Száműzött romániai kényszernevek

Habár még rengeteg a tennivaló e téren, Romániában jelentős előrelépések történtek az elmúlt két évtizedben a nyelvi jogok terén. Így mára például elhárult az akadály a magyar család- és személynevek helyes feltüntetése elől a hivatalos okmányokban. A román belügyminisztérium döntése értelmében néhány napja ékezetes betűket használnak az elektronikus és hagyományos útlevelek kitöltésénél az ország valamennyi útlevélosztályán. Nem tesznek különbséget a Romániában használt nyelvek között: román, magyar vagy német nyelven is ékezetekkel, helyesen írják be az útlevél tulajdonosának nevét. Megmarad viszont az ékezethiány a gépjármű-vezetői engedélyek esetében, noha ezeket az okmányokat 2005-ig ékezetekkel töltötték ki. A romániai jogosítványok elkészítésénél alkalmazott számítógépes adatbázis jelenleg nem teszi lehetővé az ékezetes betűk használatát, ugyanakkor a közlekedésrendészet arra hivatkozik: egyszerűbb, ha közúti ellenőrzés során ékezetek nélkül kell rákeresni a járművezető nevére.
Ma már az erdélyi magyarok jóval egyszerűbb ügyintézés során érhetik el nevüknek a személyi igazolványban történő helyes átíratását, visszamagyarosítását, mint a kommunizmusban vagy közvetlenül a ’89-es rendszerváltás után. A magyar földrajzi és településneveket tiltó Ceausescu-diktatúra idején a gyermek születésekor sok esetben a keresztnevét – nem ritkán a vezetéknevét is – a szülő megkérdezése nélkül vagy tiltakozása ellenére is az állam nyelvén vezették be az anyakönyvbe. Sokan így kaptak Sabo, Covaci, Lacatus, illetve Vasile, Ioan és Stefan kényszernevet, amit számos magyar szülő azzal igyekezett elkerülni, hogy románra lefordíthatatlan keresztnevet – például Botond, Hunor, Tünde – adott gyerekének. Bár az elírt kisebbségi nevek javítása törvényesen 1968 óta lehetséges, a kommunizmusban kevesen mertek élni a lehetőséggel. Az első jelentős könnyítést 2003-ban vezette be a román állam, lehetővé téve, hogy akiknél az anyakönyv kitöltése nem anyanyelvük helyesírási szabályai szerint történt, azok széljegyzettel kiigazíttathatják, ami azonban sokáig csak bírósági határozattal volt lehetséges. Egy 2006-ban született törvénymódosítás azonban az anyakönyvek korrigálását a polgármesterek hatáskörébe utalta, így például azokon a településeken, ahol a magyarság számaránya meghaladja a lakosság 20 százalékát, anyanyelven is kérvényezhető a helyes magyar névnek az anyakönyvben, a születési bizonyítványban és a személyi igazolványban történő feltüntetése. Más településeken – például Kolozsváron – a nyelvi intézet véleményét kérik arról, hogy egy adott nevet valóban a kérvényezett módon írnak-e magyarul. De a jóváhagyás időtartama így sem haladhatja meg a két hónapot, és mindössze néhány száz forintnak megfelelő költséggel jár. A csíkszeredai Édes Anyanyelvünkért Szövetség kampányt folytat a név-visszamagyarosítás érdekében, és mindenkit arra biztat: kérje vissza becsületes magyar nevét. Ennek van is foganatja, a könnyített honosítás keretében ugyanis sokan nemcsak az új, magyar okiratukban kérik nevük helyes átírását, hanem hasonló kérvénnyel fordulnak a román hatóságokhoz is.