Világviszonylatban egyedüli módszert alkalmaznak a Székelyföldön az elárvult medvebocsok visszavadítására. Hargita megyében hét éve működik egy olyan minirezervátum, ahol néhány hetes vagy hónapos medvéket gondoznak, majd ugyancsak irányítottan, felügyelet mellett engedik vissza őket a természetbe. Az egyedi módszer ötletgazdája és kivitelezője Bereczky Leonardo biológus, vadgazdálkodási mérnök, aki vadőr édesapja mellett szeretett bele a természetjárásba, a vadállatokkal való foglalkozásba. A tanulmányait Sopronban elvégzett fiatalember 2004-ben a festői környezetben elterülő Hagymás-hegységben hozta létre rezervátumát, miután több, árván maradt bocs szorult a segítségére. Később kezdeményezésére felkarolta programját egy osztrák állatvédő alapítvány, így immár a szervezet anyagi támogatásával foglalkozik az árván maradt medvebocsok visszavadításával.
A Balánbánya közelében létesített, húsz hektáron elterülő rezervátumban az egyévesnél fiatalabb bocsokat veszik pártfogásba, és két éven át gondozzák őket. Bereczkyék módszerének lényege: úgy gondoskodnak a medvecsemetékről, hogy azok ne szokják meg az ember közelségét, és ne tudják meg, honnan érkezik a táplálék. „A bocsoknak meg kell tanulniuk, hogy nehéz az élet a vadonban: meg kell küzdeniük a táplálékért, az életben maradásért” – magyarázta a vadállatok sorsát felkaroló vadgazdálkodási mérnök, a Természeti Értékek Megőrzésének Egyesülete elnöke. Az embermentes viszonyok megteremtése érdekében a rezervátum helyét igyekeznek titokban tartani a létesítmény működtetői, de persze a helybeliek tudják, hogy nem közelíthetik meg a medveneveldét.
A kétéves rehabilitációs időszak után a medvebocsokat szabadon engedik, de a jeladóval ellátott nyakörvek révén még legalább egy évig követik őket a vadonban. Ezt is rendhagyó módon teszik: Bereczky Leonardo a magasból, siklóernyőről szemléli, merre járnak kedvencei. Előfordult, hogy egy már szabadon engedett fiatal medvét széttépett egy felnőtt fajtársa, Bereczky azonban örül annak, hogy neveltjeinek többsége megtalálta a helyét a vadonban, és nem lett belőlük a háziállatokat dézsmáló „vérmedve”. A biológus különben opportunista állatnak tartja a medvét, amely a legkülönfélébb élethelyzetekben is feltalálja magát. „A hiedelmek és balesetek ellenére a medve nem vadászó típusú állat, csupán szélsőséges esetekben válik veszélyessé” – fejtette ki korábban a Krónika erdélyi magyar napilapnak, hozzátéve: a balesetek többségét az emberek butasága, tudatlansága okozza. A legnagyobb gond szerinte az, hogy az ember folyamatosan behatol a medve életterébe, ezért nagyon kevés az olyan hely, ahol az állatok zavartalanul élhetik a maguk vadonbeli életét.
Jelenleg az európai állomány többsége, 6400 példány a romániai Kárpátokban él. Néhol, főleg székelyföldi és Brassó megyei településeken, a vadállatok hozzászoktak ahhoz, hogy a turisták etetik őket, s gyakran látogatják a kukákat is. Emiatt nem ritkák a halálos áldozatokkal, súlyos sérülésekkel járó medvetámadások. Nemrég a székelyföldi Hargita és Kovászna, valamint a moldvai Vrancea megye szakemberei összefogtak, és nemzetközi pályázati összegek segítségével igyekeznek védeni a barnamedve-populációt. Ismeretterjesztő szórólapokat készítenek, adatbázist hoznak létre azért, hogy az emberi tevékenységeket visszafogják azokon a területeken, ahol nagyobb létszámban élnek a medvék.
origo.hu
Több fa is az útra vagy házakra dőlt Veszprém vármegyében
