A németországi változásokra

A jó Batsányi János verscímét módosítottuk, mert vigyázó szemünket Berlinre kell vetni. Ami ott történik a közeli és távolabbi jövőben, közvetlenül, azonnali hatállyal a mi jövőnket is befolyásolja. Tágabb megközelítésben azért, mert jelenleg a világ negyedik legnagyobb és exportorientált gazdasági hatalma egyben az Európai Unió gazdasági és pénzügyi motorja, ahová mi is tartozunk. Németország a magyar gazdaság első számú piaca, és ha jól teljesít, nagy hatással van gazdaságunk növekedési ütemére.
Pokol Béla júniusban megjelent Európa végnapjai – A demográfiai összeroppanás következményei című felrázó erejű könyve olvastán elsősorban a német demográfiai kilátások kezdtek érdekelni. A német kormányzati statisztikák 2060 körül 64,7 millió lakossal számolnak a mai 82 millió helyett. Ez durván 20 százalékos lakosságcsökkenést jelent. Az átlagos 1,36-os születési ráta miatt – a bevándorolt mozlim nők szüléseit is beszámítva – a Rajna menti ország lakossága gyorsan öregszik, és egyre fogy még akkor is, ha évi százezer bevándorlóval számolunk. Az aktív lakosság 2030-ra nyolcmillióval csökkenhet, és addigra negyede lesz a munkaképes lakosságnak az 55 év fölötti életkorú dolgozó a mostani 15 százalékhoz képest. A társadalom elöregedése lelassítja, mi több, leállíthatja a gazdasági gyarapodást. Berlin sikeres pénzügyi szenátora, Thilo Sarrazin egy éve megjelent könyvében (Németország felszámolja önmagát) kiemel egy másik súlyos gondot is a német gazdaság jövőbeni aggasztó kilátásairól. A mozlim bevándorlók a Kelet-Európából érkezettektől eltérően statisztikai átlagban nem tudnak, részben nem is akarnak olyan tudást szerezni, amely nélkülözhetetlen az egyre magasabb technológiai ismereteket igényelő munkához. Csak az ilyen munka őrizheti meg a német gazdaság és egyben Európa versenyképességét.
Nézzünk egy példát! 2030-ban Berlinből és más nagyobb városokból – a gyerekhiány miatt – el fogják távolítani a játszóterek rozsdás, kihasználatlan hintáit, mászókáit, padjait. A játszóterek számát drasztikusan csökkentik. Szinte csak kutyát sétáltató vagy kerékpározó, „harmadik korukat” taposó nyugdíjas állampolgárokat látni a sétányokon, az utakon. Ezüstös hajú, életminőségükre kényes urak és hölgyek róják a kilométereket, végzik a maguk és jól táplált kutyájuk egészségügyi sétáját. „Ezüst Köztársaság” (Silberrepublik) az új neve annak az országnak, amelyben a legtöbb idős ember él majd az öreg kontinensen. Ők egy új vallásnak áldoznak majd: a wellnessnek és a fitnesznek. Hiszen meg kell őrizni a test és a lélek „kondícióját”, ha ki szeretnénk tolni a másoktól való függőség határát. Öngondoskodás – mindenáron! Különösen, ha nincs gyermekünk, nincs unokánk.
Negyven évvel a két német állam egyesülése után hat és fél millió nyolcvan év fölötti német állampolgár élvezi majd a felmelegedés okozta kellemesebb klíma áldásait. 2050-re ez a szám tízmillió fölöttire emelkedik, és így a lakosság 17 százalékát teszi majd ki. 4,4 százalék igényel majd folyamatos orvosi ellátást a mostani 2,7 százalékhoz képest, a németországi statisztikák addigra 900 000 orvos hiányával számolnak a külföldről folyamatosan érkező egészségügyiek ellenére. A következmény: a falvak folyamatos elnéptelenedése, költözés a nagyvárosokba. Csak az elektromos járművek közlekedhetnek a városokban, a központ környékén 20 kilométeres sebességgel. Berlin a „Szén-dioxid-mentes város” szlogennel vonzza majd a turistákat, ahová a szükséges energiát a Balti-tenger partján működő gigantikus méretű szélmalomtelepekről szállítják. A Székelyföldön hideglónak gúnyolt járgányra már nehezen illik 2030-ban a klasszikus kerékpár szó. A high-tech bringákon különféle számlálók mutatják az elvégzett lábmozgások számszerűsített nagyságát; bónusz- pontokat adnak a kitartó dédapáknak. Ellentétben a tavalyi vérmes francia tüntetőkkel, akik a nyugdíjkorhatár 62 évre emelése miatt vonták blokád alá Marseille kikötőjét, húsz év múlva a német nagyvállalatok számítanak a tapasztalt munkaerőre, azaz a nyugdíjkorhatárt hetven évre emelik. Már a 2010-es felmérések azt mutatták, hogy a német lakosok 73 százaléka hajlandó 65 éves kora után is dolgozni. Hiszen meg kell őrizniük vásárlóerejüket.
Az európai és a világ népesedési trendjeinek következményét fontolgatva, érdemes kitekinteni a legfrissebb adatokra, amelyeket augusztus 18-án tett közzé a Francia Demográfiai Intézet. Eszerint másfél-két hónap múlva hétmilliárdan leszünk. Emlékeztetőül: 1999-ben léptük át a hatmilliárdos határt, és 14 év múlva tartunk majd a nyolcmilliárdnál. Afrika Szahara alatti része, az Arab-félsziget déli fele és az Afganisztántól Indiáig tartó földrész tartozik a kiugróan magas népességnövekedési zónába. A németországi 1,36-os születési rátához viszonyítva a két szélsőség napjaikban Tajvan 0,9-es és Nigéria 7-es rátával. A francia előrejelzések szerint 2100-ban három emberből már egy Afrika szülötte lesz, míg a mai arány hétből egy. Júniusban 1,05 milliárd afrikai lakoshoz képest 2050-re 2,3 és 2100-ra 3,6 milliárddal kell számolni. Összehasonlításképpen az Európai Uniónak 2100-ban 513 millió, az Egyesült Államoknak 423 millió lakosa lesz. Az országok nagyságbeli sorrendjéből kiindulva ma a legnépesebb állam Kína 1,33 milliárd lakossal, őt követi India 1,17 milliárddal és az Egyesült Államok 306,8 millió lakossal. 2050-re az első helyen India lesz 1,69 milliárd lakossal, őt követi Kína 1,31 milliárddal és Nigéria 433 millióval. Remélhetőleg ezek a számok politikailag korrekteknek bizonyulnak.
Eme adatok fényében perverz dolog arról morfondírozni, hogy majd a húsz vagy harminc év múlva tartandó parlamenti választásokon a népesedési kilátások következményei a konzervatívoknak vagy a szociáldemokratáknak, esetleg a zöld/ökológiai pártnak fognak kedvezni. Egy biztos: a németországi iszlám híveknek, akárcsak az ökológusoknak, a zöld a kedvelt színe. Sok olyan dzsámi és mecset van Német- honban, amely napelemmel működik, azaz zöldenergiával. Reggelente a müezzin szinuszosan hullámzó hívó hangja is zöld bizakodásra ébreszt. Bízzunk benne, hiszen a reménység színe. És a marslakóké.

A szerző politológus