Kufárvilág

Most szép lenni uzsorásnak! A terepviszonyok nagyszerűek, rengeteg az állástalan, eladósodott, nincstelen ember; ki ne könyörögne a kölcsönért? És ők adnak, hogyne adnának – horribilis kamatért, persze. Olykor a sokszorosát kell visszafizetni… Mese nincs, aki lármázik, megnézheti magát. Persze az uzsorás semmit nem bíz a véletlenre, fizetésnapon már ott áll luxusautója a közmunkások kifizetőhelye előtt. Siránkozás nincs, ide a pénzt uzsorakamatostul! És te nyöszörögve odaadod, ha kedves az életed…
Mutatnak ugyan időnként szívmelengető képeket a televízióban rajtakapott, kikockázott fejű, megbilincselt uzsorásokról, ám a számuk nem csökken, zömük változatlan ambícióval kint van a terepen. Ha valamelyik zsiványt kivonják a forgalomból, máris érkezik a cserejátékos a kispadról. Apáról fiúra száll a parazitaszellem, Ha lebuknak itt, megjelennek ott; az sem tétlen, aki tömlöcbe kerül, itt szakmai továbbképzés zajlik, a fortélyokon csiszolnak a cellalakók, öreg haramia oktatja a zöldfülűt, mire kell még jobban ügyelni odakinn, hogyan zsiványkodhatunk eredményesebben… Most, hogy valamit emeltek a közmunkások bérén, az uzsorásszakma nyomban reagált: ők is többet kérnek a nyomorultakon. A megkérdezett polgármester tehetetlenül tárja szét a kezét: igen, kézenfekvő lenne kártyára tenni a közmunkások bérét, de nem tehetik, jogszabály tiltja; meg ne kérdezzük, miért…
Uzsorakamat – mennyire utálatos már maga a szóösszetétel is. Olyan, mint az extraprofit.