Közönségkedvenc kalotaszegi

Gallatz Rita divattervező már a diplomamunkájában is a tradíció újraértelmezésével foglalkozott: indonéziai ösztöndíján szerzett tapasztalatait ötvözte a modern európai dizájnnal. Nem állt hát távol tőle a gondolat, hogy a magyar népi motívumkincsből merítve elinduljon a Gombold újra! Divat a magyar pályázaton, amelynek végül 2181 szavazattal a közönségdíjasa lett.

Van már olyan, aki hordja a Gallatz-féle Kapcsolat kollekció darabjait? Szembejöhet velünk az utcán?
– Igen! Általában konkrét ruhához tervezem ezeket a darabokat, amelyeket én eredetileg is kiegészítőnek szántam. A Gombold újra! pályázaton szereplő kollekción azért választottam a fekete-fehér kontrasztot, mert ez emeli ki legjobban a mintát, ez teszi igazán látványossá, de a hétköznapokban ilyen hangsúlyosságra nincs szükség; a fekete ruha felett egy sötétebb anyagból kivágott minta kicsit visszafogottabb, és ez is nagyon jól mutat.
– Mások inkább a ruhák felületén megjelenő mintarendszerben gondolkodtak, ön viszont magát a mintát nagyította ruha méretűvé. Miért?
– Nyomottanyag-tervezőként végeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen 2009-ben, ezek a kalotaszegi varrottasok ihlette kiegészítők pedig olyanok kiterítve, mint egy-egy nagy, nyomott minta. Engem már az egyetemen is érdekelt ez a téma, csak aztán valahogy mindig más irányba tereltek. Amikor megláttam a pályázatot, egyértelmű volt számomra, hogy indulnom kell, és az, hogy végül a több mint huszonkétezer szavazatból én kaptam a legtöbbet, nagyon fontos megerősítést jelent.
– Ezeket a mintákat szó szerint felgombolta.
– Igen, először patentolásban gondolkodtam, de végül a stílusosság kedvéért úgy döntöttem, gombokkal rögzítem őket. Hogy a minták könnyedségét megőrizzem, olyan anyagot kellett választanom, amely nem foszlik, mert a szegés nemcsak jócskán bonyolította volna a műveletet, de a vonalak is veszítettek volna a lendületükből. Először pauszpapírra rajzoltam fel ezeket a karakteres mintákat, és igyekeztem őket az emberi test formájához igazítani. Aztán ki kellett találnom, hogy miként gomboljam fel a testre úgy, hogy a motívum a lehető legmutatósabb legyen.
– Kapott a kollekció a közönségdíj mellett más elismerést is?
– A diplomamunkám darabjait beválogatták a Formatervezési díj idei kiállítására. Ezeket az indonéziai ösztöndíjam tapasztalatai ihlették. A kint eltöltött fél év alatt mélyebben megismerkedhettem a batikolás technikájával, amelynek lényege, hogy rezerválja, azaz különböző módon, a mintának megfelelően megvédi az anyagot az elszíneződéstől. Én ezt préseléssel oldottam meg az általam meghatározott felületeken. Ezzel a technikával készítettem el azt a függönykollekciót, amelyen visszafogott színösszeállításban, a modern európai szemléletbe illeszkedő módon, geometrikus alakzatokat jelenítettem meg.
– Ön szerint a Gombold újra! Divat a magyar pályázatnak van a versenyen túlmutató jelentősége?
– Úgy tudom, a kilencszázas évek elején az állam szisztematikusan támogatta a manufaktúrákat. Abban bízom, hogy ezzel a pályázattal valami ilyesmi indult el újra. Az első fordulóban szigorúan szakmai alapon válogatott a zsűri, a három fődíjat viszont már inkább a nagyközönség szempontjai szerint osztották ki. A pályázat a magyar motívumkincsre irányítja a figyelmet, s rá is fért a modernizálás.