeket előnyben részesítő magatartás? Ilyen értelemben tehát legelőször a multinacionális cégek hazai képviselőit érdemes kérdőre vonni, majd a külhoni árucikket vásárló magyar gazdát. A külföldi cégek és hazai vezetőik ugyanis pontosan ismerik a magyar emberek határozottan elutasító véleményét a génmódosított növényekkel szemben, és az ország törvényi tiltását ezek itthoni forgalmazásával és termesztésével kapcsolatban is. Tehát minimális elvárás lett volna velük szemben, hogy a lehető legkörültekintőbben eljárva hozzák be országunkba a külföldi vetőmagot. Teljesen hiteltelen mostani védekezésük, amivel a hazai hatóságokat támadják, megkérdőjelezve a laboratóriumi eredményeket. A velük szembeni bizalomvesztést ezzel nem állítják helyre, sőt, inkább további táptalajt adnak a gyakorta fölöslegesen kreált összeesküvés-elméleteknek.
Egyébként amint kiderült a turpisság, és a hatóságok bejelentették, milyen intézkedéseket tettek, azonnal felmerült bennünk a gondolat, hogy a bűnösök a vizsgálati eredmények megkérdőjelezésével fognak visszatámadni. Ez történt ugyanis a lapunk által elvégzett mézvizsgálatok esetében is; a lebuktatott hamisítók azonnal a vizsgálati eredményeket, a mintavételi módszereket kezdték firtatni. Mindez nevetséges volt, hiszen újságíróként nem mintát, hanem mézet vettünk, és a laboratórium erről mutatta ki, hogy hamisítvány. Nem volt mit magyarázni, nem is tettük. És most a hatóság is helyesen teszi, hogy nem magyaráz, nem bizonygat, hanem végzi a munkáját, és a magyar állampolgárok jelentős többségének támogatását élvezve szigorúan betartatja a törvényeket.
Elgondolkodtató az is, mekkora önhittség, már-már cinizmus szükséges ahhoz, hogy egy ország alaptörvényét is semmibe véve meg merjék cselekedni tettüket a génmanipulált vetőmagot forgalmazó cégek. Mert bármit mondjanak is, számunkra egyértelmű: azok, akik a szóban forgó multinacionális cégeket vezetik, tesztelni akarták a hazai hatóságok éberségét és a kormány elszántságát a felelősök felderítésében. Most persze meglepődtek, hogy milyen erőteljes ellenállásba ütköztek, hiszen korábbi tapasztalataik alapján erre valószínűleg nem számítottak. Emiatt is üdvözlendő, hogy a kormány a legnagyobb szigorral lép fel a törvénysértőkkel, ez esetben a vetőmag-forgalmazókkal szemben. Ezért kevéssé érthető a hatóságok bizonytalankodása a büntetőjogi felelősségre vonás tekintetében. Egyértelműen fölmerül a csalás bűntette, hiszen valakik GMO-mentesként árulták a később szennyezettnek bizonyult vetőmagokat. Sőt, rossz minőségű élelmiszer forgalomba hozatalának gyanújával már régen meg kellett volna szülessenek a büntetőfeljelentések.
Azt is egyértelművé kell tenni a termelők számára, hogy ha ők külföldi termékből akarják megtermelni azt, amit később magyarként dobnának piacra, akkor mi, fogyasztók, ha ezt megtudjuk, már nem fogunk annyira ragaszkodni az egészségesnek vélt hazai termékekhez. Annak a termelőnek, aki – bár nem kényszerül rá – import vetőmagot használ, tudomásul kell vennie, hogy homlokegyenest szembemegy a magyar fogyasztók akaratával. Nem azért egyezünk bele, hogy közpénzből hirdessék a magyar agrártermékeket, illetve hazai élelmiszerek fogyasztásának előnyét, hogy később kiderüljön: bizonytalan eredetű, külföldi alapanyagból állították őket elő. Nem a felmentés okán, csak árnyalva a helyzetet, fontos kiemelni, hogy a most komoly károkat – és ráadásul gyakorta környezetük megvetését – elszenvedő gazdálkodók nem gyaníthatták, hogy a megvásárolt vetőmag GMO-szennyezett.
Mindezek fényében a most kialakult képlet nem is olyan bonyolult. Adott az állampolgári elvárás, miszerint egészséges, ellenőrzött élelmiszerhez szeretnénk hozzájutni, és léteznek az ezt garantáló törvények is. Ám valakik úgy vélték, mindez nem számít. Valakik, akik mélységesen lenézhetik az országunkat, akiknek csak a profit számít, úgy döntöttek, megmutatják az erejüket, úgyis az lesz, amit ők akarnak. Ezek a magukat mindenhatónak képzelő cégek óriási összegeket fektettek bizonyos termékek – az úgynevezett génmódosított növények – fejlesztésébe. Világszintű elterjesztésük során azt hiszik, számukra minden eszköz meg van engedve. Magabiztosságuknak van alapja, hiszen nem minden ország készült fel az ilyen jellegű gazdasági támadásra. Mert a felszín alatt látni kell, hogy miközben a génmódosított szervezetekről a tudósok vitája olykor hitvitává fajul, a háttérben ez esetben is a gazdasági érdekek munkálkodnak. Az agráriumban ugyanis jelenleg világviszonylatban két jól elkülöníthető csoport feszül egymásnak. Az egyik a biotermelést, az ökológiai gazdálkodást preferálja, a másik a géntechnológiával módosított növények termesztésére esküszik. A biogazdálkodás már nyilvánvalóan bizonyított, nem szükséges túl sok szót ejteni róla. A GM-növények hasznát, környezetre és egészségre gyakorolt hatását viszont – a rendelkezésre álló kevés idő miatt – még nem tudjuk egyértelműen megítélni. Emiatt van az, hogy a magyarok 85 százaléka elutasítja a génmódosított növények termesztését, és legfeljebb a laboratóriumok zárt világában tudja az ilyesmit elképzelni.
Egyértelmű, hogy a fogyasztók a GMO-mentes termékekért többet is hajlandók fizetni, vagyis a génpiszkált élelmiszerek egyre inkább versenyhátrányba kerülnek, ezért érdekük, hogy minél nagyobb területeket kebelezzenek be. Tekintettel arra, hogy a biotermékeket vásárlók a motivációik között kiemelt helyen említik a GMO-mentességet, kijelenthető: a két gazdálkodási mód nem fér meg egymás mellett. A mindenkori viták hátterében tehát e két jól elkülöníthető gazdasági érdekkört lelhetjük fel. Ezért Magyarország – nagyon helyesen – gazdasági stratégiai kérdésként viszonyul a témához, és egyértelműen a világ tudomására hozta, hogy megvédi tiszta agrárkörnyezetét. Ezt kellene végre tudomásul venniük a mindenáron saját érdekeiket érvényesíteni akaró nagytőkés csoportoknak.