Az őszi ülésszak elé

Szeptember 12-én menetrendszerűen kezdetét veszi az Országgyűlés őszi ülésszaka. A kormánypártok és az ellenzéki erők számára éppúgy sorsdöntőnek ígérkeznek a soron következő hónapok, mint ahogyan a szakszervezeteknek és a civil mozgalmaknak sem lesz okuk az unalomra. A Tisztelt Ház, folytatva a ciklus eddig eltelt időszakában látott rohamtempót, olyan kiemelt fontosságú jogszabályok elfogadására készül, mint az új választási törvény vagy a munka törvénykönyve. Az önkormányzati, az oktatási és az egészségügyi rendszer alapjaiban szerveződhet át, és emellett még a sarkalatos törvények is ott sorakoznak majd a napirenden. Az is most fog eldőlni, milyen a kormányon lévők tényleges támogatottsága, mivel szinte kivétel nélkül olyan területek szabályozására kerül sor a közeljövőben, amelyek húsba vágó módon fogják érinteni az emberek mindennapi életét, és nem mellékesen a pénztárcáját.
A 2014-es parlamenti választás ugyan még messze van, de a megméretésre való felkészülés már most hatást gyakorolhat a politikai üzemmenetre. Egészen mostanáig a Fidesz–KDNP abban a kényelmes helyzetben volt, hogy bármit tett, a többi riválissal szembeni fölénye nem ingott meg. A közvélemény-kutató intézetek többnyire csak azt találgatták, hogy egy soron következő voksoláson megmaradna-e a jobbközép erők kétharmados többsége, illetve miképpen alakul az MSZP és a Jobbik külön versenye az ezüstérmes pozícióért. Természetesen ezek az erőviszonyok nincsenek kőbe vésve. Amenynyiben azonban az ellenzéki paletta bármelyik szereplője, vagy akár egy több pártot magába foglaló koalíció komolyan vehető reménnyel akar pályázni a Fidesz–KDNP-kabinet leváltására, akkor az említett vágy realitását már most bizonyítania kell, mégpedig tömegeket megmozgató demonstrációkkal vagy milliós társadalmi támogatottságot élvező kezdeményezésekkel. Hasonló okokból lesz érdemes figyelni a törvényhozás ellenzéki szónokait és a mögöttük lévő szervezetek belső mozgolódásait, ugyanis Orbán Viktor leendő kihívójának mindenképpen meg kell mutatnia az oroszlánkörmeit. A Fidesz 1998-ban egyszer már bebizonyította, hogy közel sem lehetetlen vállalkozás egy kétharmados többséggel bíró monstrum leváltása. Ennek megalapozása azonban hosszú éveket vett igénybe, az első sorsfordító lépéseket pedig már a ciklus első felében meg kellett tenni.
Mindenesetre a tizenhárom évvel ezelőttinél sokkal nehezebb feladata lesz annak, aki le akarja győzni az alkotmányozó többséget felmutató erőket. Ugyanis az Orbán-kormány a megalakulása óta folyamatosan képes volt arra, hogy ráérezzen a társadalom többségi akaratára, aminek köszönhetően többnyire olyan döntések születtek, amelyek mögött magas támogatottság volt kimutatható. Ez a megállapítás a gazdasági válság kezelése terén is érvényes volt, hiszen még az olyan nagy horderejű ügyekben sem alakult ki tömeges protestálás, mint az egykulcsos adórendszer bevezetése vagy a magánnyugdíjpénztárak vagyonának államosítása. Más esetekben azért bizonyultak sikeresnek a kormánypártok lépései, mert szimbolikus jelentőségűek voltak, olyan területeket érintve, amelyek nem befolyásolják közvetlenül az emberek mindennapi élethelyzeteit, a hatásuk pedig csak évek múlva lesz igazán érzékelhető. Ide sorolható a kettős állampolgárságról szóló törvény, a médiatörvény, valamint a néhány hónap múlva hatályba lépő új alkotmány.
