Rossz eredmény esetén a vasárnapi választáson az a veszély fenyegeti a CDU-t, hogy a tartományi parlamentben kénytelen lesz felbontani a szociáldemokratákkal kötött koalíciót. Schwerinben a jelek szerint az SPD-miniszterelnök, Erwin Sellering vagy a szocialista Baloldallal, vagy a Zöldekkel alakíthat majd kormányt. A választás ilyen alakulása tovább gerjesztené azt a vitát, amely a hajdan oly befolyásos konzervatív néppárt hagyományos alapelveiről, a kancellár váratlan fordulatokban gazdag döntéseiről, az euróövezet pénzügyi válságáról folyik.
A CDU múltjának számtalan meghatározó egyénisége – élén az egyesítés kancellárjával, Helmut Kohllal – a párt fokozódó tanácstalanságával, a konzervativizmus kiárusításával vádolja az utódokat és azt a jelenséget, hogy a párttagok száma (498 ezer) mélypontra zuhant, és az ő átlagos életkoruk is igen magas, ötvenhét év. A jelenre vonatkoztatva Kohl így fogalmazott: „A kormánynak nincs politikai iránytűje.” A kereszténydemokraták előharcosai voltak az atomenergia felhasználásának és a hadkötelezettségnek. Merkel alatt mindkét területen váratlan fordulat következett be, ami a hazai atomerőművek fokozatos felszámolásához, a hadsereg struktúrájának a reformjához vezetett. Külpolitikai síkon az ország megbízhatóságát tette kétessé az ENSZ Biztonsági Tanácsában tanúsított tartózkodó magatartás a Líbia elleni NATO-akció kapcsán. A Görögország kiváltotta eurókrízis megoldását szolgáló intézkedések a parlament CDU-frakcióján belül is ellenállásba ütköztek attól tartva, hogy a kormány a Bundestag megkerülésével akarja érvényesíteni elképzeléseit. A képviselők egy része a novemberre tervezett pártkongresszus előre hozatalát szorgalmazta annak érdekében, hogy új alapokra helyezzék a CDU stratégiáját. Merkel e tervet elutasította, ő az ősz során regionális konferenciákon igyekszik politikájáról tájékoztatni, és annak helyességéről meggyőzni a CDU bázisát.

Kiskapu a nyugdíjhoz: mit kínál a résznyugdíj 2025-ben?