Egy nyelvész a kabarématinéban

Ez most egy kicsit reklám volt, de a jó ügy érdekében belefér, mondta kedvesen Rékai Gábor a Kabarématiné 104. adásának végén, érezve, hogy nem minden passzolt a médiatörvénybe. Így igaz. A Kabarématiné egyébként jó műsor, újrahasznosítás, mivel kár lenne nem előszedni az archívumból a régi felvételeket. A Sinkó Péter szerkesztette sorozat ötlete, hogy vendég köré tematizálódik a válogatás, amikor tehát a Tinta Könyvkiadó vezetőjével beszélget Rékai Gábor, akkor olyan felvételek hallhatók, amelyek kapcsolatba hozhatók a nyelvvel. Nehéz persze olyan kabarészámot mondani, amelyik ne épülne nyelvszellemi játékra, hisz a kabarénak mégis csak a szó a hordozó eleme, de amikor újrahallgatjuk Darvas Iván és Kiss Manyi táviratos darabját – Drágám, súgja meg a szél is neked, hogy szeretlek –, akkor érezzük, hogy ami jó, az jó. Nem kell azt túlmagyarázni.
Kiss Gábor, a Tinta igazgatója nyelvész, része volt a hazai számítógépes beszélőprogram kidolgozásában is, akkor még a Nyelvtudományi Intézet munkatársaként, aztán lassan elkezdte a könyvkiadást, és mára, ha nem is vagyontermelő, de életképes vállalkozást épített fel, bizonyítva, hogy a szótár és lexikonkiadás piaci alapon is működtethető. Kiss Gábor tehát nemcsak találékony, hanem okos ember is, és ha meghívják a Kabarématinéba, jól teszi, hogy nem utasítja vissza. Többek között arról beszélgetnek, hogy a szavak és kifejezések pontos jelentésének az ismerete akár jogviták eldöntését is szolgálhatja, valamint hogy nemcsak a mi nyelvünkben vannak vendégszavak, hanem a mi szavaink is vendégeskednek más nyelvekben. Mintaként a kocsi mellett Kiss Gábor a Rubik-kockát hozza fel, ami alighanem rossz példa, mert a Rubik, akárhogy is forgatjuk, mégsem egy magyar törzsszó, a „cube” meg még úgysem. De a beszélgetés érdekes, nemcsak azért, mert Rékai az a rutinos rádiós, hanem mert affinitása is van a nyelvi kérdések iránt, szerkesztője, vezetője volt anyanyelvvel foglalkozó műsornak. Rékai a kevés régi rádiósok egyike abból az időből, amikor a rádió ismerősként köszönt be reggelente a szobába. Azóta mások lettek az igények, az élet pörgősebb, a hangok élesebbek, a stílus hegyesebb. Bizonyosan nem is lehet másként ezt a világot leképezni.
Jó azonban, hogy maradtak még néhányan, akiket lehet kedvelni. A legjobban az a középgeneráció hiányzik a közszolgálatból, amelyiket az eltelt húsz évben, elmerülve a médiaháború küzdelmeiben, nem volt igény és figyelem felnevelni. Azokat a fiatalokat viszont, akik ezekben a háborús, rosszul fizetett időkben is a közszolgálatot választották, meg kellene becsülni. Ők ugyanis, bár a lövészárokban fogantak, már nem ott szocializálódtak. És ez jó hír a jövőre nézve.
(Kabarématiné, MR1-Kossuth rádió)