Éppen öt éve annak, hogy a felvidéki Nyitrán megtámadták és megverték Malina Hedviget, amikor szigorlatozni indult a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemre. Mint ismeretes, azért verték meg, mert magyarul – természetszerűen anyanyelvén – beszélt, illetve útbaigazítást adott egy tőle segítséget kérő, magyar rendszámú autó utasainak. Akkor ő még egyetemi hallgató volt, ma már kétgyermekes, diplomás családanya, aki férjével és gyermekeivel együtt boldog családban él. Azóta is csodálni való a kitartása, szívóssága, tisztességes kiállása és konok igazságtudattal megáldott jelleme. Bár az azért néha eszünkbe jut: miért éppen erre a törékeny asszonyra mérte ezt a perekkel, gyanúsítgatásokkal, megaláztatásokkal teli megpróbáltatást a sors?
Hol is tart ma a Malina Hedvig-ügy? Van-e egyáltalán ügy? Igen, van, csak kevesebbet beszélnek róla, mert a felvidéki asszony kiegyensúlyozott családi életén a bulvársajtó nem tud olyan jót csámcsogni, mint mondjuk megveretésén, bemocskolásán. Van tehát ügy, Malina Hedvig kálváriája ugyanis még ma – öt évvel brutális megtámadása és megverése után – sem zárult le. Sőt: a hatalom mintha szándékosan elkenné az ügyet, hiszen mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy lejárassa őt. Ez érvényes a mostani szlovák kormányra is, bár Hedviget még a Fico-kormány képviselői, elsősorban maga a volt miniszterelnök és belügyminisztere próbálta indokolatlanul bemocskolni. Sokaknak csalódás, hogy a Radicová-kormány pedig mintha konzerválni akarná a kialakult helyzetet. Jelenleg az új főügyésztől, Jozef Centéstől várja mindenki a megoldást, de őt még hivatalosan nem nevezte ki Ivan Gasparovic szlovák köztársasági elnök, bár a szlovák parlament nyár előtt bizalmat szavazott neki.
A Malina Hedvig-ügy hátterében kirajzolódtak a titkosszolgálati módszerektől sem mentes nagypolitikai játszmák erővonalai is. Ma már ugyanis senki nem beszél Szlovákiában arról, hogy Hedvig ügyében a hatóságok és azok illetékes vezetői visszaéltek hivatali jogkörükkel, illetéktelenül kezeltek személyes adatokat és rágalmazást követtek el. Nem beszélve arról, hogy megsértették az ártatlanság vélelmének elvét is, hiszen Hedvigről azt állították – és öt év azt állítják –, hogy hazudik, ezt azonban jogerős bírósági ítélet mindmáig nem erősítette meg. A politikai színjáték kulisszatitkaiba az utca embere nem lát bele, ezért sokak számára ködössé vált az egész. Ami most folyik – pontosabban fogalmazva: folytatódik –, az valóban ködösítés, a hamis és az igaz információk tudatos, tervezett, időzített és koncepcionális adagolása és vegyítése a közvélemény számára annak érdekében, hogy az egész ötéves folyamat képlékennyé váljon, s hogy Hedvig tisztességében meginogjanak az emberek.
A szlovák igazságszolgáltatás Hedvig ügyében meglehetősen lejáratta saját magát, hiteltelenné vált. Ez a helyzet nehezen fog megváltozni a közeljövőben, hiszen a fontos pozíciókban ugyanazok ülnek, akik az elmúlt években. Az állam eddig sem védte meg Hedviget, nem szolgáltatott neki igazságot, sőt: most tovább húzza az ügyet. A jelenlegi szlovák kormány és a belügyminiszter szinte teljesen közömbösen viseltetik az ügy iránt. Pedig a hatóságok eddigi törvénytelenségeit sürgősen orvosolni kellene. Ehelyett egy ártatlan, tisztességéről ismert emberből próbálnak bűnözőt kreálni.
