Európa: szolidaritás vagy összeomlás?

Lengyelország pénzügyminisztere, Jacek Rostowski a Gazeta Wyborcza napilapnak nyilatkozva kijelentette, „az európai elitnek el kell határozni, akarja-e, hogy az euró megmaradjon. Ha nem, akkor fel kell készülnünk az eurózóna tervszerű, ellenőrzött lebontására”. Hozzátette: „Nagyon egyszerű választásunk van: szolidaritás vagy Európa összeomlása”. A lengyel pénzügyminiszter mindezt annak kapcsán mondta, hogy Christian Wulff német államelnök kijelentette, hogy az Európai Központi Bank ne vegye meg a problematikus olasz és spanyol államkötvényeket. Rostowski szerint az eurózóna alapvető problémája nem gazdasági, hanem politikai természetű.
A lengyel pénzügyminiszter azonban ebben elég nagyot téved. Először is az eurózóna összeomlása nem azonos Európa összeomlásával, a Közös Piac valahogy működött közös pénz nélkül is, mégpedig negyedszázadon keresztül meglehetősen jól. Európa hanyatlása akkor kezdődött, amikor fokozatosan átvették az Amerikában kitalált neoliberális gazdasági eszméket, és ezt az európai politikai elit még arra is fel akarta használni, hogy egy egységes európai államot hozzon létre, ráadásul anélkül, hogy ezt gazdaságilag alátámasztotta volna. Ugyanis minden szövetségi államban a központi költségvetés a GDP legalább 15-20 százalékát teszi ki, és az ennek révén a kevésbé fejlett térségek (államok) javára történő masszív jövedelemátcsoportosítás akadályozza meg azokat a problémákat, amelyekkel most az eurózónának szembe kell néznie. Az EU GDP-je 12 ezer milliárd euró. Ennek 15 százaléka is 1800 milliárd euró lenne szemben a jelenlegi 120 milliárd eurós közös költségvetéssel (amelynek nagy része ráadásul a francia mezőgazdaság támogatására megy el). Ekkora közös költségvetéssel nem lenne gond egy görög vagy más mentőcsomag összeállítása. Ezen túlmenően egy szövetségi államban az egyes tagállamok pénzügyeit a közös büdzséből és nem a pénzpiaci spekulánsok „befektetései” alapján finanszírozzák.
Ám ha nincs meg a szolidaritás, akkor talán szembe kellene nézni azzal a problémával, hogy mi is okozza a gyengébb versenyképességű országok külső adósságának gyors növekedését. Az alapvető ok, amiről a jelenlegi vitákban még véletlenül sem hallani, a német exporttöbblet, amelyet a német bankok finanszíroztak meg, irreálisan magas kamatlábak mellett. Ha Görögország és a többi ország nem vett volna fel kölcsönt, a németek nem tudtak volna többet exportálni, mint amennyit importáltak. A német exporttöbblethez viszont Angela Merkel ragaszkodik. Vagyis a probléma gyökere, hogy a német gazdasági terjeszkedés árát a gyengébb versenyképességű országokkal fizettetik meg.