Leomlott mészkőfal Rügen szigetén

A viharos nyár, a kiszámíthatatlan időjárás következményei veszélyeztetik Németország egyik legnagyobb vonzerővel rendelkező természeti látványosságát, Rügen szigetét, amelynek puha mészköves sziklafala nem tud ellenállni az esőzéseknek.

A közel ezer négyzetkilométeres, a szárazfölddel egy híddal és egy gáttal összekötött Rügen a szövetségi köztársaság legnagyobb szigete. Sűrű bükkerdeire büszke nemzeti parkját az UNESCO az idén júniusban a természeti világörökség rangjára emelte. A Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományhoz tartozó, 52 kilométer hosszúságú és 41 kilométer széles, a Balti-tengertől körülvett terület további két vonzereje: hosszú, finom homokkal csalogató, fürdőzésre ideális partjai és magasba nyúló, fehér krétatalajú sziklaszirtjei. E természeti ritkaságnak számító tömböt rongálta meg a folyamatos esőzés.
A hetven méter magas falból, az arra nehezedő vízmennyiség hatására a szakértők első becslése szerint harmincezer köbméter zuhant a mélybe, részben a tengerbe. Az elmúlt évtized során mindössze egyetlen hasonló esemény volt nagyobb méretű, 2002-ben százötvenezer köbméterre tehető kárt regisztráltak. – Pillanatnyilag nem tudunk pontos adatokkal szolgálni, mert a leomlott mészkő nagy részét a tenger gyorsan elmosta – mondta a nemzeti park szóvivője. A geológusok speciális műszerekkel igyekeznek megbízható adatokhoz jutni. A szakértők egyike, Ingolf Stodian szerint az esős nyár befolyásolta károsan a sziget krétatalajának az erózióját. – Rügen északi részén csak júliusban kétszáztíz milliméter csapadékot mértünk – hangsúlyozta. Az éghajlat ingadozásai az elmúlt három esztendőben – a huzamos szárazságot követő masszív esőzések – vezettek a mészkőfal részleges leomlásához. Ebben szerepet játszik a tenger szintjének emelkedése is. A Balti-tenger kétszáz év alatt 28 centiméterrel lett magasabb, és hullámai elmossák a mészkőfalat alátámasztó réteget. Ezúttal húsz fa is a mélybe zuhant, közöttük nyolcvanesztendős bükkfák. A nemzeti park képviselői óvják a turistákat attól, hogy a szakadék szélére vagy a meredek fal közelébe merészkedjenek.