Tőzsdeindex

Lehet, hogy a kapitalizmus jó dolog – bár nem ezt tanultuk –, de ebből Magyarországon csak néhány fürge KISZ-vezér meg az MSZMP helyezkedő kalmárjai húztak hasznot. A nagy tömegek annyit érzékeltek, hogy a fizetések a legkevésbé lettek piaciak, a szolgáltatások ára viszont annál inkább. Bár a nyilvánosságban egyre több szó esik arról, hogy vagy a sárga csekkeken fizetik be az emelkedő rezsiket, vagy az adósságot törlesztik, a közeljövőben nem látszik, hogy ez hatással lenne a bérek alakulására. Olyan foglalkozások kerültek be a közbeszédbe, mint a bróker, a pénzügyi elemző, a bankelnök, a közgazdász vagy a gazdasági tanácsadó. Nem tudni, gondolkodott-e már valaki azon, hogy telis-tele vagyunk úgynevezett közgazdasági zsenikkel, ugyanakkor rendre gazdasági és pénzügyi kátyúba fut bele az ország szekere. Ez feltehetőleg azon a félreértésen alapul, ami a közgazdaságtant tudománynak tekinti, lásd Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem. Amennyiben tudomány, képesnek kéne lennie megbízható előrejelzésekre. Ehhez képest nyakig ülünk a lekvárban, és bukdácsolunk a bizonytalanból a bizonytalanba.
Már rég nem a közgazdasági iskolák jóslatai vezénylik a világ gazdaságait, hanem egy láthatatlan globális erő, ami tetszése szerint teszi tönkre vagy emeli fel nemzetek vagy kontinensek pénzügyi vagy gazdasági rendszerét. Ez a magyarokra a hirtelen lecsapó hurrikán erejével hatott. Az államszocializmusban egy bank volt, az OTP meg a tőzsde, a Coca-Cola, a rothadó kapitalizmus kénköves termékei, az uzsora, spekuláció, a devizahitel meg távoli ködképekként gomolyogtak az emberek fejében. Teljesen készületlenül szembesültünk az ország gazdasági és pénzügyi helyzetével, a kifizethetetlen államadóssággal, Európán vagy azon túl az egész világgazdaság bajaival. A pénz mint értékmérő és csereeszköz előlépett a legfőbb értékké, minden hírek főszereplőjévé és abszolút világsztárrá.
A híradó a svájci frank napi árfolyamával, a devizahitelesek ijesztgetésadagjával kezd. Folytatódik a forint pillanatnyi kapaszkodásával vagy lejtmenetével. Aztán következik a dollár, az euró, a jen árfolyamváltozása. Az arany szédítő karrierje, mint az aranyásó- időkben, feltételezve, hogy átlagnéző rohan nem létező megtakarítását aranytéglákra váltani. Rögtön eztán a benzin árának aktuális alakulása következik. Aki ebbe még nem szédült bele, annak jönnek a részletes tőzsdei beszámolók arról a helyről, ahol pénz már nem jelenik meg, csak ígérvény formájában. Előbb az amerikai, az angol, majd a japán tőzsdék napi állásáról hallhatunk, majd a Dow Jonesról, a NASDAQ-ról, a Nikkeiről, amiről halvány fogalma nincs a nézőnek, de a magyar tőzsde BUX indexének nyitása-zárása is kevés részvétet vált ki az emberekből. Nem mozognak ebben a tőzsdés brókervilágban, és őszinte ámulattal díjazzák az aktuális pénzügyi elemzőket, akik a világvégét, végromlást és a gazdaság matt helyzetét jósolják hosszú évek óta, a legjobbakat kívánva a reggeli kávéhoz. Érzékelni érzékeljük, hogy itt most már minden a pénzről szólt, amiből a lakosság nagy részét kizárták, mert ugyan ki vásárolna részvényeket az átlagbéréből? Utoljára Gyurcsány Ferenc víziójában szerepelt a részvényvásárló magyar család, ami olyan ötlet volt, mint kormányzásának egyéb kókadt lufijai.
A pénz felmagasztosulásának és mindenhatóvá lényegülésének vagyunk a tanúi és áldozatai. A pénz elszabadult, és betölti az életünket. Pénzért minden kapható, a pénz lett az egyetlen boldogító eszköz, és akiknek nincs elég belőle, azok a lúzerek. Pénz által létezel, és ezen mérnek meg. A szemedre hányják, hogy nincsenek pénzügyi ismereteid, nem tőzsdézel, nem bizniszelsz, nincs portfóliód. Mert a munkával keresett pénz ma csak lenézett aprópénz.