Tavasszal elkészült a Hedvig ügyére vonatkozó legújabb orvosi „szakvélemény”, amely már-már koncepciós pert készít elő a megvert felvidéki asszony és ügyvédje számára, s amely az eddigieknél még terhelőbb Malina Hedvigre nézve, teljesen új verziót, új mesét kreálva. A pozsonyi Komensky Egyetem Orvostudományi Karának dékánja, Peter Labas által készített jelentés szerint ugyanis Hedviget nem verték meg, hanem sérülései korábban keletkeztek. A legnagyobb probléma ezzel az, hogy Dobroslav Trnka volt főügyész korábban azt mondta, hogy ezen az orvosi szakértői jelentésen múlik: ejtik-e a hamis tanúzás vádját (jelenleg eljárás van folyamatban Malina Hedvig ellen hamis tanúzás vádjával), vagy bíróság elé állítják Malina Hedviget.
Ennek teljesen ellentmond az a tény, hogy azok a nyitrai orvosok, akik azonnal, a lány megverését követően látták el 2006 augusztusában Malina Hedviget, egyértelműen azt állítják, hogy megverték őt, s erre több bizonyítékot is szolgáltattak. Ennek ellenére az orvosi kar dékánja (öt év elteltével…) most mégis arra a következtetésre jutott, hogy zúzódásai régebbi eredetűek voltak, és az ajkát maga harapta meg.
A szlovák rendőrség és az ügyészség az elmúlt öt év alatt olyan hibákat és mulasztásokat követett el, amelyek befolyásolták a bizonyítékok értékelését. Egyes bizonyítási eljárásokat vagy törvénytelen módon, vagy egyáltalán nem végeztek el, és ezáltal örökre elvesztek, mert megismételhetetlenek. A hatósági mulasztások lényege az, hogy a nyomozás során Malina Hedvig tanúvallomásának több részletét egyáltalán nem ellenőrizték, vagy nem vizsgálták ki, illetve elhallgatták.
Ma már egyértelmű az is, hogy Hedvig drasztikus kihallgatása is a hatalom koncepciójának része volt, aminek semmi köze sincs a büntetőeljárás-joghoz, sokkal inkább a politikához. Elindultak egy úton, amelyet hazugságokkal köveztek ki. Próbáltak bizonyítékokat gyártani ellene, hogy elveszítse a hitelességét, és ezzel a lejáratása nemzetközi visszhangot kapjon. Ezt bizonyítja az is, hogy az ügyét úgy zárták le, hogy a támadás után körülötte lévő tanúkat – orvosokat, tanárokat – nem hallgatták ki. Ez természetesen nem a véletlen műve volt.
A módszeres megfélemlítés 2006. szeptember 12-én folytatódott, amikor Robert Fico miniszterelnök és Robert Kalinák belügyminiszter egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy Hedvig hazudik, kitalálta az egészet, nem is verték meg. A Fico-kormány ezt a koncepciót vitte végig.
Már több mint egy éve új kormány van Szlovákiában, a Malina Hedvig-ügy azonban semmit sem lépett előre. Sőt: a tudatos, tervezett és koncepciós lejárató kampány és rágalomhadjárat továbbra is erőteljes Malina Hedvig ellen. Nem bírják elviselni, hogy Hedvig „hazudozásának” bizonyítása eddig sikertelen volt. Nem tudják elviselni, hogy – a történtek ellenére – Hedvig teljes életet él, lelkiismeretesen nevelve két gyermekét. A hatalom szemében az is szálka, hogy életvitelével, viselkedésével, minden megnyilvánulásával ugyanazt a becsületességet és őszinteséget deklarálja, amint azt öt évvel ezelőtt, államvizsgázó diáklányként is tette. Ezt mindazok nevében határozottan állítom, akik abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megismerhettük Malina Hedviget.
A felvidéki magyarság nagy része és a magyarországi közvélemény egyaránt hisz Malina Hedvignek és bízik benne, sőt: nyilvánosan is deklarálja vállalását, igazságát. Ennek méltó bizonyítéka, hogy a közelmúltban Révkomáromban ünnepélyesen megkapta a Szörényi Levente által alapított Árpád-pajzsot.
Felmerül a kérdés: mit tehet egy bizonyítottan ártatlan fiatal családanya egy egész államapparátus ellen, amely szinte mindent megtehet – és meg is tesz – ellene a „demokrácia” és a „jogállamiság” nevében? Csak reménykedni tudunk abban, hogy Hedvig ügyvédje az eddigiekhez hasonló bátorsággal és igazságtudattal védi majd őt, és olyan jogi, emberi hátteret, védelmet nyújt a fiatalaszszonynak, hogy lesz ereje végigjárni ezt a kálváriát.
Budapesten egyre nagyobb a veszély