A montreali nemzetközi filmfesztivál kis híján az Óz, a nagy varázsló Dorothyjának sorsára jutott, s majdnem elvitte a forgószél. Bár szombaton este még csak a tévéhíradásokban lehetett látni a New Yorkot elérő ciklont, vasárnap délelőtt már erős szél és szakadó eső jelezte, hogy Irene Kanadába is ellátogat. A nap folyamán a fővárost, Ottawát már nem lehetett elérni tömegközlekedéssel, és a mind jobban csattogó sátortetők és hajlongó színpadvilágítások arról árulkodtak, hogy Montrealba is elér valamennyi az ítéletidőből. A vasárnapra tervezett szabadtéri vetítést emiatt törölték is, és a színpadot elővigyázatosságból már délelőtt elbontották. Az újságírók kétségbeesetten figyelték a legfontosabb légikikötő-híreket, amelyek mellett a tíznapos fesztivál végére a filmek némiképp háttérbe szorultak. Pedig a húszfilmes versenyprogramban szép számmal akadtak figyelemreméltó darabok, még ha a szakma egyetértett is abban, hogy a mezőny meglehetősen egyenetlen volt. A különböző zsűrik mégis megtalálták a legjobb alkotásokat, így a vasárnap esti díjátadó gálán igazságos döntések születtek, s valamennyi említésre méltó filmet díjazták.
A Vicente Aranda spanyol rendező vezette nemzetközi zsűri a legjobb film díját a belga Geoffrey Enthoven Come As You Are (Hasta la Vista) című filmjének adta. Lapunk is méltatta korábban a versenyprogram egyik legveretesebb darabját, amely a szakma mellett a nézőket is elbűvölte, s a közönségdíjat is megnyerte. Külön elismerésben részesítette az ökumenikus zsűri is a belga produkciót, de a legjobb alkotásnak a David című, arab-zsidó valláspolitika témát feszegető amerikai független filmet találta. A legjobb rendező a német Brigitte Maria Bertele lett The Fire című filmjéért, a legjobb forgatókönyvét pedig a francia The Art of Love kapta. A nemzetközi kritikusok Fipresci-díját a Black Thursday című lengyel történelmi film kapta, amely az 1970-es Fekete csütörtök és a gdyniai forrongások hiteles feldolgozása, s egyúttal az év legfontosabb lengyel mozija. Egy másik díjazott lengyel film is a kommunista időkről szól: a The Mole főhőse egy szakszervezeti vezető, aki az ellenállás vezetője volt a régi rezsim idején, ám évekkel később kiderül róla, hogy egyúttal beépített emberként rendszeresen jelentett a hatóságoknak is. A lengyelek történelmi önvizsgálatát a nagy zsűri is értékelte és a film főszereplőjének, Borys Szycnek adta a legjobb színész díját. S hogy teljes legyen a világpolitikai paletta, a legjobb színésznő az iráni politikai film, a Here Without Me színésznője, Fatehmeh Motamed-Arya lett. A díjazottak listáját végignézve még szerencse, hogy a zárógálát nem fújta el a szél.
origo.hu
Az áradó Dunában úsztak, kajakoztak a katasztrófaturisták
