Tömeges ukrán amnesztia

Az ukrán börtönökben fogva tartott 157 ezer ember közül 13 ezer nyeri vissza szabadságát az elkövetkező három hónapban. Az ország függetlenné válása óta eltelt két évtized alatt ez már a tizenhetedik, de minden korábbinál szélesebb körű amnesztia.

Viktor Janukovics államfő a közelmúltban írta alá „Az amnesztiáról a 2011-es évben” elnevezésű törvényt, amelynek értelmében november 1-jéig mintegy 13 ezer elítélt, illetve előzetes fogságban tartott ember nyeri vissza szabadságát. A közkegyelem nem vonatkozik a súlyos bűntettek elkövetőire, így a szabadon bocsátottak nem lesznek különösebb befolyással az ország bűnügyi helyzetére.
Ihor Andrusko, a büntetés-végrehajtási intézetek elnökének tanácsadója tájékoztatása szerint az amnesztia csak azokra vonatkozik, akik bűntettük elkövetése idején még kiskorúak voltak, továbbá a várandós nőkre, a kiskorú gyermekek szüleire, az idős emberekre, a háború veteránjaira és a rokkantakra, valamint különböző fertőző betegségekben (AIDS, tüdőbaj) szenvedőkre. A törvény rendelkezik az érintettek szociális helyzetéről is, ami azt jelenti, hogy a betegeket a lakóhelyük szerinti egészségügyi intézmények nyilvántartásába, az idős, egyedülálló emberek pedig a nyugdíjasotthonokba kerülnek.
Az Ukrajna függetlenségének 20. évfordulója alkalmából elfogadott törvény nem részesíti közkegyelemben a visszaeső bűnözőket, a kábítószer-terjesztőket, a gyilkosságok, a testi erőszak, a komoly csalások, rablások és visszaélések elkövetőit, akiknek tettét a bíróságok súlyosnak ítélték. Nem vonatkozik az amnesztia azokra sem, akik korrupció miatt kerültek rács mögé. Az elítéltek jogvédelmével foglalkozó Dmitro Grojszman szerint a törvény elsősorban azért üdvözlendő, mert ily módon jelentősen csökken majd a börtönök zsúfoltsága, ami pozitívan érinti azok helyzetét is, akikre a közkegyelem nem vonatkozik. A kijevi Gyeny című napilapnak nyilatkozó Jevhen Zaharov jogvédő úgy véli, az államfő által aláírt törvényt valójában nem a függetlenség évfordulója alkalmából adott ajándéknak, hanem elengedhetetlen szükségszerűségnek kell tekinteni, aminek oka elsősorban az igazságszolgáltatás és a büntetés-végrehajtási rendszer elavultsága. Az ukrán bíróságok ugyanis a szabadságvesztésen kívül nem ismernek más módot a büntetésre. Ukrajnában ma a bírósági ügyek mindössze 0,3 százalékában hoznak felmentő ítéletet, míg ez a mutató Oroszországban eléri a harminc-negyven százalékot is. Ezért a börtönök túltelítettek, a foglyok gyakran éheznek és tömegesen terjed körükben a tuberkulózis, hiszen az esetek többségében a büntetés-végrehajtási intézetekben még az alapvető egészségügyi ellátás sem elérhető. A hatalomnak tehát egyszerűen nincs más választása a kialakult helyzet enyhítésre, mint szabadon engedni azokat, akik vélhetően nem jelentenek különösebb veszélyt a társadalomra.