Az előttünk álló hónapok jogalkotása során terítékre kerülő szabályokra azonban mindez már nem lesz érvényes. Annak következményeit ugyanis, hogy melyik hivatalba kell majd elmenni egy építésügyi engedélyért, mennyi pénz jár a munkahelyeken túlórákért, vagy milyen iskolákba lehet beíratni a gyerekeket, mindenki azonnal érezni fogja a saját bőrén. Márpedig ha olyan törvények keletkeznek, amelyek kényelmetlenséget vagy bosszúságot okoznak a tömegeknek, akkor ezért akkor is a kormányon lévőket fogják hibáztatni, ha esetleg a változtatások hosszú távon olcsóbb és hatékonyabb állami működést eredményeznek. Akárhogyan alakul az előző nyolc évben történtek feltárása, és bármilyen irányban folytatódik az elszámoltatás, az óra könyörtelenül ketyeg: minél hosszabb idő telik el a jelenlegi ciklusból, a polgárok annál inkább az ígéretekből megvalósult tettei alapján ítélik meg a Fidesz és a KDNP teljesítményét. Ennek tudatában kell kiemelni, hogy a legkisebb hiba is súlyos következményekkel járhat. Szemléltetésképpen elegendő visszaemlékezni a 2002-es parlamenti választások kampányára, amikor a magyarigazolvány romániai bevezetését lehetővé tevő együttműködési nyilatkozatnak mindössze néhány félreértelmezhető pontja kellett ahhoz, hogy a huszonhárommillió román vendégmunkás rémképének falra festésével hisztérikus hangulat alakuljon ki. Hasonló fejleményekre a közeljövőben is fel kell készülni. Bármikor elegendő lehet akár egyetlen szerencsétlenül megfogalmazott mondat, vagy rosszul időzített nyilvános kijelentés, hogy a parlamenti ellenzék vagy bárki más a kormánnyal szemben állók közül rést találjon a ma még szilárdnak tűnő bástyákon és felkorbácsolja az indulatokat, érzékelhető átrendeződést indítva el a belpolitikai erőtérben. Ráadásul nem csupán a most elfogadásra váró törvények jelenthetnek előre nem látható nehézségeket, hanem a már hatályba lépettek is. Immár egy esztendeje zajlik például az adó- vagy a nyugdíjrendszer átszabása, nem egy esetben ezermilliárdos összegeket megmozgatva. A gazdaság egészére gyakorolt hatásukról kezdettől fogva éles viták zajlottak. Ezek a közeljövőben tovább erősödhetnek, mivel csak most ősszel, a 2012-es büdzsé megtervezésekor lesz igazán érzékelhető, hogy milyen módon formálták át a makrogazdasági struktúra egészét. Sajnos a kedvezőtlen külpiaci hatások nem adnak túl sok okot az optimizmusra. A svájci frank árfolyamának hullámvasútszerű ingadozása, a görög csődhelyzet vagy a fejlett ipari országokat megbénító adóssághegy például az előző hetekben a 2008-ashoz hasonló, földrengésszerű folyamatokat indított el. Mellettük veszélyforrást jelent a világgazdaság növekedésének lelassulása is, aminek következményei nemrég olyan gyorsan begyűrűztek hozzánk, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek a múlt héten újabb százmilliárd forintos költségvetési kiigazításról kellett beszélnie. Talán mondani sem kell, hogy mindez, az esetleges további elkerülhetetlen korrekciókkal kiegészítve nem fog osztatlan lelkesedést kiváltani az emberek körében.
A Fidesz–KDNP számára roppant nehéz, ha nem éppen lehetetlen vállalkozás lesz az eddigi népszerűségi mutatók megőrzése. Önmagában azonban nem a százalékpontok csökkenése adhat okot aggodalomra, mert arra lélekben már régóta fel lehetett készülni, hogy nem fogja mindig örömóda kísérni a kormány ténykedését. A problémát inkább az jelenti, hogy a kormányon lévők társadalmi megítélésének romlása elbizonytalanodást szülhet, aminek hatása alól a parlamenti frakció sem lesz képes kivonni magát. A felerősödő viták szélsőséges esetekben akár ahhoz is vezethetnek, hogy a vártnál nehezebben lesz meg a szükséges többség a kétharmados törvények meghozatalához. Valószínűleg Orbán Viktor is erre gondolt, amikor már tavaly nyáron arra tett félreérthetetlen utalásokat, hogy a rendszert átalakító jogszabályokat 2011 végéig feltétlenül tető alá kell hozni, mert a választási győzelemmel nyert lendület kitartása addig garantálható.
A jövő pedig a vártnál biztosan több meglepetést tartogat.