Idő! Idő! – mondja. – Mi az az idő? A svájciak gyártják, a franciák felhalmozzák, az olaszoknak mindig hiányzik. Az amerikaiak szerint az idő pénz. A hinduk úgy vélik, egyáltalán nem létezik. Szerintem az idő egy nagy szélhámos, ami arra jó, hogy bosszantsa az embert, például akkor, ha beköszönt a hetvenedik.
Konrád János filozofikus, amikor arról faggatjuk, mit hoz az ünnep. A barátokba kapaszkodik. Nyolc év óta minden szeptember elején maga köré gyűjti azokat a játékosokat, akikkel 1976 és ’80 között négy bajnokságot nyert, BEK- és Szuper Kupa-győztes csapatot vezényelt. A legbüszkébb mégis arra, amikor az OSC a nagy riválist, a Csapó, Faragó fémjelezte Vasast győzte le.
„Kötelező, hogy eljöjjenek a találkozóra – mondja –, bárhol élnek is a világban.” S aki elmarad, megkaphatja: „Mikor csóró voltál, el tudtál jönni, s amikor már repülőgépet tudsz bérelni, akkor nem? Hogy a … nem érsz rá?!”
Válogatott szavakért nem megy a szomszédba. Egyébként is megmondó, beolvasó ember, aki – közhellyel élve – nem rejti véka alá a véleményét. „A vélemény az ember vára” – mondja, és kimondja, amit más esetleg elhallgat. „A világot sokkal inkább irányítják a vélemények, mint a törvények” – véli.
Visszatér a találkozóhoz. A játékosok nagy barátok voltak valamikor, de mi lett a barátságból? Ha ő nem szervezi meg a randevút, öt évig fel sem hívják egymást. Az élet közben sok mindent produkált: karrierek épültek, feleségek jöttek-mentek, gyerekek születtek, de a barátság örök. Legalábbis Konrád János így képzeli. „S ha együtt vagyunk, állati jól érzik magukat” – bizonygatja.
A vízilabda is téma. Pontosabban ő emlékezik a múltra. Arra, hogy a BVSC-ben kezdte, majd 1959 és 1969 között 128-szor volt válogatott. Tokióban az olimpiai bajnokcsapatnak volt a tagja. Visszavonulása után – ahogy már írtuk – az OSC mestere lett, és futószalagon jöttek az eredmények. 1991-től két évet töltött Kuvaitban. Hazajövetele után megalakította a női válogatottat, amelynek 1985-től ’90-ig volt az edzője, majd következett a férficsapat. Kilenc éve a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének a tagja.
Íme, pár sorban az élete. Elbeszélve hosszú fejezet. De ne felejtsük el, hogy állatorvos is Budapesten, az Ó utca és a Nagymező utca kereszteződésében. Ő volt az első a fővárosban, aki négy évvel ezelőtt, a VII. kerületben bevezettette, hogy csipekkel lássák el a kutyákat, s a védelmük biztosított legyen. Az önkormányzat megvette a csipeket, és a kutyatulajdonosoknak nem kellett fizetniük. Ugyanez várható az idén a VI. kerületben, amelynek felügyelete szintén az övé.
Arról beszél, hogy nagyon sok idős embert a kutyák tartanak életben, és a kutyasors olykor legalább olyan nehéz, mint az emberé. A vakvezető kutyákat grátisz látja el, a kisnyugdíjasok négylábú állatai szintén kedvezményt élveznek.
Az egészsége nem a régi, de nem panaszkodik. Járása bicegő, bottal közlekedik, két súlyos operáció nyomát viseli. Néha a szíve is rendetlenkedik. Egy héten ötször úszik, rendszeresen tornázik. „Igyekszem karban tartani magamat – mondja –, lefogytam húsz-huszonöt kilót.”
A londoni olimpiától nehéz órákat vár. A Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagjaként állítja, hogy a magyar olimpiai résztvevőknek anyagi gondjuk nem lesz. Annál több a versenypályán.
origo.hu
Tetőzik a Duna Szentendrén és Visegrádon - az Origo helyszíni videója
