Vissza a térképre!

A hazai képzőművészet fel nem fedezett értékeiről és a nemzetközi kitörés lehetőségéről beszélt a napokban Peter Vergo a Szépművészeti Múzeumban. Az angol egyetemi professzor szerint a magyar kultúra messze nem rangjához méltóan (el)ismert a nagyvilágban.

Rajcsányi Gellért
2011. 08. 12. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Cambridge-ben végzett művészettörténész jelenleg az Essexi Egyetem professzora: évtizedek óta a századelő képzőművészetének legismertebb szakértői közé tartozik. Szakterülete a modern német és az osztrák művészet, ebben a témában könyvek egész sorát írta és számos kiállítást is szervezett. Pár éve viszont beleszeretett a magyar kultúrába: ennek folyományaként tartott előadást július 28-án a Szépművészetiben. Vergo 2014-re nagyszabású kiállítást szervez a londoni Királyi Művészeti Akadémián az Osztrák– Magyar Monarchia művészetéről, ezzel a brit kulturális élet szentélyében minden korábbinál nagyobb hangsúlyt fog kapni a magyar művészet.
A halk szavú Peter Vergo a magyar kultúra kényszerű elzártságáról, a századelő hazai művészetének nemzetközileg ismeretlen kincseiről és a kitörési lehetőségekről beszélt előadásában, amit magyarul kezdett el és fejezett be – ugyanis nemrég elkezdte tanulni nyelvünket. A professzor a magyar századelő egyre elismertebb csoportosulását, a Nyolcakat méltatta: „Változatosságuk lenyűgöző” – szögezte le a professzor. Különösen Berény Róbert erőteljes alkotásait, a reneszánszt modern köntösben megidéző Vaszary János aktjait és az elhíresült, kalapáccsal lesújtó vörös figurát ábrázoló 1919-es plakát alkotója, Bíró Mihály munkásságát tartja nagyra. A művészettörténész a korszak európai kontextusát és a magyar sajátosságokat egyaránt elemezte: „az első magyar jellegzetesség a vallásos témák expresszív használata.” Vergo számos keresztre feszítést ábrázoló, biblikus fájdalmat tükröző korabeli magyar festményt hozott fel példának. – A másik jellegzetesség, hogy egyes művészek a saját műfajuk határain túl is alkottak – jelentette ki a professzor. Berény Róbert zenei műveit, a Nyolcak Bartók Bélához és Ady Endréhez fűződő szoros kapcsolatát idézte fel Vergo.
A magyar törekvések pedig eltéphetetlenül a közép-európai művészi mozgalmakhoz kapcsolódtak. – Kevés embernek van fogalma arról Nyugaton, hogy is nézett ki akkoriban Európa térképe” – vélte Peter Vergo. A Monarchia Nyugat számára eltűnt örökségét, a vasfüggöny okozta kétoldalú kulturális elzártságot, a nyugati kulturális élet emlékezetvesztését okolja azért, hogy ma a magyar művészet nem kellően ismert és elismert a nemzetközi művészi életben. Vergo idézi bécsi profeszszorokkal való beszélgetését, akik a földrajzi és kulturális közelség ellenére semmit nem tudtak a korabeli magyar művészetről. – Bartók zenéjében felfedeztük a magyarságot, és elfoglalta az őt megillető helyet a világ zenei színpadán. Nem jött el az idő arra, hogy ezek a csodás festők is elfoglalják helyüket a világ művészetében? Hogy a magyar festészet „eltévedt lovasa” hazataláljon? – tette fel a költői kérdést előadása végén Peter Vergo.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.