Veszélyzóna

Vélhetően némileg fajsúlyosabb tartalmú bejelentéseket is tett volna Orbán Viktor, ha a svájci kormány tegnap keményebb beavatkozásról hozott volna döntést a svájci frank erősödésével szemben. Az alpesi valutát továbbra sem kötik az euróhoz, ezért elemzők szerint nem várható a frank erőteljesebb gyengülése. Ez nem jó hír a hazai, devizahitelben eladósodott magánszemélyeknek, vállalkozásoknak és önkormányzatoknak.
A kormányfő egyértelművé tette: nem fogják hagyni, hogy a válság árát, a korábbi rossz döntések következményeit az emberekkel fizettessék meg. Úgy tűnik, ezt a célt legfőképpen „az árfolyamgát intézményével” kívánják elérni. Létrehoznak egy úgynevezett otthonvédelmi monitoringbizottságot is, amely ellenőrizné a bankoknál a törlesztőrészletek kiszámításának módját. Ugyanis a kormány szerint „nemcsak az árfolyam kedvezőtlen változása rontja a devizaadósok helyzetét, hanem a bankok üzletpolitikája is”. A monitoringbizottság vezetését arra a Kármán András államtitkárra bízta a kormányfő, aki az MNB-nél 2007 és 2010 között a pénzügyi elemzések igazgatójaként nézte végig a bankok által alkalmazott kártékony üzletpolitika szerepét a devizahitel problémájának eszkalálódásában.
A kormányfő tegnap nem reagált a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökének javaslatára, amely szerint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, illetve az ügyészségnek kellene közérdekű keresetet indítani a devizaalapú hitelszerződések bírósági felülvizsgálata végett. Számos szakértő egybehangzó álláspontja szerint a bankok „rossz terméke” hozott kilátástalan helyzetbe százezreket Magyarországon azzal, hogy a hitelkonstrukció minden kockázatát az ügyfélre hárították. Az államot képviselő magyar kormány igazán megtehetné azt a szívességet, hogy a rendelkezésére álló jogtudományi, pénzügyi szakmai hátteret és a pénzügyi felügyeletnél rendelkezésre álló információkat csatarendbe állítja egy esetleg eredménnyel járó közérdekű per érdekében.
Az is nagyon fontos persze, hogy a jövőbeni gazdaságtörténészeknek kordokumentumot állítson elő Matolcsy György gazdasági miniszter, aki most azt a feladatot kapta a kormányfőtől, készítsen jelentést arról, miképp jutottunk el a támogatott forinthitelektől a kockázatos devizahitelekig, ám ilyen komoly kvalitású szakemberek éppenséggel a per előkészítésében hasznosabb munkát végezhetnének.
Mégiscsak furcsa, hogy míg Amerikában a hitelválság miatt becsődölt több mint hatvan pénzintézet, addig nálunk csak a banki adósok jutottak koldusbotra. Hitelezőik, a magyarországi bankok a válság kellős közepén is prosperálnak, hiszen a klasszikus banki hitelezés helyett magas hozamú állampapírba fektethetik a pénzüket. A devizahitel-válság miatt fenyegető szociális válság elhárítása mellett komoly feladatot ró a kormányra, hogy a súlyos európai gazdasági krízis miatt nálunk is a vártnál alacsonyabb lesz a GDP-növekedés. Ez azt jelenti, hogy legalább 100 milliárd forintos hiány keletkezik a központi költségvetés bevételi oldalán. Ilyenkor két megoldás lehetséges: vagy adóemeléssel pluszbevételre tesz szert a kormány, vagy csökkenti a kiadást. A kormány az utóbbit választja. A kormányfő a bürokrácialeépítés és az egyszerűsítés szavakat használta tegnap, ami köznyelvre lefordítva anynyit jelent, hogy a közszférában további elbocsátások várhatók. Ennek részleteiről azonban csak szeptember elején kapunk bővebb felvilágosítást, mert – mint Orbán Viktor fogalmazott – a tervezett lépesekhez meg kell szereznie a fideszes és a KDNP-s képviselők támogatását.
Egyébként is egy jó politikusnak éreznie kell, mikor kifizetődő a tervezett lépésekről inkább hallgatni.